Hogyan mondjam el a gyerekemnek?

Ha eleve tudja,hogy beteg a papa lába,akkor ebből ki lehet indulni.annyira beteg,hogy muszáj leműteni,mert nem lehet meggyògyìtani.

koncentráljatok arra,hogy a műtét után hogyan lesz jelen papa az életében:gondolom nagyjábòl ùgy minr eddig,valszeg járòkerettel se focizott de mittomén legozni ezután is tudnak majd.

ha kérdez akkor nyugodtan válaszolj.nem baj ha foglalkoztatja a téma,had rágòdjo rajta,beszélje ki ha szükségét érzi.

az oviban lehet szòlni,h igen,a papával ez van,tudjanak ròla h nem a gyerek találta ki.

valszeg neked nehezebb megélni ezt mint a gyereknek,persze kìváncsi stb de rugalmasabb mint egy felnőtt

Én azt gondolom, a gyerekenek ez még egészen egyszerű logika: papa lába beteg, nem tudják meggyógyítani, a dr.bácsi levágja, így a papát már nem fogja a lába megbetegíteni. ennyi.

A gyerek ezt el fogja fogadni.

És ha meg elmondja az oviban, hát elmondja. Inkább te szólj előre az óvónéninek, hogy lehet, ez lesz kis ideig a témája... bár azt gondolnám, hogy nem különösebben fogja foglalkoztatni.

NYilván nem összehasonlítható, de kicsit hasonló szituáció nálunk a dédipapa parkinson kórja.

Szegényt nagyon zavarta, hogy nem tudja megfogni az 5éves dédunokát, én meg biztattam a kicsit, hogy nyugodtan üljön az ölébe. A gyerek konkrétan annyival lerendezte, hogy "jé, a dédipapa rezeg" és csacsogott nekik tovább, hogy mi van az oviban.

Azt is simán elfogadta, hogy a nagymama mostantól szúrja magát inzulinnal. Mondjuk ez kicsit még riogatásnak is jó, hogy ne egyen annyi édességet. Tudom, gonosz vagyok :o

Persze ezek nem olyan látványos dolgok, mint egy amputáció, de én tényleg úgy gondolom, hogy a gyerek nem fog ennek különösebben nagy feneket keríteni.

Nagyjából hasonló korú voltam, amikor az én nagypapámnak is amputálták térd alatt a lábát.

A szüleim elmondták, hogy beteg, ezért le kell vágni a lábát, mert az orvosok szerint így a legjobb. Nem volt nagy cécó belőle, teljesen tárgyilagosan közölték.

Utána a kórházban is meglátogattuk, láttam a csonkolt lábat kötés alatt, később kötés nélkül is.

Kérdeztem, hogy fáj-e, milyen érzés, stb.

Semmi extra nem volt, sajnáltam, hogy beteg, de nem zuhantam magamba.

Mondjuk apám családjában sclerosis multiplexes is volt, 35 kg-ra lefogyva, felnőtt pelenkában, egyre leépülő funkciókkal. Vagy az anyai nagymamám utolsó heteit, egyre erősödő demenciával nálunk töltötte.

A szagok zavartak valamennyire (széklet, vizelet, fertőtlenítő), a többi nem. Természetesnek vettem, hogy nekik ilyen az állapotuk, ennyi.

Az egyik válaszolóhoz hasonlóan, nálunk is ez volt. Én olyan 3-4 éves lehettem, a bátyám egy évvel idősebb. Nekünk is csak pár szóban mondták, de úgy hiszem, már a műtét után, hogy a papának le kellett vágni az egyik lábát, mert beteg. A kórházba nem vittek be, és amikor kijött hozzá az orvos, akkor ki kellett mennünk a szobából.

Sajnáltam, de kisgyerekként különösebben nem gondoltam bele a helyzetébe. Bennem inkább a többi felnőtt feszültsége maradt meg, ahogyan ők reagáltak az eseményekre, szóval apám, anyám, nagymamám érzései, mert simán beszéltek előttünk mindenről. Aztán elment a papa másik lába is, végül meghalt. Én akkor nagycsoportos lehettem.

Nem emlékszem, hogy az oviban erről beszéltem volna, de előfordulhat. Szerintem a gyerekek meghallgatják az ilyesmit, de ennyi, mennek tovább a dolgukra.

Sok erőt kívánok a családnak, jó egészséget Édesapádnak, amennyire csak lehet!

Náluk elég sanszos, hogy hasonló lesz a szitu. Apósomnak iszonyat fekélyes a lába, nem gyógyul régóta. É is parázok, mert nekem az a téma a fóbiám. Egyszerűen rosszul vagyok, zöldülök, nem kapok levegőt, ha ilyennel találkozom. Borzasztóan szégyellem magam felnőtt létemre nem tudok uralkodni magamon. Nálunk biztos az apjuk fogja elmondani a gyerekeknek, és vele fognap először találkozni vele.

Baráti családban a nagymamával történt meg. Egyik barátnőmék mentek látogatni a kislányával, ő tök tárgyilagosan elmondta, h X mamájának le kellett vágni a lábát, mert beteg volt, ne lepődjön meg. Ennyi. A kislányt abszolút nem érdekelte. Láttam, értette, de egyáltalán nem foglalkozott vele. Szerintem ne izgulj, minden simán megy majd. (Közben nyugtatom magamat is.. )