Mit tegyek, hogy ne mondjam ezt a gyerekemnek?

Amit le írtál az a te életed, nem az övé. És a lehető legrosszabbat teszed vele, ha ilyen borzalmas helynek állítod be a világot, ahol nincs lehetőség semmin változtatni.

Elsősorban neked kéne megértened, hogy tettekkel igenis lehet változtatni a fennálló helyzeten, de ezt nem elég akarni, hanem tenni is kell érte.

Az hogy nincs szűkebb család, nem jelenti azt, hogy nem is kereshetsz magad mellé barátokat, távoli rokonokat, ismerősöket, szomszédokat akik betöltik a család szerepét.

De ha neked nem is megy ez, akkor legalább a saját gyerekednek add meg a lehetőséget, hogy boldog legyen, ne pedig őt is lehúzd magad mellé az önsajnálatba.

Ne haragudj, de te beteg vagy...

Nem csoda, hogy neked nincsenek barátaid, de őt ne tedd már tönkre!

Nagyon rosszat teszel szegénykével.

Nézz be a Családi kapcsolatok kategóriába. Minden 2. szülőkkel kapcsolatos kérdésnek az a lényege, hogy a megkeseredett, besavanyodott, negatív kisugárzású anya/apa hogyan keseríti meg a saját gyereke életét csak azért, mert neki is szar.

Te most pont ezt csinálod a te kislányoddal. Ha így folytatod, mire felnő, két eshetőség lesz: 1) ő maga is ilyen megkeseredett és negatív nőszemély lesz vagy 2) elhúz tőled egy életre, amint betölti a 18-at.

Egyiket sem akarod, ugye?

Elég szegénynek, hogy csonka családban, nehéz körülmények között nő fel, pont az lenne a dolgod, hogy ennek ellenére megpróbáld pozitívan, szeretettel nevelni.

neked azt a bölcs és igaz mondást ajánlanám figyelmedbe, mi szerint az ember annyira boldog amennyire az akar lenni. Nagyon igaz és nagyon így van.

Persze ha csak ülsz a kaka kupac tetején és nézed hogy nagyobb lesz, akkor valóban nem sokat ér az életed.

másrészt, azért mert beléd ennyi pozitív életérzés szorult, a lányodnak még nem lenne muszáj ezt átadni.

Miért ne lehetne családja? Egyszer lesz neki saját...már ha erre neveled...ha arra neveled hogy egyedül éljen akkor valóban gonosz vagy és elveszed tőle az élete értelmét. És nem, nem ez az élet. Csak neked ez az élet. Másoknak a család, és a barátok. Hagyd meg neki, hogy ő élje az életet, ha már te nem teszed. Hadd gyűjtsön barátokat, legyen szerelmes, egyszer pedig teljesedjen ki a saját családjában. Talán épp azért volna méginkább szüksége barátokra, mert veled úgy sem fog tudni semmit megbeszélni amíg ilyen destruktívan állsz hozzá. Nagyon sajnálom őt..

Ha okos, az életben neki mindene meglesz: barátja, családja...csak pont az nincs neki, amiről most azt gondolod van: anyukája.

Pffú,nagy ostobaságot csinálsz ezzel!Nem is értem...Miért akarod ilyen negatívan befolyásolni őt?A magad bánatát ráragasztod egy kisgyermekre,neki nem szabad(na) ilyesmivel foglalkoznia.Jézusom...Egy kisgyerek!Felháborít,mert nekem is ennyi idős a sajátom és sosem tudnék neki ártani,még ilyen formában sem!Márpedig te azt teszed!

Ne sajnáld már magad ennyire,mert idővel a kislányodból is megkeseredett ember lesz,mint te.

Én azt vallom,hogy amíg egészségünk van,addig minden rendben,addig bármit megtehetsz,bármivel megpróbálkozhatsz,hogy jobbá tedd az életedet.Illetve kettőtök életét és ez még hangsúlyosabb,mert nem csak rólad van szó.

SÜRGŐSEN keress fel egy szakembert,mert ez totál nem normális!