Milyen anya az olyan aki csak azért nem szoptat mert neki a mellei szexuális dolgok és a férjén kívül nem érhet hozzá senki?

Szerintem nem attól lesz valaki jó vagy rossz anya, hogy hüvelyi úton szül vagy császárral. Szoptat vagy nem szoptat. Hogy 1 évig szoptat vagy 5 évig, hogy csak biokölesgolyót ad a gyereknek, vagy heti 1-szer tejszeletet.

Itt állandóan csak a másik nő pocskondiázása megy.

Aki nem ugyanúgy gondolkodik és ugyanazt csinálja, az rögtön le van osztva, le van pontozva.

Aki nem szoptatott /az oka majdhogynem mindegy is/, annak a nemszoptatás abszolút elfogadható, és inkább hajlamos egy ideológiát gyártani magának ennek igazolására. Pedig ebben a kérdésben az anyuka alapvető hozzáállásáról van szó. Ebbe a szoptatás is beletartozik. Ha valaki gyermeket vállal, el kell fogadnia, hogy a fontossági sorrend átrendeződött: első a baba, második a baba, harmadik a baba...és csak valahol a baba után jön minden más /az anya igényei/. Ha gyermeket vállalok, el kell fogadnom, hogy a testem egy jó ideig nem csak az enyém: 9 hónapig a baba lakja, aztán a szoptatás teljes idejére egy olyan életmódra kell berendezkednem, ami a gyermekemnek jó és egészséges /félretéve a saját igényeimet/. Az az anya, aki bármilyen saját igényét előtérbe helyezve félreteszi az anyai kötelességeit /vagy nevezzük inkább anyai feladatnak a szoptatást, még mielőtt itt bárki beleköt/, tehát nem látja el a feladatát, az hibát követ el. Az az anya, aki pusztán egy ideológia mentén /a mellem szexuális eszköz, a testem az én testem/ haladva nem szoptat, egyszerűen önző. Az, aki a könnyebb utat választva gyorsan áttér a szoptatásról a cumisüvegre, miután rájön arra, hogy a tejért az elején sokaknak meg kell harcolniuk, egyszerűen buta.

Szoptatni vagy legalább megpróbálni egy anyai feladat, talán inkább kötelesség. Ugyanannyira kötelességünk, mint megteremteni a gyermekünknek a lehető legjobb körülményeket, később pedig kiszolgálni az igényeit akár nagyobb korban az iskolaztatást és egyebeket beleértve.

Ha a gyermekünk életének első pár évében olyan alapvető igényeit nem elégítjük ki, mint a szoptatás /a szopóreflex egy ősi reflex, az anyamell iránti igény a mozgatórugója, nem a cumisüveg iránti/, akkor ott komoly bajok vannak az anyával fejben és szívben /az ideológiák terén és erzelmek terén/.

Az en személyes véleményem, hogy a kérdező által jellemzett anya önző, mélységesen sajnálom az ilyen anyához született kisbabát, mert a szoptatással kapcsolatban megnyilvánuló rideg hozzáállása az élet más területein is meg fog nyilvánulni. És nagy eséllyel hasonló felfogású felnőtt nővé és leendő anyává fog válni az így nevelt kisgyermek.

Azt is elismerem, hogy azért gondolom ilyen markánsan azt, amit, mert kettő gyermekemet szoptattam, az elsőt 15 hónapig, a másodikat 12 hónapig, és nagyon boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy milyen jól működtek bennem az anyai ösztönök, hogy mennyire természetes volt, hogy a magzatmázas kisbabáimat azonnal mellre tettem, és megadtam Nekik azt, amire akkor ott mindennél nagyobb igényük volt. Úgy tátogtak a mellkasomon, és egy pillanat alatt elkúsztak a mellemig, es olyan profin szopiztak, mert ez a természet rendje. Csak sajnálni tudom azt, aki erővel beleavatkozik a természet rendjébe ahelyett, hogy megélné ezt a csodát.

Nem értem a kettős mércét itt sem, ahogy sok más esetben sem. Illusztrálom példákkal:

a. adott a kérdésben leírt anya --> elítélik, mert nem a legjobbat adja a gyerekének, nem szoptat

b. adott egy másik nő, teszemazt nincs tejcsatornája, nem tud szoptatni --> nem bántja senki, megpróbálta, nem ment

Árulja már el valaki, hogy a gyerek szempontjából mi a különbség? Hiszen mindkettő ugyanazt a tápszert kapja. Ugyanez van a kenguru vs hordozókendő vonalon. Ha valaki megkérdezi a hordozóscsoportban, hogy 5 éve az első gyerekét még kenguruban hordta, ártott-e neki, 50-en mondják, hogy "áhh, biztos nem, ne emészd magad, akkora gondot nem lehet vele okozni". Ha meg valakicsatost akar a 3 hónapos gyerekének, neadjisten kengurut, akkor azt kikiáltják antikrisztusnak.

Mindent összevetve: engem teljesen hidegen hagy, hogy mások mit csinálnak, én elolvasok egy csomó véleményt, és kialakítom a sajátomat. Ettől függetlenül szerintem mostanában nem a nem-szoptatás a trend, hanem éppen az ellenkezője, mindenki szoptasson még óvodáskorban sem. Én meg teszek a trendre, 8 hónapos koráig szoptattam a kisfiam, boldog, kiegyensúlyozott, egészséges szaladgáló egyéves.

Szerintem ez így elég volt a szoptatásból. Amúgy szerintem a legcsodálatosabb tevékenységtől messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. K.u.r.v.á.ra fáj, és nem lenne rossz, ha ezt néha kimondanánk.