Ti maradnátok otthon ha nem lennétek rászorulva anyagilag, hogy menni kellene neked is dolgozni?

Ha nem kezdesz el keresni, nem fog kiderülni.

Mivel nem írod le, hogy milyen munkakörben dolgozol, így a kérdésedre sem tudok válaszolni.

De ha egy ilyen van, akkor miért ne lenne több?

Akkor is mennék dolgozni.

Teljes szívemből szeretem a kisfiamat, foglalkozom vele, amúgy is terveztem, hogy 3 évet itthon leszek vele mindenképpen és utána megyek csak vissza dolgozni, de az élet úgy hozta, hogy 4 évet voltam itthon és utána tudtam csak elhelyezkedni és mondom, bármennyire is szeretem a fiamat, örülök, hogy nap, mint nap felnőtt emberek között vagyok és hogy nem csak a 4 fal között vagyok egész nap, hanem közösségben, hasznos munkát végzek és én is hozzáteszek a családi kasszához.

Én nem tudnék egész nap otthon ülni és háztartást vezetni. Én ettől többre vágyom a család mellett.

Viszont nekem nagyon jó munkahelyem van, nagyon szeretem, tehát nem váltanék, viszont ha olyan munkahelyem lenne, amit nem szeretek vagy nem lenne jó és úgy állnánk, hogy nekem nem lenne muszáj dolgoznom, akkor viszont lenne módon válogatni és akkor keresnék egy olyan munkahelyet, ahol rugalmasabbak a gyerekeket illetően.

Meg kell próbálni keresgélni, és kiderül. Én is a munkahely váltásban látnék elsőre megoldást. Lehet, hogy a hétvégéd szabadok, meg van nyáron 1,5 hónap szabid, de azért az nem fizetett, ez sem túl fair...

Lehet, hogy más munkahelyen nem lesz fél nyár kimenőd, sőt valószínű, de cserébe normálisan fizetett szabadságod lesz (ez sem mindegy), és tudsz menni táppénzre szükség esetén.

Én annyira nem pártolom, hogy otthon maradj. Ok, jelenleg anyagilag nem lenne probléma, de az idők változnak, bármi lehet, és akkor nagyon rosszul fog jönni, hogy kiestél a munkából. Meg azért ebbe a háztartásbeliségbe bele lehet fásulni.

Szóval én is azt mondom, hogy nézelődj más munkahely után. Lehet, hogy a mostaninak is megvannak az előnyei, de a hátrányai is. Meg kell próbálni.

Visszamennék, de én imádom a munkám, ugyanúgy része az életemnek, mint a gyerekem lenne (még nincs). Terveim szerint eleve fél, max egy év után el is kezdek újra dolgozni, mert olyan munkám van, ahol nem eshetek ki évekre a gyakorlatból. De szeretem, nekem erre szükségem van, mindig is ilyen voltam és akkor is így tennék, ha a lottót nyerném meg. Akit nem elégít ki a munkája, aki nem szeret dolgozni, azt megértem, hogy otthon marad, de bennem ilyenkor rögtön felmerül az a kérdés, hogy miért választott az ilyen ember olyan végzettséget, amit nem is szeret? De ez csak költői kérdés persze.

Egy korábbi válaszra reflektálva, én is ismerek olyat, ahol minden tökéletesen alakult a párkapcsolatban, majd pár év után mégis csak válás lett a vége. De nem is kell ide válás, elég egy váratlan baleset, rokkantság, ne adj isten halál, de egyszerűbb példa, ha a férj elveszíti az állását. Nekem ez az otthon maradás kicsit olyan, mintha ezen emberek a tűzzel játszanának. De ezt én gondolom így és nyilván nem nekem kell megfelelni.