Vannak itt olyan anyukák akik fontosnak tartják, hogy több évig otthon maradjanak a gyerekkel, és ne reggeltől-estig dolgozzanak?

Nekem három gyerekem van. Két ovis, és a legkisebb, aki most megy oviba. Nem tervezem, hogy visszamegyek dolgozni. A férjem karriert épít, és bár jól keres, keveset van itthon. Ha én is dolgoznék, akkor a gyerekek csak kallódnának, mindig meg kellene kérni valakit, hogy értük menjen, vagy velük legyen, ha betegek, mert az én foglalkozásom sem családbarát. Fontosak számomra, szeretnék biztos pont lenni az életükben, hogy tudják számíthatnak rám . A munkám mellett ezt nagyon nehezen tudnám megadni nekik.

Ezt mindenkinek a saját lehetőségei szerint kell eldöntenie. Ne foglalkozz a kritikákkal. Ez a ti életetek. Mindenki más is foglalkozzon a sajátjával.

én fontosnak tartom, hiszen ezek az idők nem jönnek vissza.

De sajnos sokan nincsenek olyan szerencsés helyzetben hogy megtehetik hogy otthon maradjanak és ezt tiszteletben kell tartani...

azt nehezebben értem meg, ha valaki mondjuk keres 120 ezret, a gyede 90.000 és mégis visszamegy dolgozni...a bérletet megveszi és 20.000 Ft gyakorlatilag a különbözet amiért beáldozza a gyerekkel töltött időt...persze lehet olyan élethelyzet hogy ez a 20.000 Ft is számít, de szerintem nekem legalább egy 200.000 Ft-os különbözet, ami esetleg elgondolkodtatna hogy vissza menjek dolgozni.

De mi szerencsések vagyunk, a párom olyannyira főkereső, hogy az én fizetésem gyakorlatilag nevetséges az övé mellett. Ráadásul én pont a fenti eset vagyok, 20.000 Ft-al járnék kb jobban. Így nincs min gondolkodni.

VISZONT, az számomra magas, hogy ha a gyerekek oviba mennek már úgyis, mi a frászért maradsz otthon...úgysem lehetsz velük, otthon tunyulni jobb? a háztartás, kerti munka nálam max napi 2-3 óra, bőven el tudom végezni egy részmunkaidős állás meg az ovis gyerekek mellett...ez nem a pénzről szól...hanem hogy neked is szocializálódni kell, kimozdulni otthonról...ha a sulit nappalin csinálnád...de így..de hát te tudod :)

Én szeretem ezt, jó ideje itthon vagyok. Sokan nem bírják egy évnél tovább, azt is megértem. Sokszor monoton és nagyon sokszor le kell mondani alapvető dolgokról, ha az embernek gyereke van. De hogy valaki ezt a munkát, mert ez is munka, lustasággal azonosítja, na az már nevetséges.

Ki lehet próbálni, különben meg nem kell kritizálni.

Aki pedig a negatív kritikákat osztja neked ezért, milyen alapon szól bele az életedbe?