" A felelős gyerekvállaláshoz az is hozzátartozik, hogy otthon tudsz vele maradni, ameddig szükséges " Mi a véleményetek erről?

És ki mondja meg, hogy meddig szükséges? A gyereknek nem kizárt, hogy szüksége volt már a társaságra. Akkor nem jártál el helyesen?!

Le kell tojni az ilyet. Vissza kellett menned dolgozni. Pont. Nagyon jó, hogy eddig otthon tudtál vele maradni.

Én megőrülnék, ha nem csinálnék semmit 3 évig, csak a gyereknevelés lenne. 2 éve kora óta napi 4 órában dolgozok, mert így van meg a saját lelki békém is.

Egyet értek a fenti mondattal. Most komolyan, képzeld el azt a "családot" ahol azért éheznek, mert anyuka egyedül van, van egy pici babája, akit még sehová nem vesznek be, és csak a tgyás-t kapja...

A te esetedben én nem venném a szívemre, én 2 éves korában mentem vissza dolgozni, nem kényszerből, hanem mert én így döntöttem. Én pontosan addig maradtam otthon amíg szükséges. A leírásod alapján te is önként és danolva mentél vissza dolgozni, hiszen már a megszületése előtt úgy döntöttél, hogy másfél évig maradsz otthon. Te is éppen addig maradtál otthon, ameddig szükségesnek érezted.

"...ameddig szükséges"

Én azt mondtam volna, hogy de nem volt szükséges otthon maradnom. Majd megköszöntem volna a jótanácsot és megkérdeztem volna, hogy mióta szakértője a gyermekvállalással kapcsolatos témának.

Az ilyeneket egyébként nem baj ha megsérted valami frappáns válasszal, mert egyrészt nem kár az ilyen ismeretségért, másrészt többet nem osztja az észt és nyugtod van.

Ezzel nem értek egyet.

Ne foglalkozz a "kedves" ismerősöddel szerintem.

A mai világban nem sokan tehetik meg, hogy otthon vannak a gyerekkel és élnek 1 fizetésből.

Fiam ovis, lányommal még itthon vagyok, de 2 évesen bölcsibe adom, mert én nem tudnék nyugodt szívvel itthon maradni 25.000 Ft-os gyessel, plusz még a munkahelyem jelezte azt is, hogy ha nem megyek vissza, nem biztos, h lesz helyem később.

Meg a lányomon úgy veszem észre, hogy jó lenne neki a társaság. Amikor az oviba megyünk a nagyért, szegényt úgy kell hazavonszolni, ott akar maradni az oviban.

17 hónapos koruk óta bölcsisek.

Sem anyagilag nem voltunk rászorulva, hogy én visszajöjjek, se a munkahelyem nem "kényszerített". Nekik sem voltam már megfelelő társaság, plusz én is vágytam felnőtt emberek közé is.

Nem igazán érzem túl korainak a 17 hónapot, de gyereke válogatja.

Az én helyzetem speciális. Családi vállalkozásunk van, édesapámnak van egy viszonylag jól menő cége, ahonnan eljöttem szülni a 2. gyereket is. Egészen addig, amíg anno a Naggyal egy évig a cég tájára sem "kellett" menni, addig a Kicsivel most muszáj. Aki helyettem volt, nem bizonyult becsületesnek, kiraktuk. Viszont nem igazán találunk mást egyenlőre, így amit tudok, megcsinálok. Ez azt jelenti,hogy napi szinten 2-3 órát papírmunkázok. A Kicsi 5 hónapos egyébként. Igyekszem akkor csinálni,ha alszik, ha nem alszik, akkor figyelek,hogy 20-30 percnél többet egyben ne dolgozzak. Viszont van,hogy Bp-re, és máshova is mennem kell üzleti ügyben. Ezt mindig igyekszünk máshogy megoldani, de végső esetben nekem kell mennem. Olyankor,ha anyósom tud rá vigyázni, akkor marad,ha nem akkor jön velem. Bár ez eddig az 5 hónap alatt 3-szor fordult elő és szinte végigaludta az egészet. Nem, nem így terveztem, és azt is kijelenthetem,hogy ha nem csinálnám, pénzünk akkor is lenne elég, viszont mivel családi cég, így muszáj. Nem feltétlenül a pillanatnyi megélhetés miatt. Én úgy tervezem,hogy ha így is meg tudjuk oldani a helyzetet,akkor két évesen megy bölcsibe, ahogy a Nagy. A Nagy imádta anno. A beszokásra én azt mondom,hogy általában az a ritka,ha valaki egyből "leválik" az anyjáról. Mindenhol van valamekkora beszokási fájdalom. Ha csak ovis lesz, ott is. Azt kell nézni,hogy ez meddig tart. Ha hónapokig, akkor ott valóban el kell gondolkodni más megoldáson, de pár hét belefér. Az enyémnek 4 hét kellett. Utána, ha betegen itthon volt, már szerdán kereste a csoporttársait! :)

Nekem azzal a jelenséggel van bajom, amikor egy nő,egy anya megszólja a másikat, aki esetleg bölcsibe merte vinni a gyerekét, mert akár uram bocs'á munkája is van az anyaság mellett. Ilyenkor sokszor azt érzem,hogy ő nem érzi magát fontosnak más területen, "csak" anyaként, mert esetleg nem olyan fontos a munkahelyén, nem becsüli meg kellőképpen a férje stb., és ezzel kompenzál. Hogy azt érezteti,hogy kizárólag ő és ő kell a gyerekének, mert ő a legfontosabb, és minden más tiszta horror a gyereknek.

Erre én azt szoktam mondani,hogy inkább menjen vissza vki dolgozni, ha szeretne és kell neki, mint maradjon és legyen depressziós, életunt, elégedetlen nő.

Persze van, aki tényleg imád otthon lenni. Barátnőm is ilyen, 3 éves a fia és tényleg látom rajta,hogy neki nem kell más csak az anyaság. Ilyen is van.