Vannak itt olyan anyukák akik fontosnak tartják, hogy több évig otthon maradjanak a gyerekkel, és ne reggeltől-estig dolgozzanak?

Mi így rendezkedtünk be, de kicsit mégis másként. Én a PhD-met csinálom (ahol kapok fizetést), mellette dolgoztam egy helyen a CSED-ig. A férjem többnyire itthonról dolgozik, heti egyszer megy be a munkahelyére, de akkor is ebédre itthon van, vagy mi bemegyünk hozzá ebédelni.

Mi csak egy gyermeket szerettünk volna, viszont szeretünk vele foglalkozni. A férjem is jól be tudja így osztani az idejét, és én sem tervezek visszamenni ovi előtt dolgozni. Van időnk ismét múzeumba járni a picivel, programokra is (báb, egyéb), nagy sétákat tenni a Margitszigeten.

De itthonról amikor jut időm, szoktam picit dolgozgatni, bár számomra ez nem munka igazán. Imádok pl. könyvet szerkeszteni vagy ilyesmit, amiért még fizetnek is, na jó, csak néha.:)) De eszünk ágában sincs 12 órázni, hogy a gyereket csak hétvégén lássuk, ha már van másik lehetőség is.:)

29N 36F

Én is hasonlóan vagyok, mint te, de ennek is vannak árnyoldalai, és nem is mindenki engedheti meg magnak. A mi történetünk a következő: másfél éve szeptemberben négy év otthonlét után visszamentem teljes állásba dolgozni, az akkor 2 és 4 éves gyerekeimet napi 1-2 órát láttam. Nagyon rossz volt, de a gyedem lejárt, nem engedhettük meg magunknak, hogy gyesen otthon maradjak, a munkát pedig alapvetően szerettem.

Idén külföldre költöztünk, ahol alapesetben napi 3 órát lehetnek a gyerekek oviban (van magánovi, hasonlók, de nekünk az nem opció). Így meg kellett oldani kreatívan. Kora reggel járok dolgozni, így fél 12-re odaérek a kislányomért, itthon ebédel, alszik délután, a fiamért 3-ra megyünk az iskolába. Nagyon szeretjük mindannyian, hogy élvezhetjük az ovi minden előnyét (szocializáció stb.) úgy, hogy közben mégis magam nevelem a gyerekemet, de el lehet képzelni, hogy túl intelligens munkát azért ebben a beosztásban nem lehet végezni. Így most a "karrierem" fel lett adva a gyerekért, igaz, kényszerből, de egyelőre úgy tűnik, megérte.

Tudom, ezért lepontozást fogok kapni, de nem bírom magamban tartani: ami igazán megdöbbentett tavaly, az volt, hogy akármilyen későn értem oda a gyerekekért a bölcsibe-oviba, rendszeresen bent voltak még olyan gyerekek, akiknek az anyukájuk otthon volt a kistestvérrel. Többekkel voltam olyan kapcsolatban, hogy be is vallották, azért járnak ilyen későn, mert a gyerek "rossz" otthon, ezért inkább legyen az oviban. Az óvónők is ki voltak ezen akadva, de persze ha szóltak, jött a sértődés, hogy nekik sincs kevesebb joguk este 6-ig az oviban tartani a gyereket, mint másnak. Ilyen is van, és soha nem fogom felfogni.