Ti mit szólnátok, ha a férjetek/párotok mégsem szeretne több gyereket?
Több gyereket terveztünk, a férjem nagyon lelkes volt, hogy majd ennyi meg annyi gyereket szeretne. Aztán jött a feketeleves, az első gyerkőcünk elég nehéz eset lett. Az első 1-1.5 évben úgy voltam/voltunk, hogy na jó, soha többet, aztán 2 év után elkezdte mondogatni, hogy jöhetne a kistesó. Már úton van, viszont szóba kerültek a gyerekek és azt mondta, többet már nem szeretne. Elkeseredtem egy kicsit (persze, még a kistesó sem született meg, nem tudhatjuk mit hoz a jövő), hiszen ő lelkesített mindig, hogy majd mennyi gyerekünk lesz. 3-at mindenképp szerettem volna én is, "késleltetve", mikor már a nagyobbak 7-10 évesek.
Szerintetek mennyire fair ez a részéről? Persze, sok minden változhat még, de nagyon lehangolt. Nem erről volt szó éveken át... Ígyis az oroszlánrészét én vállalom, ő ugyanúgy eljár edzeni/barátozni, mint előtte, számára nem sok lemondással jár ilyen téren...
Ennyire frusztrált vagy? :) Javaslom kapcsolódj ki!
Hol volt szó focicsapatról? Megmutathatnád, ha megtalálod az írásomban! 3 gyerkőc az nem a lehetetlen kategória, pláne ha az embernek van rá anyagi kerete is.
Ha nem értetted a kérdésemet, akkor tekerj inkább lejjebb, hátha akad egyszerűbb is számodra.
"Ígyis az oroszlánrészét én vállalom, ő ugyanúgy eljár edzeni/barátozni, mint előtte, számára nem sok lemondással jár ilyen téren..."
Ebben az esetben meg pláne örülj neki, hogy nem akar több gyereket!
Én nőként kettőt szerettem volna, megszületett a kisfiunk és most én is és a férjem is azon van, hogy elég egy is, nem szeretnénk többet. Nemcsak a türelemről szól a dolog, más okok is vannak, viszont tudod teljesen más, hogy még nincs gyerek és tervezünk ennyit vagy annyit, utána megszületik, megtapasztaljuk és megtudjuk, hogy mire vagyunk képesek, mennyit bírunk. Valószínűleg neki ennyi, amihez türelme és ereje van. Nem mellesleg minél több gyerek, annál több meló. És ha az egészet te erőlteted, akkor utána ne lepődj meg, ha eddig is te intézted a dolgok nagy részét, akkor minél több gyerek, annál nehezebb lesz neked is.
Inkább azt tanácsolnám, hogy fogadd el a párod döntését, mert ha már most problémázol azon, hogy 1 gyerekkel a dolgok oroszlánrészét te csinálod, akkor csak magaddal tolsz ki.
Tehát,még a második sem született meg,de te már a harmadik,nem létező miatt elégedetlenkedsz??? Minden kell és azonnal???
Bátor vagy! Higgadj le,előbb talán legyen meg a második! Aztán utána lehet megint arról beszélni,hogy még egy!
Ha meg ez a helyzet,hogy te végzed az oroszlánrészt,elgondolkodnék,hogy mennyire élvezheti a férjed a gyerekeket,ha nagyjából letojja őket...végülis jobb,ha 3-ra sz,arik,te meg megbuggyansz otthon a "csak a gyerekek" témába!
majd a meg nem született gyereketek 7-10 éves korában akartatok 3. gyereket, ezt ugye x évvel ezelőttig, amikoris mindketten egyöntetűen kijelentettétek, hogy több gyereket akartok.
aztán mégis lesz mégegy, de ő nem akar. 3.-at.
szerintem ez így korrekt, jut is, marad is, lemondtatok 2-ről, így 3at akartatok, így végül bevállaltok ideglenes kettőt, aztán ki tudja mit hoz a jövő.
talán annak kéne örülni ami épp van, picit fura, hogy még meg se született a 2., de már a 3.-on keseregsz.
azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ha annyira jó módban éltek (te írtad), akkor azért a férjed is bőven vállal, gondolom nem te keresel 100ezreket
Tényleg ennyire nehezen értelmezhető amit írtam? Egy pillanatig nem panaszkodtam arról, hogy a dolgok oroszlánrészét én csinálom, nekem ez így jó, nagyon jól elvagyok a gyermekemmel, és annak ellenére, hogy nehéz volt vele az első 2 év, nagyon várom a kistesót.
Én értem, hogy változhatunk, csak ilyenkor a másikra is gondolni kell. Azért ez egy elég radikális dolog a család életében. Nekem is jogom van pl. kitalálni a beleegyezése nélkül, hogy vagy jön velünk Amerikába, vagy marad itthon egyedül, mert nekem most úgy alakult, hogy én el akarok költözni oda? Ez nem közös megegyezés, tervezés kérdése?
Tudom, az érzelmein nem változtathatok, ezt erőltetni nem lehet. A kérdésem nem is erre irányult, hanem arra, hogy ki mit tenne ilyen esetben.
Talán ki kellett volna az is írnom, hogy hasonló helyzetben lévők válaszát várom, nem "a kívülállóként jól megmondom"-ot. Hanem olyanét, aki tényleg átlátja a problémát.
Nem, nem mutogatni akarom a férjemnek a kérdést, nem ez a típus vagyok, aki ezzel nyaggatja, aki folyton csak erről beszélne, akaratoskodna, mindene e körül forogna.
Csak ez most bánt engem, hogy hirtelen ekkorát fordult vele a világ..
De értsd már meg,hogy olyan dolgon pörögsz,ami még nincs!!
Előbbbszüld már meg a másodikat,aztán majd visszatértek rá! Ennyi!
Mire gondoltál a "ki mit tenne" alatt?
Verjem a se,,ggem a földhöz,amíg a férjem kínjában fel nem csinál,hogy befogjam végre??? Vagy milyen megoldás van még err a nyaggatni és hagynin kívül???
Hihetetlen, hogy mindenki máson kattog... nem is tudok mire reagálni, mert mindenki mást ragad meg.
Az oroszlánrészt nem az anyagiakra értettem, természetesen...csak egy felvetés lehetett volna, hogy amiatt nem akar, mert sok lemondással jár neki. A gyerkőcöt szereti nagyon, de nem korlátozza abban, ha épp focizni szeretne, hogy "jaj, de a gyereket kell letennem este aludni", hanem szépen el tud menni.
Engem meg már írtam, nem zavar, hogy én foglalkozok vele a legtöbbet, ugyanúgy, mint a háztartással is.
Igen, amikor úgy éreztünk, hogy "soha többet", az már 1 év masszív kialvatlanság után volt, és szerintem sok szülő érez így átmenetileg, majd mikor jobb lesz a helyzet, már könnyebb a babával, akkor újra felébred a vágy az újabb gyerkőc iránt.. Ez annyira hihetetlen? Annyira egyedi eset??
Igen, írtam is, hogy korai persze ezen elmélkedni, csak pont most a napokban került szóba, és kicsit elkeserített, hogy hirtelen így döntött. Miért ne lehetne attól erről másokat megkérdezni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!