Támogatnátok-e, hogy a gyerek anyakönyvébe minden esetben és kötelezően kerüljenek bele a biológiai (DNS szerinti) apa adatai?

# 81: Én már végiggondoltam ezt a kérdést, és arra jutottam, hogy az első egy év annyira meghatározó a kötődés szempontjából, hogy inkább az elcserélt gyerekhez ragaszkodnék, nem a vér szerintihez.

Egy ilyen esetben a saját gyermekem idegen lenne számomra, és én is neki. Az elcserélt babához pedig egy év után már nagyon ragaszkodnék.

"Mindig ilyen biztos vagy a dolgodban?"

Nem mindig. Csak ami a visszaköszönő fantazmagóriákat meg a gyerekem apjának személyét illeti. ;)

Megint csak papagájként tudom ismételni,hogy azon kevés eset miatt,ahol ez indokolt,nem fognak minden egyes gyermeket és családot kitenni ennek!

Ennyi! Pont! Dolgozd fel!

# 85: Ezt, amit itt leírtam. Hogy az első évben olyan szoros kötődés alakul ki az anya és gyermeke között, ami a vér szavánál is sokkal erősebb. Az első egy év a legmeghatározóbb egy ember életében.

A gyerekek érdeke is az, hogy maradjanak a megszokott családban, mert már megszoktak egy hangot, egy illatot, amitől megnyugszanak, és egy egy éves csecsemőnek nem lehet elmagyarázni, hogy bocsi, tévedés történt, mostantól más lesz az anyukád...

Nyilván nehéz döntés, de akkor is így látom jónak, különben a saját gyerekem azt vethetné a szememre, hogy puszta önzőségből elszakítottam valakitől, akihez kötődött.

"Ha a gyerek felnő és odaáll eléd és rákérdez a döntésedre, akkor mit mondanál neki?"

Azt, hogy ez és ez történt, de remélem, elég jó szülője voltam az elmúlt tizen-X évben ahhoz, hogy tudja, mik az igazán fontos dolgok az életben, és ne egy Lebensborn-szökevényként ápolgassa hátralevő életében a törzskönyvét.

# 89: hezitálni hezitálnék, ez egyértelmű, de szerintem 8 hónaposan is, fél évesen is ugyanúgy kötődnék ahhoz a gyerekhez, akit neveltem.

Van már gyermekem, tudom, hogy mennyire szoros kötelék alakul ki, azáltal, hogy szoptatom, gondozom, felkelek hozzá éjszaka, figyelem a légzését, megtanulom értelmezni, hogy melyik sírása mit jelent, milyen az, amikor a puszta közelségem nyugtatja meg. Tudom, milyen figyelni a fejlődését, hogy mikor fordul egyik oldaláról a másikra, mikor kezd kúszni, mászni, felállni. Tudom, milyen az, amikor kimondja az első szavát.

Ezek olyan dolgok, amik visszahozhatatlanok.