Támogatnátok-e, hogy a gyerek anyakönyvébe minden esetben és kötelezően kerüljenek bele a biológiai (DNS szerinti) apa adatai?

# 64: De ez KÉT eset, nem általános.

Megjegyzem, ha az én párom kétségbe vonná, hogy ő az apa, nem akarnám folytatni vele a kapcsolatot. Ahol nincs meg az alapvető bizalom, ott megette a fene!

"Ezt a 99%-ot honnan veszed?"

Már megtárgyaltuk oldalakkal ezelőtt... Miért támadsz permanensen?? Sz,,ar az ötleted,ennyi! Nincs mitől félnünk a dns-tesztet illetően,akinek van,annál úgyis kibukik előbb-utóbb!

Te meg inkább kezeltesd magad,mert van miből kigyógyulnod!

Ezt is elolvastad a belinkelt cikkből?

"Kikértük pszichiáter, pszichoterapeuta szakértőnk, dr. Süli Ágota véleményét is.

„Egy kapcsolat működéséhez a bizalom alapvetően fontos. Az említett esetekben a vizsgálatot nem azért kérték, mert genetikai betegségeket akartak volna kiszűrni, hanem a társ hűtlenségére gondoltak, esetleg anyagi előnyökhöz jutás motiválta a vizsgálatot kérőt. Párkapcsolati szinten ez azt jelenti, hogy az őszinteség, az egymás felé forduló bizalom már nem tartja össze lelkileg ezeket az embereket. Közöttük a gyanúsítgatás, a másik kihasználása, a saját érdekek kerültek előtérbe, ami a harmonikus együttélés ellen szól. A másik oldalon a becsapottság érzése, a kihasználtság fájdalma, a szorongás jelenik meg, és a kérdés, hogyan lehet ezután továbbra is együtt maradni azzal, akivel egy életre terveztem a kapcsolatot.

Régen sokszor tanácsolták a civakodó párnak: legyen gyerek, az majd összeboronál benneteket! Ma már tudjuk, hogy ez inkább a válási statisztikát növeli.

Mindkét esetben látszik, hogy kapcsolati szinten zavar állt be a pár életében. Az első esetben a férfi még nem vált le teljesen a szülőkről, az ő véleményük még olyan erősen hat rá, hogy saját érzéseit, vágyait csak részben tudja megélni, önálló döntést nem tud hozni, így önálló életet sem tud élni egy új házasságban, és így az apaságra sem érett meg teljesen. A második esetben a féltékenység az, ami mérgezi a kapcsolatot. Erre a terhesség nem gyógyír. Ha nem tudnak egymáshoz őszintén viszonyulni, ha a bizalom nem szilárdul meg kettőjük között, akkor a gyermekvállalás egy újabb forrása a kételkedésnek. Ebben az esetben is korainak bizonyult a szülőség vállalása, hiszen még nem tart ott ez a kapcsolat, hogy ezt együtt egy életen át lelkileg felkészülve teljesítsék.”"

# 68: mert a gyanakvó ember számára a bizonyosság sem elég. Ha megbizonyosodik arról, hogy a gyerek az övé, akkor majd kitalál mást. Akkor majd ellenőrizget, hogy megcsalom-e, és egyebek. A családomban van ilyen ember, az egész család életét tönkretette az egyébként teljesen alaptalan paranoid képzelgéseivel.

Nem tudnék olyan emberrel lenni, aki azt feltételezi rólam, hogy megcsaltam és ezek után még a nyakába varrnám a gyereket. Ha ilyesmit feltételez rólam, akkor egyáltalán minek van velem? Számomra borzasztóan sértő lenne a feltételezés. Én tudom, hogy csak és kizárólag a párommal volt szexuális életem, amióta együtt vagyunk.

Szerencsére ezzel ő is tisztában van, és valahogy eszébe sem jutott, hogy nem az övé a gyerek! Sőt, egyszer még én kezdtem el ezen poénkodni, hogy biztos-e benne, hogy az övé, és közölte, hogy igen, teljesen biztos benne.

# 69: hát olyanban én sem.

De esetemben nem ilyesmiről van szó, hanem arról, hogy középidőben nem is voltam együtt a párommal, mégis terhes lettem, erre mondtam poénból, hogy akkor lehet, hogy nem is tőle van. (De az ultrahang megállapította, hogy nem is középidőben fogant, szóval kétség sem fér hozzá, hogy tőle van. :) ).