Támogatnátok-e, hogy a gyerek anyakönyvébe minden esetben és kötelezően kerüljenek bele a biológiai (DNS szerinti) apa adatai?

Értsd meg, vannak ilyen (ritka) esetek, nekik lehetőségük van apasági vizsgálatra. Sőt, nemcsak lehetőség, hanem a szüléskor meg kell tudni nevezni apát, és ha kétséges, akkor bíróság rendeli el az apasági tesztet.

De attól, hogy vannak ilyen esetek, még nem kéne kitenni a monogám kapcsolatban élőket egy felesleges és megalázó procedúrának!

">>>ez mért olyan fontos?<<<

1. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy tisztázott legyen a gyerek számára, hogy kiktől származik.

2. Az apának is fontos lehet, hogy a saját és nem a postás gyerekét neveli."

----

1. A gyerekem számára tisztázott ki az apja, hűséget fogadtunk a férjemmel, 100%-osan megbízunk egymásban, fel sem merül, hogy nem ő az apja, se bennem, se benne, se a gyerekben, akkor sem ha ezt benyögi valaki. A gyerek lelkileg teljesen kiegyensúlyozott a kérdést illetően, ő is tudja ki az apja DNS vizsgálat nélkül is, így az abszolút fölösleges a gyerek szempontjából is. Amiatt a pár gyerek miatt, akiknek nem teljesen biztos, ki az apja, miért vessenek alá pl. engem is a procedúrának? De mondok még valamit. És ha mástól származna és más apa van az anyakönyvben adott esetben? Akkor mi van? Semmi.... Valószínűleg pont az borítaná fel a családi békét ha ez kiderülne, az most kinek jó? Lehet h az adott család amúgy meg békében élt volna boldog tudatlanságban míg meg nem halnak. Tudod ez néha fontosabb mint az igazság. Persze nem a saját családomról beszéltem most.

2. Az apának is fontos, hogy az ő gyereke-e, valóban. És tudja, hogy az övé, ahogy fentebb írtam is. Neki nincs semmi lelki nyomora ettől, hogy nem vizsgálták meg ezt laborban, mert így is 100% biztos benne. Akkor meg miért köteleznél minket erre? Joga van mindenkinek tudni és DNS vizsgálatot csináltatni ha akarunk, de jogunk van azt kihagyni is, had döntsék már el ezt az emberek saját maguk, különben pont a szabadságuktól fosztod meg őket. Az emberek a jogaikat érvénysítHETik - ha akarják! - de nem tukmálhatod rájuk kötelezően. Erről szól a demokrácia.

Én tudok olyan apáról, aki NEM akarja tudni, hogy az általa nevelt gyermek az övé-e, vagy sem. (Olyan helyzetben, amikor felmerült, hogy nem tőle van.)

Tudod, ez olyan dolog, hogy kialakul egy kötődés, ami sokszor fontosabb, mint a vér szava.

Itt van például az az örök dilemma, hogy mi van a kórházban elcserélt gyerekekkel... amikor egy év után kiderül, hogy más babáját neveli a család. Kihez kötődnek jobban? Ahhoz, akit még életükben nem is láttak, vagy ahhoz, akit egy éve sajátjukként nevelnek, de genetikailag nincs hozzá közük?

"ahol az apuka csak papíron a gyerek apja, mivel az anyuka kicsinykét rászedte a gyanútlan kispapát... "

És ezt mégis honnan veszik a kívülállók? Jelen voltak a fogantatásnál?

Én például egyetlen ilyen esetről sem tudok, sőt, nem is feltételezem senkiről. (Biztos azért, mert diplomás vagyok...) Egy olyan eset fordult elő a családomban, amikor egy házasságon kívül született gyereket a nevelőapa a nevére vett és sajátjaként nevelte fel, de ő értelemszerűen tudta a már megszületett gyerekről, hogy nem ő a vér szerinti apja. (A gyerek is tudta.)

Gondolom, feltettél egy sugalmazó kérdést és bőszen bólogattak. :)

Jah,igen én is és az ismerőseim is diplomával rendelkeznek...és nem tudok kakukkfiókáról.

De milyen alapon torzítod a kutatásod eredményét?? Miért hagyod ki a diplomával rendelkezőt?

Talán,hogy az alacsonyabb végzettségűek segítségével bizonyítsd az igazad??

És még valami!

Az "ismerősöm apjának,a testvérének, a lánya kiskutyája azt csiripelte" nem mondható megbízható forrásnak.

És ne felejtsük az átfedéseket sem!

Kérdező, emlékszem rád, korábban is rugóztál már ezen, hasonlóan elsöprő tetszésnyilvánítást arattál, mint most. Ha jól emlékszem a sztorira, a te gyerekedről is kiderült, hogy nem is a tiéd, és ezért akarsz népszavazást kiírni a kérdésben?

Elhiszem, hogy nagy megrázkódtatás volt megtudni, hogy a feleséged hűtlen volt hozzád, de kapjál már az agyadhoz.

Javaslom megnézni a Fekete tükör című sorozat Emlékchip című epizódját. Tetszeni fog neked.

Én speciel letojom, hogy a szüleim a biológiai szüleim-e. Ők neveltek fel, szeretnek, szeretem őket, őket hívom anyának-apának, ők vigasztaltak, ha lehorzsoltam a térdem. A gesztusaik visszaköszönnek az én gesztusaimban, az értékrendjük az én értékrendemben. De nem hasonlítok rájuk egy cseppet sem.

A szüleim nem hibátlanok, de a viselkedésük, a neveltetésem milliószor nagyobb hatással volt a saját életemre, mint a genetikájuk. Aki odafigyel magára, az, ha rájön, hogy bizonyos dolgokban gyengébb/kiválóbb, mint az átlag, akkor nem oknyomozással indít, nem másra mutogat, nem a genetikát okolja, hanem változtat és kész. Ha pl. észreveszem, hogy hízásra vagyok hajlamos, akkor nem anyámat kárhoztatom, amiért ő is, hanem onnantól nem zabálok, problem solved. Persze ehhez kell egy minimális IQ és a genetika sokrétűségének legalább érintőleges ismerete.

És mi az, hogy "hogy jobban boldogulj az életben nem árt tudnunk a származásunk... (Pl. mik azok az örökölt adottságok amiket érdemes fejleszteni vagy éppen hogy ellene fellépni..)"

És te ezt komolyan is gondolod... Mások is találtak már ki ilyesmit a történelem folyamán, csúnya eredményekkel. Miféle ideológia ez?

Amúgy a szigorú büntetések NEM visszatartó erejűek a bűncselekményeknél se. Például nem volt kevesebb gyilkosság a történelem során, amikor halálbüntetés járt érte, mint mikor "csak" börtön, mert aki ilyet követ el, alaptézisként elfogadja, hogy úgyse kapják el. Ugyanígy van ez az egyéjszakás kalandoknál. Aki olyan khm... nem okos, hogy védekezés nélkül kamatyol, az nem amiatt fog gumit hordani magánál, hogy jaj, majd mit fognak majd írni a gyerek anyakönyvébe, ha még a nevét se tudom a srácnak?