Támogatnátok-e, hogy a gyerek anyakönyvébe minden esetben és kötelezően kerüljenek bele a biológiai (DNS szerinti) apa adatai?

Kérdező, ez mért olyan fontos?

Tegyük fel pl. akit otthagynak egy kórház előtti inkubátorban, elhagynak a szülei. Neki nem tök mindegy hogy ki volt az apja? Lehet hogy még az anyja sem tudja. Mit ér vele, ha ott lesz a születési anyakönyvi kivonatában pl. hogy Kovács Józsi, ha soha nem találkoztak, nem érdekli az apját? Ráadásul az ilyen esetekben lehetetlen kideríteni, hogy ki az apa, mert kb bárki lehet.

És ott van a zárt örökbefogadás is, ha pl. a szülők lemondanak a gyerekről, ehhez joguk van, tehát nyilván nem írhatják oda az anyakönyvi kivonatba hogy kik voltak. Ilyen esetben is szerintem jobb ha nem is tudja a gyerek miféle családból származik.

Arról nem is beszélve hogy az emberek 99 %-t feleslegesen kitenni egy ilyen vizsgálatnak abszolút pénzkidobás és felesleges is, ráadásul egy stabil házasságban lévő embernek sértő is lehet.

# 40: Még ha az elképzelés elvi alapon kivitelezhető lenne is, nagyjából 50 év múlva reális.

Kezdjük azzal, hogy az egészségügy olyan állapotban van, amilyenben. Egy apasági vizsgálat ára több tízezer forint... kinek kellene finanszírozni?

Ami pedig a DNS-adatbázist illeti... tegnap csináltattam meg a biometrikus személyit. Az ügyintéző elmondta, hogy leveszik ugyan az ujjlenyomatot, de semmire sem jó egyelőre. Évtizedekbe telik, mire bármi haszna lesz, mert nincsenek meg a technikai feltételek az alkalmazáshoz.

És ez "csak" ujjlenyomat, nem DNS!

Szóval majd pár évtized múlva esetleg érdemes visszatérni erre a dologra, addig utópia.

Kivitelezhetetlen.

Akkor lenne realitása, ha létezne egy DNS-adatbázis, ahol mindenkit tárolnak.

A jelenlegi hazai népességet tekintve mindenkiről DNS-profilt készíteni és arról adatbázist készíteni, működtetni több száz milliárd forintba kerülne, és ez még mindig nem jelentene maradéktalan megoldást.

Mert mi van, ha az apa külföldi, aki nem szerepel az adatbázisban?

Mi van az egypetéjű ikrek esetében?

Nem támogatnám.

Gondolkodj el rajta, hogy nálunk jóval gazdagabb, katolikusabb és jogilag fejlettebb országokban miért nem foglalkoznak ezzel.

Járt nálunk egyszer egy lány, aki áradozott az édesapjáról. Amikor elment a biológus kolleganők elmondták, hogy a rajongott édesapa nem a biológiai apja. Te hogy mondanád el ennek a lánynak, hogy az, akit egész életében szeretett, tisztelt valójában nem az édesapja? Te hogy kezdenél neki, hogy összetörd a szívét és egyedül hagyd testvérek és család nélkül?