Ti vállalnátok ilyen esetben babát?

Amúgy meg... 10 - es vagyok...

Ha én a gyerekvállalásomkor leírtam volna a helyzetemet, elátkoztatok volna, olyan volt. Aztán hirtelen elkezdett felfelé ívelni és koromat meghazudtoló körülményeim lettek.

Ezért mondom, nem kell itt leáltalánosítani mindent, csak mert sok idióta ír ide. Senkinek sem kell megelőlegezni, hogy ő is az.

Sokkal lényegesebb kérdés, hogy van - e kilátásuk valamire és hogy mennyire kitartóak. Mert mi a férjemmel nagyon hajtósak vagyunk, folyamatosan felfelé törekszünk, keményen. Tapasztalatból tudom, hogy ez az igazán lényeges.

8-as ez szép történet. De nagyon ritka.

Tessék egy ellenpélda: Nővérem 17 évesen jött össze a párjával, nem volt 19 amikor születtek az ikrei, albérletbe. Máról holnapra éltek. A csajok 3 éves korában lelépett a párja, és gyakorlatilag én tartottam el suli mellett őket...

Most már tinik a lányok, lett új férj, meg egy 3. gyerek.

SZóval nem mindig happy end a vége a 18 évesen szülő anyák történeteinek...

Úgyhogy ne mond, hogy nem kellenek a feltételek.

Szomorú, hogy felelőtlenül vállalnak az emberek gyereket, mert azt hiszik elég a "szeretjük egymást". Még egyszer mondom: NEM.

Ja, és a szülők házába szülni szerintem kihasználás. Ha az ember annyira nem képes, hogy magának megteremtse a lakhatást, akkor ne akarjon családot alapítani. Nyilván segít as szülő, én sem fogom kidobni a gyerekemet, ha úgy alakul, de remélem lesz annyira önálló, hogy először megteremti a feltételeke, utána alapít családot...

12 - es, akkor nagyon hamar kihalna Magyarország ha mindenki saját házba / lakásba akarna gyereket. Szinte LEHETETLENSÉG ez manapság. Mire kinyögi a hitelt, már nem éri meg gyereket vállalni - meg nem is megy. Mondom ezt úgy, hogy a másik oldalon vagyok, tehát nem élek senkinek a nyakán én nem élek rosszul.

Én is mondok egy ellenpéldát: Családomban 34 - 36 évesen vállalt gyereket a nő, férje idősebb volt. Sok év után. Megtakarítás? Volt. Szerelem? Volt. Aztán most a szegénységben, eladósodva élnek. Ennyit erről.

Lehet példákat sorolni itt estig. Épp ezért nem ezek a lényeges kérdések, hanem az ember HOZZÁÁLLÁSA, talpraesettsége.

A nővéred ha tökös lett volna, ikrek után jár neki a gyerektartás, amit azért ki lehet harcolni nem minimum összegre. Na meg ha ő is dolgozik, akkor nem igazán értem hogy miért éhezik. Szóval nyilván a hozzáállása volt a gond.

Gazdagságból is le lehet csúszni a szegénységbe...

Jajj, nem kell ennyire tragikusan nézni a dolgokat.

Elmondom, mi hogy jártunk.

Volt albérlet, állás, megtakarítás, és két éve nagy szerelem. Bevállaltuk a babát, és hat hónapos terhes voltam, mikor jött a baj csőstül: a férjem munkahelye megszűnt mindenféle előjel nélkül, az albérletet rá egy hétre felmondták, és költözhettünk a szüleimhez (kertesházban több hely volt, mint anyóséknál a panelban), a tartalékokat feléltük, mire a férjem munkát talált.

A baba megszületett, ép és egészséges, és csodálatos volt :D

Idővel minden bajt megoldottunk, néha családi összefogással, meg sok munkával.

30 évesen kertes házunk, két csodás gyerekünk, jó állásunk, és az átlagnál magasabb életszínvonalunk van.

Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy mikor biztos vagy benne, hogy minden körülmény megfelelő, akkor is bármi történhet.

És ha épp nem úgy tűnik, hogy a körülmények ideálisak, akkor is ki lehet hozni belőle a legjobbat, ha keményen dolgoztok.

Senki sem mondta,hogy csak szeressék egymást!

De az,hogy hol laknak,mennyi a megtakarítás,mióta vannak együtt nem a legfontosabb kérdések. manapság annyira túl van lihegve ez a téma, hogy az szomorú.

Mivel a barátod még várna, és ez is csupán fél év, mi múlik rajta?

Semmiről nem késtél le, nagyon fiatal vagy még. Akár éveket is várhatsz. A gyermekvállalás nem játék, komoly és felelősségteljes dolog.

Az a baj, hogy itt GYK - n mindenki milliomos meg felelősségteljes... :D

Nem mondom, ne vállaljunk rögtön gyereket, meg ne is a totális munkanélküliségbe, tehát azért valami alap legyen, de hány olyan példa van, hogy megtakarításra meg saját házra vállalnak 30-40 évesen és beüt a baj. Aztán aki nem eléggé talpraesett és kitartó, az megy a süllyesztőbe.

Ezért is írtam, hogy a kitartás a fontos, a pár természete, elhatározásai, törekvése.

Hiába gazdag valaki, ha amúgy meg lusta, akaratgyenge, buta... Akkor megette a fene. Arra sokkal inkább mondanám, hogy ne vállaljon gyereket, akármennyi pénze van is.