Van más is, akinek nem rózsaszín vattacukorfelhő az élete gyerekek után?
:D Tudod, sokan szeretnek össze-vissza hazudozni, hogy jobb színben tűnjenek fel.
A legtöbb nő életében ez egy küzdelmes, nehéz és fárasztó időszak, annak ellenére, hogy mennyire lehet egy ilyen kis puha illatos csomagot szeretni.
Csak sokan ettől jobbnak, többnek érzik magukat, hogy hazudnak. Ők is utálnak éjjel óránként kelni, meg nekik is büdös a kaki pelus, de a világ minden kincséért nem vallanák be.
Mert ők tökéletesek... náluk csak a babócájuk tökéletesebb...
Az ilyen szuperanyukat szelektáld, ignoráld, és beszélgess olyanokkal, akik őszintén meg merik mondani, hogy néha tele a bocskoruk.
Köszönöm. A privát üzenetet is. Igen, becsüljem meg, amim van. Ez igaz. De kicsit olyan, mint az "Afrikában éheznek, ezért örülj, hogy van száraz kenyered". Igaz, de a kenyér attól még száraz. ÉS ha előtte melegszendvicset ettél, akkor nem annyira örülsz neki...
Ez de hülye hasonlat volt. :P Látszik, hogy fáradt vagyok.
Mennyi idős a pici?
Van egyfajta szociális nyomás, hogy a gyerekkel kapcsolatosan nem lehetnek negatív érzelmek. Pedig kortól függően tudnak kiborító dolgokat csinálni, amivel felhúzzák a szülőt. Egy baba a nem alvással, egy totyogó a szabályok áthágásával, stb.
Közben igen, attól még szeretheti az ember a gyerekét, hogy bizonyos helyzetekben mérges rá a viselkedése miatt, vagy a körülmények fárasztják.
Három gyerekünk van, jól vagyunk. Itthon voltam egyhuzamban sok-sok évet. Szerettem. Nagyon kevés nap volt, amikor nem. Most, hogy dolgozom, sem könnyebb. Főleg, amikor a három felváltva beteg.
Havonta egy kimozdulás a férjemmel bőven feltölt.
Igen, mások vagyunk. Havi egy kimozdulás nekünk nem elég. Most heti egyszer vagyunk 2 órát kettesben, és ez épp elég az "életben maradáshoz" nekünk. Többre vágynánk, de nem tudjuk megoldani.
A nagy 2.5 éves, a kicsi 4 hónapos.
Már kérdeztél erről a múlt héten is.
Én nagyon sajnálom, ha valaki ilyen elhamarkodottan vállal két gyereket, ilyen kis korkülönbséggel.
Nos, a kérdés szerencsére nem arról szól, hogy te a helyemben mikor -milyen döntést hoztál volna. Hanem arról, hogy "hogy éltétek meg a babák érkezését"?
Lehet, hogy másban is felmerült ez a kérdés, nem tudom, nem olvastam. De nem lepődnék meg.
Szia, én egy édekes helyzet vagyok:) korán estem teherbe, és iker gyermekeim születtek. Feladtam értük kvázi az életemet, de talán én valahogy másképp fogom fel. Igen, büdi a kakis pelus, és sokszor fel kell kelni hozzájuk, de nem ez az amiről szól? Imádok felkelni velük, meghitten, ölbevenni őket, az én kis csodáimat.
Nem gondoltál még arra, hogy terhesség utáni depressziód van?
Sok nővel megesik ez is, és szerintem csak azért, mert neked nem jó, nem hazudik mindenki:) mint ahogy van aki nyűgnek él meg egy-egy munkát. Valaki meg örömmel csinálja, mert ehhez van affinitása.
Sok erőt kívánok neked a továbbiakban :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!