Nők, hölgyeim! Úgy általánosságban ti szeretitek a gyerekeket (kicsit-nagyot egyaránt). Miért, illetve miért nem? Kort is írjatok!

Úgy általánosságban igen. Ugyan nem szeretem azt a cukros-habos-nyálas körítést, amit a gyerekvállaláshoz szokás tálalni, de a gyerekeket szeretem. Általában az emberek érdekelnek, ez alól a legkisebbek sem kivételek.

Harminc éves vagyok.

Nem szeretem őket.

A különösen szép/okos gyerekeket megnézem.

A normális gyerekek semlegesek.

A neveletlenek meg idegesítenek.

Gondolom az az oka, hogy én vagyok a legkisebb a családban, folyton felnőttekkel voltam összezárva, és soha semmilyen kisgyerek közlében nem voltam.

Amitől viszont egyenesen undorodok az kultusz amit a gyerekek és a gyerekvállalás, anyaság köré építettek, illetve az a változás amin a nők keresztülmennek ilyenkor. Sok konkrétan agyatlan hormonvezérelte állattá változik.

" Sok konkrétan agyatlan hormonvezérelte állattá változik."

Ez sajnos olyan dolog, amiről nem tehetnek. Ha elönti az agyat az a rengeteg hormon, baromira nehéz józannak maradni.

Én szeretem a gyerekeket, kicsit-nagyot egyaránt. AMit nem szeretek viszont azok az elkényeztett, pimasz vagy akaratos gyerekek.

Nem gonoszságból, de a sógornőm kisfia pl. nagyon akaratos. Nagyon szeretem, de úgy fel tud húzni, hogy az valami hihetetlen. Soha semmi nem jó neki, és ha 10 felnőtt van a szobában akkor is ő mondja meg ki mit csináljon, különben üvölt, ha nem úgy van, ahogy ő akarja. Az ilyesmit gyűlölöm, mert már kiskorában látni lehetett, de mindenki csak bátorította, és most itt tartunk. Na az ilyesmit nem szeretem, hiába nem a gyerek hibája...

Amúgymeg azért szeretem a gyerekeket, mert aranyosak, értelmesek, mindig tanulnak valami újat, érdekesek, izgalmas velük az élet, sosincs unalom :)

Én nagyon :) Babától a kamaszig, mindet. Na nem mondom, hogy olyan még nem volt, hogy egy-egy gyerek ne idegesített volna, de alapvetően nagyon szeretem őket.

Dolgoztam is már sokféle korosztállyal, pl. voltam tanulócsoport vezetője hátrányos helyzetű gyerekek számára, ott 6-16 év között voltak gyerekek, de sokszor jöttek a kisebb tesók is, imádtam őket, piciket is, nagyokat is :) Dolgoztam szakiskolában, mint iskolai szociális munkás, azt is nagyon szerettem, én nagyon bírom ezt a korosztályt. Volt dolgom picikkel is, amikor anyaotthonban dolgoztam, ott voltak babák is, meg bölcsisek, ovisok, kisiskolások. Bár ott inkább a szülőkkel dolgoztam, de sok közös programot szerveztem, ahol a szülőket tanítottam arra, hogyan tudnak a gyerekeikkel játszani. Ha meg kisbabára kellett vigyázni, én sokszor ajánlottam fel, hogy nálam le lehet adni, ha pl. anyukának orvoshoz kellett mennie, vagy ilyesmi dolga volt.

Sokszor eszembe jut, hogy kár, hogy nem tanárnak mentem, vagy óvónőnek, de igazából nem tudnék dönteni, hogy milyen korosztállyal dolgoznék a legszívesebben, így viszont mindenféle korú gyerekkel találkozhatok a munkám során, szóval végül is jó ez így. Bár most egy darabig "csak" a sajátjaim lesznek :) Van már egy kisiskolásom, plusz most várom a tesót, de utána szeretnénk harmadikat is, úgyhogy egy ideig nem fogok dolgozni.

28/N