Írjatok a kapcsolatotokról, házasságotokról legyetek szívesek. Milyen általánosságban, a problémákat hogy oldjátok meg, mennyire szeretitek egymást, mióta vagytok együtt, stb? Mint egy naplóban.

Szívesen leírom neked a mi helyzetünket. Néhány rész gyerekesnek tűnhet... vedd figyelembe a koromat. Szóval:

98-ban kezdődött az első komolynak mondható kapcsolatom - ekkor 14 éves voltam, a fiú 17. Akkoriban még nem akartam komoly kapcsolatot, csak járni valakivel, mert ez olyan "izgi" volt. De a fiú halálosan belém szeretett. A gond ezzel az volt, hogy nem nagyon tudta kimutatni, vagyis nem úgy, ahogy én szerettem volna. Éttermekbe vitt, billiárdozni, szórakozni, tőle kaptam az első mobilomat, márkás pólót, névnapomra (december) orchidea csokrot - ami két nap után elfagyott, de keveset beszélgettünk, kevés volt a romantika, kezdtem csak havernak érezni. 2001-ben megismertem egy fiút suliból hazafelé a vonaton, jót beszélgettünk, ő a volt kapcsolatairól én erről a fiúról meséltem neki. Másnapra megbeszéltük, hogy egy vonattal jövünk haza, nőnap volt, kis hóvirág csokorral fogadott (akkor még lehetett szedni), jót beszélgettünk ismét, bár ő 4 megállóval előbb szállt le. Harmadnap, hogy találkoztunk, elhívott moziba, már akkor éreztem valamit és nyugodtan mondhatom, hogy ő is. Egyre inkább vágytunk egymás társaságára, tetszett, hogy van kivel megbeszélnem a gondjaimat, meghallgatta a kapcsolatomról szóló összes pozitívumot és negatívumot. Már átjártam hozzájuk, üdítővel kínált, mécsest gyújtott, ezoterikus zenét hallgattunk és beszélgettünk. Vagyis én beszéltem, ő hallgatott. Olykor-olykor átölelt, ha elsírtam magam a gondjaimtól (legyen az családi, iskola, vagy a barátom) csak nézett és várt, míg megnyugszom, sosem borult ki, türelmes volt.

Egyszer aztán megcsókolt. Pofon volt a válasz, kitöröltem a számom a telefonjából, és nagy ívben kerültem a vonaton. Aztán nem bírtam és rejtett számról hívtam, csak, hogy halljam a hangját. Másnap mesélte is a vonaton a haverjainak, hogy valaki hívogatja. nem bírtam tovább, megbeszéltük. Elmondtam neki, hogy egy 3 éves kapcsolatot nem tudok eldobni, szeretem a barátom, de már őt is, és nehéz. Ő is bevallotta, hogy szeret és ameddig kell, vár. Még aznap lefeküdtem vele, és onnantól kezdve szinte minden másnap, mivel a barátommal csak hétvégén találkoztunk, hétköznap a másiknál voltam. Ez így ment fél évig. Augusztusban jutottam el oda, hogy nekem ez az ember kell, aki ennyire türelmes, megértő és olyan odaadóan szeret, és nem az anyagiakban fejezi ki szerelmét. Így egyik szombaton, mikor jött a barátom, szakítottam vele és vonatoztam is a másikhoz, elújságolni a nagy hírt, hogy ketten maradtunk. Nagy volt az öröm.

Ez volt 2001 augusztusa és még mindig együtt vagyunk, van egy fél éves babánk is. 2002 nyarán érettségi után külföldre mentem 3 hónap nyári gyakorlatra, nehéz volt, de kibírtuk, sőt ő még 2001-ben katona lett, így összesen 1 évet vártunk egymásra. Ahogy hazajöttem külföldről, összeköltöztünk, minden rendben ment, soha nem voltak hangos veszekedéseink, max vitáink, vicces megjegyzéseink, amik néha sértőek voltak. De... én az elején úgy kezdtem vele, hogy nyílt ember vagyok, nekem minden gondomat ki kell beszélnem, különben megfulladok. Ez a mai napig így működik. Morcos vagyok, alé állok és elkezdem mondani és ezt fordítva is elvárom. Ha azt mondja semmi baja, faggatom még egy kicsit, ha nem mondja, nem baj... másnap úgyis elő áll vele, hogy ez meg az volt a baj. Ha haza jön a munkából, leülünk egy kávé mellé és megbeszéljük a munkahelyi gondokat, történteket, én elmesélem mit evett aznap a kisfiunk, milyen új hangokat gagyog, hogyan forog, kúszik, mászik. Ő leül a gép elé, én babázok. Ha baba alszik én háztartást vezetek, párom segít, majd én ülök a géphez. Sokat segít a baba körül, fürdet, etet, játszik vele, altat... bármit megtesz. Ha kell sétálni megyünk, együtt főzünk, takarít. Igazából egy szavam nem lehetne.

És akkor most arról, hogy mi a gond velünk: a szex. Nekem sajnos nem megy, és erről nem a szülés tehet, azelőtt sem volt fényes a helyzet, kb úgy 3-4 éve "szenvedünk" ettől. Szeretem a párom, de nem kívánom a szex semmilyen formáját, sem orális, sem anális, sem vaginális, sem manuális... semmit. És ebből igen nagy gondok szoktak lenni... mert hát ugye nem haverok vagyunk, hanem élettársak (nem vagyunk házasok). Ettől eltekintve azt mondhatom tökéletes a kapcsolatom és ezen a téren boldog lehetk. Vagyis lehetnék, ha fel tudnék oldódni és gond nélkül szeretkeznék a párommal.

"Röviden" ennyi.