30 körüli nők! Miért jó nektek, hogy nincs még gyereketek?

Ez rengeteg mindentől függ, kezdve onnan hogy sokaknak nincs választása, mert ha nincs hozzá apa, vagy pénz, akkor hiába akarna előbb.

Mondom ezt úgy hogy én 24 évesen szültem. De én pl már 14évesen elkerültem más városba gimibe, és a 4 év alatt olyan szinten kiéltem, kibuliztam, kiszórakoztam magam, hogy mire a fősulira kerültem már inkább a nyugira és a megállapodásra vágytam. De én mindig is fiatal anyuka akartam lenni, ezt egyszerűen belülről éreztem. 21 évesen ismertem meg a férjem, 3 évre rá lettek meg a körülmények és minden más, hogy megszülethessen a fiam.

DE, ez én vagyok, a saját egyedi körülményeimmel, láthatod, kellett hozzá egy olyan "alaptípus", hogy eleve szerettem volna korán gyereket, meg kellett hozzá az a 4-5 év, hogy kiszórakozhassam magam és ne a gyerek mellől akarjak elmenni.

Én szeretnék gyereket, ez életem fő vágya, és bármit megadnék, ha sikerülne végre.

DE! Egyszerűen nem értem, miért magától értetődő, hogy minden nő gyerekre vágyik, méghozzá minél hamarabb?

Van több negyvenes kolléganőm, akik azt gondolják, mi, huszonéves nők csakis úgy élhetjük az életet, hogy eljegyzés, házasság, gyerek. Hogy 20 fölött már feltétlen minden percünket annak szenteljük, hogy anyák legyünk minél hamarabb, hisz mi más célunk lehetne?

Pl. férjhez ment egy kollegina, kb. 24 éves. Mondták rá: na, akkor most biztos hamarosan teherbe esik. Megkérdeztem : mégis miből gondolják, hogy onnantól, hogy valakinek gyűrű van az ujján, rögtön babát akar? "Hát mert így szokás" Úgy gondolják, ha már az ember 2 évig egy munkahelyen van, van komoly párkapcsolata, akkor feltétlen szül. Nem is gondolkodhat azon, hogy még bulizgat, utazik, képzi magát, jobb melóhelyet keres. Nem, gyorsan lebabázik, kiegyezik ezzel a szar fizetésű melóval. Szerintem ezt csak olyan nők csinálják, akiknek abszolút semmi más céljuk nincs.

Pl. egy másik, 22 éves kollegina. 1 éve még mentőtisztnek tanult, majd eltervezte, hogy utána orvosin folytatja. Voltak céljai, tervei. Közben összejött egy sráccal. A sulit onnantól hanyagolta, nem ment át egy vizsgán, végül inkább feladta. Kijelentette, ő inkább tudatosan gyereket vállal egy fél éves kapcsolatba. Most egy Isten háta mögötti faluban vettek potom pénzért egy felújításra szoruló házat a szüleik pénzén, és úton a baba.

Az említett 24 éves, friss házas lány, a jóslatokkal ellentétben nem babázott le, inkább állást váltott. A gyerekkel várnak, mivel előbb rendes városban akarnak házhoz jutni, erre gyűjtenek, amihez kell a pénz, a több fizu. Érezni a különbséget?

az én ismerosi koromben, egy embernek lett fiatalon gyereke (20 évesen, az is becsuszott gyerek lett)

a barátnoimnek (30-37 éves) egyiknek sincs gyereke. 3 no ezek kozul nem akar, mert nekik az élet pont igy kerek, ahogyan jelenleg van. a másik 2 nem találta még meg a megfelelo társat hozzá. mig 2 barátnomnek nem jon ossze a baba. az ismerosok kozul a legtobben 30-32 évesen szultek az elso gyereket. (egyetem, mesterdiplomák, kulfoldn valo tanulás, ledolgozott évek után)

Azért, mert így nem kell senki mással foglalkozniuk és felelősséget vállalniuk, csak saját magukkal. Lehet önbeteljesíteni, aztán egyszer csak rádöbbennek, hogy üres az élet és hiányzik valami. Akkor viszont már késő lesz...

Egoista, nárcisztikus emberek, tisztelet az igen ritka kivételnek. (akiknek nem lehet gyerekük, nem találták meg a párjukat, valami nemesebb célért dolgoznak, ami család mellett nem menne.)

„Azért, mert így nem kell senki mással foglalkozniuk és felelősséget vállalniuk, csak saját magukkal. Lehet önbeteljesíteni, aztán egyszer csak rádöbbennek, hogy üres az élet és hiányzik valami. Akkor viszont már késő lesz… „

Nem értem a logikát, abból, amit írtál, az is önző, aki szül, az is, aki nem.

1. ha nincs gyerekük, és „önbeteljesítenek” (ezt magyarul önmegvalósításnak hívják egyébként), akkor önzők;

2. viszont egyszer csak rájönnek, hogy üres az életük, hiányzik valami NEKIK – ergó aki szül, az is önzésből teszi (azért, hogy ne legyen üres az élete és ne hiányozzék semmi neki később).

Annyi a kettő önzés között a különbség, hogy szerinted a 2. esetben kell felelősséget vállani és „mással foglalkozni”, az 1. esetben nem.

Most akkor tegye fel a kezét az, akinek a hivatásában nem kell felelősséget vállalnia vagy másokkal foglalkoznia! :) Oké, ha valaki nem tette fel, akkor vélhetően nem jól végzi a munkáját.

Egyébként azt gondolom, el kéne már feledni azt az ilyen témákban, hogy másokon csámcsogunk, hogy mit miért csinálnak. Pláne, ha annyi empatikus képességünk van, mint egy jól fejlett sütőtöknek.

Milyen jogon akarjuk megmondani bárkinek, hogy kellene-e gyereket szülnie, vagy sem? Honnan tudjuk, hogy az adott ember nem épphogy van annyira felelős, hogy nem vállal gyereket, mert tudja, hogy borzalmas szülő lenne (pl. mert az ő szülei is borzalmasak voltak)?

Érdekes lenne azt kideríteni, hogy akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, miért teszik: lestrapált anyák talán, akik irigyek a „szabad” nőtársaikra, ezért szapulják őket; annyira nemzeti érzületűek, hogy éjjel izzadva ébrednek, mert fogy a magyar…?

Érdekes egyébként, hogy az én környezetemben kb. ötven 30 év körüli (vagy idősebb) nő közül egyetlen olyat ismerek, akinek azért nincs gyereke, mert nem akar. A többieknek vagy (megfelelő) pasijuk nincs, vagy nem jön össze.

Feltehetnénk egy sor sokkal érdekesebb kérdést is: A 30–40 éves férfiaknak miért jó, hogy nincs gyerekük?

Kiforgatod a válaszomat előző! Egy gyermeket nem csak magának szül az ember már megbocsáss! Életed adunk egy új emberkének, aki jó esetben hasznos és értékes tagja lehet a társadalomnak és a Földnek. És bizony ez elég komoly áldozatokkal és lemondással is járó projekt. Élet adása nélkül a halál, a kihalás jön. Ezért én úgy gondolom, hogy ez az egyik legértékesebb dolog az életben.

Azt is írtam, hogy természetesen vannak kivételek, akiknél nem elítélendő, ha nem vállal gyermeket. Hiszen léteznek olyan betegségek, melyeket jobb nem szaporítani, létezik a meddőség, létezik a nincstelenség, amikor az ember a saját fennmaradásáért küzd, ilyenkor magától értetődő, hogy nem tud gondoskodni egy másikról. Léteznek olyan hivatások is, melyek teljes embert kívánnak és ezzel nagyon sok ember hasznára válik az illető.

Én kimondottan azokról az önző emberekről beszéltem, akik puszta kényelemből nem tesznek le semmit az asztalra. Vagy mert lusták, vagy mert éretlenek, vagy mert egoisták. Ők természetesen nem csak nők lehetnek, hanem férfiak is. Nőknél csak azért kirívó, mert az anyai ösztön egészséges nőnél annyira erős, hogy a gyermekvállalás felé viszi el. Sőt én még nem találkoztam olyan mentálisan teljesen ép (személyiségzavartól mentes) nővel, aki puszta akaratából nem akart volna gyereket. Az más kérdés, ha valamilyen külső tényező miatt ez nem jött össze.