30 körüli nők! Miért jó nektek, hogy nincs még gyereketek?

A legtöbb esetben nem "jó", csak nincs kellö - anyagi és emberi - lehetöség korábban egy gyerekre.

Ezen kivül van több ember, aki nem akar gyereket - és ehhez is joga van mindenkinek. Aki nem akar, az jobb, ha nem is vállal, mert úgy csak a gyereket tenné tönkre.

Nos, a mi társaságunban (és most a kiterjedt társasági körünkre gondolok, ami felölel legalább 100 embert) rajtam kívül három embernek lett gyereke 30 éves kora előtt. Pár évvel később aztán elkezdek születni a gyerkőcök sorra, de ennek köszönhetően meglehetősen egyedül éreztem magam az első időkben.

Hogy miért nem születtek gyerekek 30 előtt? Talán ez a társadalmi „rétegben” keresendő: Bp-i értelmiségi emberekként először tanultunk, utána dolgozni kezdtünk, és megélni a szabad felnőtt létet (utaztunk, szórakoztunk), és így 30 körüli korunkra „értünk be”. Én nem bánom, hogy ezidőtájt született gyerekem, azt hogy nem előbb, semmiképpen, mivel egyáltalán nem is vágytam rá, nagyon jól éreztem magam enélkül. A többiek nevében konkrétan nem tudok nyilatkozni, mert most belegondolva rájöttem, sosem beszélgettünk a gyerekvállásról (mindig volt érdekesebb témánk :)).

Mi szeretnénk babát és már én is közelebb vagyok a 30-hoz. Nálunk pár év múlva lesz esedékes, már alig várom, hogy ott tartsunk.:)

A környezetemben viszont ismertem olyat, aki 32 lesz és megmondta őszintén, hogy nem akar gyereket, mert nem akar ekkora felelősséget vállalni, nem tudja magát elképzelni, hogy anya legyen, meg a rossz anyagi körülményeket még nem akarja tetézni egy gyerekkel.

Összefoglalva: én azt mondom, hogy mindenkinek saját döntése, hogy vállal-e vagy sem gyereket. Én senkit nem ítélek el azért, mert nem szeretne babát.

Most írjak ki egy kérdést hogy kisgyerekes anyukák miért jó nektek a szaros pelenkák között? Nyilván van más aspektus és nyilván aki csinálja kis szerencsével szereti is. Ettől még nem kell lenézni azt, aki nem.

Még nem vagyok 30, de nem akarok gyereket. Nem szeretem őket, idegesítenek, nem látom őket se aranyosnak se szépnek. Nincs kedvem kialvatlanul, frusztráltan gügyögéssel tölteni éveket.

Nem akarom eldeformálni se a testem, sem a tudatom (lásd x hetesek vagyunk, tanulunk bilire szokni stb).

Örülök, ha két fizuból majd megélek a párommal nem kell egy pénznyelő. Ettől függetlenül a fizumból levont és egyéb adókból baromi szívesen fizetem az iskolázását, egészségügyi ellátását, tanszereit, kajáját, azt amit, nem kérek érte nyugdíjat sem, úgyse lesz, csak lehetőleg ne a fülembe üvöltsön 7/24be.

Nem értem miért van szükség erre az utolsó női tabura. Egy nő teljes értékű ember gyerek nélkül is. Akinek minden vágya, örömet jelent számára az csináljon annyit, amennyit akar. Csak szintén boldog lennék ha nem az én fülembe bömbölne. Meg meg is nevelné és esetleg képes lenne eltartani is, ha már van.

Elhiszem, hogy ez egyeseknek vérlázító, mert a gyerek mennyire szent és a jövő és stb. Mondjuk nem hiszem, hogy így túl kell misztifikálni, ez abszolút primitív ösztön: szaporodni kell. Én nem szeretnék. :)

Tudom, hogy a kérdés csak azért létezik, hogy lepontozhasd azokat, akik így gondolkoznak, tedd azt, ha ez valamennyire is kielégít téged, egészségedre.

Viszont esetleg átgondolhatnád, hogy az emberek nem egyformák. Vannak, akik szeretik az extrém sportokat, vannak akik otthon olvasnak. Vannak, akiket a matek felvillanyoz és vannak, akik inkább verseket olvasnak. Ugyanígy van akiben a "tovább kell adnom a génjeimet" ösztön "de szeretem a gyerekeket" életérzéssel párosul, van akiben meg vagy az ösztön nincs meg, vagy a vágy a gyerekre, vagy egyik sem. Mondjuk ebben az esetben is vannak, akiket a szülők, vagy azok akik, kvázi kényszerítenek, mert "itt az ideje". Biztos jó annak a gyereknek. Igaz?

Ez kb olyan, mint a meleg-kérdés. Megszokottal szembe megy, ergo utálni kell. Ha valaki elfogadja vagy pont beleesik a kategóriába, akkor már szitkozódni gyűlölködni kell, meg hozni a vasvillát. :)

28 éves vagyok ésegyáltalán nem jó.

Szuper munkám van, tökéletes férjem, szép nagy lakásunk, szóval ideálisak lennének a körülmények.

Évek óta próbálkozunk, és a meddőségi központban látom, hogy rajtunk kívül is túlságosan sokan vannak ugyanebben a cipőben. Mi most a 3. inszemináció eredményére vágyunk, napról napra bízva a csodában.

Szóval sokaknak nem azért nincs gyerekük mert nem akarnak, hanem mert nem olyan szerencsések, hogy legyen nekik. Ha engem kérdeznek, hogy na és mikor lesz babátok én sem avatok be mindenkit, csak a hozzám legközelebb állók tudják. A többieknek próbálok terelni.

1) Még nincs olyan párkapcsolatuk, ahova vállalhatnának babát, vagy mire lett ilyen, már 30 fölött jártak

2) Akarnak, de nem sikerült teherbe esniük (velem ez a helyzet, bár én csak 27 éves leszek)

3) Előbb megfelelő egzisztenciát akartak a párjával kialakítani, mert nem mindenkinek célja albérletbe/szülei nyakára/létbizonytalanságba gyereket vállalni, és a mai körülmények között nem sikerült ezt 30 éves kora előtt mindezt elérni.

4) Előbb élni akart, és nem látta értelmét elsietni a dolgot, mert nincs lemaradva semmiről akkor sem, ha harmincvalahány évesen lesz anya (És igaza is van!!!)

5) Eleve nem is akar gyereket, mert másként képzeli el az életét, amiről ugyebár joga van dönteni, anélkül, hogy magyarázattal tartozzon a többi embernek.