Ti nem tartottatok a nagyszülők, rokonság reakciójától, a választott névvel kapcsolatban?

a mi családunk olyan, ha nem is tetszett volna nekik a név, nem kellett volna tartanom attól, hogy megsértenének e iatta, vagy rosszul esne bármi tőlük

(egy kicsi hidegség(közömbösség, érdektelenség) van a családunkban sajnos, kb az - úgy is a te gyereked, engem nem hat meg - szindróma...)

de szóval amúgy csak születés után lett meg a döntés.

Anyukámmal összeveszett az anyja annak idején az én nevemen, így az anyukám sose okozna nekem ezzel traumát, elég volt neki a saját anyja. 80-as évek falusi Magyarországán a gyereke neve Lili lett, amit a nagyszüleim kutyanévnek gondoltak és azt mondták, az anyja nevét (anyu nevét) kellene a lánynak adni, ahogy a családban ez szokás. Most pl. van 4 generációnyi Zsuzsink.:))

Anyu a végső elkeseredésében annyit mondott: azért nem a saját nevemet adtam a gyereknek, mert az a név szerintem csúnya. És ezzel a vita le volt zárva.:)))

Én most vagyok 27 hetes, ritka és különleges neve lesz ( de nem különös!) és mindkettőnk vezetéknevét kapja majd. A szüleimnek nagyon tetszik, a férjem szülei 75+osak és már kiveszekedték magukat a férjem nővérének 3 gyerekének nevei kapcsán, így hallgatnak:D

Nem tartottunk tőle, örültünk, hogy mi ketten közös nevezőre jutottunk, mert az sem volt a legegyszerűbb. A névadás olyan kérdés, amibe a szülőkön kívűl mások max. elmondhatják a véleményüket, de beleszólásuk, döntési joguk nincs benne. Szerintem nem baj, ha elmondják, hogy szerintük miért jó, vagy miért nem jó egy név, mert lehet olyan szempont, ami esetleg nekünk nem jutott eszünkbe (volt itt nemrég pl. egy Major Annás kérdés, ahol a kérdező nem tudta, hogy meg merje-e asszema testvérének mondani, hogy később csúfolásra adhat okot, és mikor végül megmondta, akkor kiderült, hogy a testvére erre nem is gondolt, mert feléjük majoránnának hívják a fűszert).

Mikor anyunak elmondtam a választott lánynevet nagy örömmel, hogy véééégre van egy név, amiben mindketten tökéletesen egyetértünk, mondta, hogy neki nagyon nem tetszik ez a név, sem a teljes, sem a becézett formája. Az én válaszom az volt rá reflexből, hogy ,,majd megszokod".

Fiúnevek közül kettő között vacilláltunk, én hajlottam az egyik felé, na pont arra mondta, hogy az sem tetszik neki. A tetszés-nem tetszés egy dolog, nem volt mögötte ezen kívűl konkrét érv, hogy a gyereknek miért lenne előnytelen. Mindenki ízlésének nem lehet megfelelni, így ez nálunk nem is volt szempont, csak az, hogy nekünk kettőnknek tetszen a név. Végül a másik lett a befutó, és kisfiú lesz, úgyhogy nem kell anyunak megszoknia, csak majd ha a második kislány lesz, mert a választott nevet valószínűleg megtartjuk neki:)