Amióta családos vagyok nincsenek barátaim. Hogy lehet ezt túlélni?

Kérdező, ezért írtam, hogy ha nem megy, akkor javaslok egy önismereti csoportot. (normálisat, hitelesítettet,amit pszichológus tart)

Az önbizalmat nem elég úgy növelni, hogy valaki sok elismerést kap. Ennek már gyerkkorban kialakulnak az alapjai, olyakor nem a legjobban sajnos. Emellett alkati, személyiségbeli dolgok is közrejátszanak.

Tehát azt kellene megfejteni, hogy mi a hasznod ezekből a kapcsolatokból? Minden, ami fennmarad, előnnyel jár. (akár tudattalan előnyökkel is) Azért a pozitív visszajelzésért, hogy segíthettél másoknak? Vagy azért, hogy akár csak egy-két szót váltsál valakivel, mert annyira magányos lettél? A magány sajnos tanulható, de a kiút is belőle! Az a tipikus kimamambetegség, hogy a kismamák hagyják, hogy beszűküljön az életük és úgy gondolják, hogy önmaguk, mint önálló személy, megszűnt létezni. Pedig egészséges, stabli személyiséget csak szintén stabil ember tud kiépítenia gyerekében. Tehát, ha neked van hobbid, van akár munkád, vannak kapcsolataid a gyereked mellett, az mind segít abban, hogy ezeket az értékeket a gyermeked is megkapja.

Úgy lehet túlélni az otthonlétet, hogy teret adsz önmagadnak is! Választasz egy hobbit, sportot, ami épít és feltölt. Pl az én hobbim a jóga voolt mindig, most is szakítok rá időt, hogy jógázzak kinti helyszínen is legalábbi heti 1 alkalommal. Ott van baráti kör, van teázás, van beszélgetés, van töltődés. Ezt az energiát pedig hazviszem a családba is. Egy feltöltött anya többet tud adni, mint egy totál kiszívott.