Rajtam is múlik hogy gyerekeimnek vannak-e, lesznek-e barátai? Ha nekem nincsenek nagyon anyuka-barátaim az hátrány lehet nekik?

Nálunk (mi már nagyobbak vagyunk, 12,18,24 évesek, nekem egy olyan barátnőm van, aki anyum barátnőjének a lánya, húgaimnak egy sincs. Mondjuk mindannyian eléggé nyitottak vagyunk, otthon szívesen látják/láttak a vendéggyerekeket, és a környékünkön is sok a velünk egykorú.

Volt olyan barátnőm, akivel azért szakítottam meg a barátságot, mert anyukájának nem felelt meg a mi családi hátterünk (kevés a diploma). Neki nincs is sok, igazán jó barátnője, aki van, azt nem nem viszi haza. Amit viszont nagyon nem szerettem anyukámban, hogy mindig, minden barátnőmban talált kifogást :(

Nyilván első sorban rajtad múlik, hisz te vagy az első számú követendő példa. De ez nem zárja ki azt, hogy magától ne jöhetne rá hogyan is kell ezt csinálni, hisz mások bimbódzó kapcsolatait is látja. Viszont az tényl, hogy minél hamarabb kezded el ránevelni a barátkozásra, mások megismerésére, arra hogyan kell kezelni a többi gyerekkel felmerülő helyzetet, annál könnyebb dolga lesz. Mondjuk ezt már 1 éves kora előtt is el lehet, és el érdemes kezdeni. Pl azok a gyerekek, akik mondjuk úgy "játszin nőnek fel" sokal barátságosabbak, könnyedebbek, és hamarabb készen állnak bizonyos kompromisszumok megtételére, mert mondjuk úgy egész pici koruktól látják, hogy gyakoralatilag ebből áll a világ. Pl nekem a két fiam így növekszik: sok összejárós baráti házaspárunk van, nap mint nap játszótéren vagyunk, és a 2,5 éves fiammal bementünk múltkor egy felnőtt ruha boltba, ahol nyilván halálra unhatta volna magát, de nem.. volt ott egy 5 év körüli kisfiú, odament hozzá, és leállt neki trécselni minden hülyeségről, hogy neki van otthon furgonja, és a kisfiúnak van-e, és mi van a fiú pólóján, és ő itt lakik, és a kisfiú hol lakik, és látott-e már kukásautót, stbstbstb. Ismerem a fiam, tudom hogy borzasztó könnyen barátkozik, de ezen még nekem is leesett az állam, hogy egy teljesen idegen helyen egy teljesen idegen nem is vele egykorú gyerekkel gyakorlatilag litániát beszélt, és ő vezette a társalgást, tehát folyamatosan ő mesélt magáról, és kérdezett a fiúról.

Nyilván az oviban a kislányod megtanlja kezelni az ilyen helyzeteket, de ha tudsz egy kicsit te is mutatni neki ebből, és keresel egy olyan családot, akikkel jól érzed magad, és akikhez van kedved, az rá is pozitív hatással lesz.