Miért olyan elítélendő, ha valaki nem dolgozik a 35-40. hétig?

Kövezzetek meg, de én a 8. héttől otthon voltam.

Vidékről jártam fel Pestre, napi 2*2 óra utazást nehezen visel el az ember egy tömött buszon, BKV-n úgy, hogy napi szinten többször hány. (mellesleg az utasok sem sokáig tolerálták volna, ha reggelente behányok a buszba).

Szóval nem tartom elítélendőnek. Vannak szerencsések, akik tünetmentesek az egész terhesség alatt, sajnos én egyszer sem tartoztam közéjük.

Egyáltalán nem elítélendő, csak a szűk látókörű szuperanyák szeretik verni a mellüket erre.

Én nagyon vékony és alacsony termetű vagyok, a 31. hétig bírtam dolgozni. Irodai munka volt, és még a stresszt csak csak elviseltem, azonban az egész medencém és hátam olyan szépen gallyra ment a terhesség vége felé, hogy már kb annyi fájdalomcsillapítót kellett volna szednem, ami árt a babának. Mindenki maga tudja eldönteni, hogy meddig bírja, mindenki más fizikumú, máshogy bírja a stresszt. Aki ezt nem ismeri fel az ostoba, és azoknak a véleményével nem kell foglalkozni. Lehet XY még a 40. héten is le tudna futni egy kisebb maratont, valaki meg már a 28. héten ki van testileg lelkileg, ezért nem lehet egy kaptafa alá venni mindenkit.