Miért olyan elítélendő, ha valaki nem dolgozik a 35-40. hétig?

Miért, ezzel kinek van baja? Jó, én az első terhességemnél elég hamar abbahagytam a munkát, de akkor olyan helyen is dolgoztam, ahol nem lehetett terhesen dolgozni.

Most, a másodiknál csak az utolsó két hónapra szeretnék táppénzre menni. De akkor viszont mindenképpen. Tök önző okaim vannak erre egyébként, például az, hogy van egy iskolás gyerekem, és a nyári meg egyéb szünetekkel totál lenulláztuk a szabaijainkat a férjemmel, és a téli szünetre nekem például egyetlen napom sem maradna másként. Mindezt úgy, hogy egész évben egyetlen napot sem voltunk együtt szabadságon a férjemmel, ami szerintem azért nem egy normális állapot. És mégis elfogyott az összes kivehető napunk. Úgyhogy igen, vagyok olyan pofátlan, hogy decemberben már elmegyek táppénzre.

Amúgy meg, bármennyire is laza a munkám, hiszen csak egy irodában üldögélek, attól még elfáradok benne, és az utolsó két hónapban már nem szeretnék megőrülni a benti káoszban - mert káosz, na az van, meg konstans idegbaj is.

De őszintén szólva nem találkoztam még olyannal, aki azt nehezményezte volna, hogy valaki elmegy táppénzre a 35. hét előtt.

a dátum nem jó.

aki akár már tizenhetesen nem dolgozik, csupán arra hivatkoza mert terhes, az olyat nem szokták jó szemmel nézni, nem azt aki szülésben féllábbal nem dolgozik.

Vannak szerencsések, akinek sok energiája marad a végére, van akinek nem. Nem vagyunk egyformák. Felesleges mártírkodni, ha valaki úgy érzi, hogy szülés előtt kell pár hónap, áldásom rá. Én is úgy éreztem.

Sok függ az évszaktól, melóhelytől, ált. egészségi állapottól.

Én akkor mentem el táppénzre, mikor a egy nap minimum 3 ember tüsszentett az arcomba, influenzajárvány idején.

Tényleg nem vagyunk egyformák, volt egy kollégám, két héttel a kiírt dátum előtt még dolgozott. Azzal vicceltünk vele, hogy majd onnan megy kórházba.

Én 33 hetesen feladtam, úgy éreztem nem bírom tovább. Ez van.

Hol látod ezt, ki ítél el?

Én az elsővel a 34. hétig dolgoztam, mert rá voltunk szorulva és jól voltam. Eszembe se lett volna eddig húzni, ha megtehetem, hogy előbb abbahagyjam, bár nem volt megterhelő. A másodikkal a 27. héten hagytam abba. Ennyi. És abszolút nem érdekel, hogy ki meddig dolgozik terhesen, és miért úgy csinálja.

23 hétig dolgoztam.. Bölcsiben dolgozok így a szeptembert már nem mertem a picikkel kezdeni..

Nem szólt senki semmit.. Elfogadták.

A legkevésbé sem elítélendő. Az sem, ha valóban fáradékony és kevesebbet bír, és az sem, ha fizikailag bírná, de az utolsó egy-két hónapban már csak a babával szeretne foglalkozni egy nő, és akár egész nap a babaszoba dekorálásával foglalja el magát. Tisztelet a kivételnek, de mi, nők, a legeszementebb határokig képesek vagyunk egymással versengeni és bizonyítani csodanőségünket akár magunk, akár a családunk, a nőrokonok, akár a többi nő előtt. Akinek van erre igénye, és szereti a játszmákat, ám tegye, de akinek nem, az nyugodtan vonja ki magát a versenyből, és hallgasson a szívére.

Viszont olyan kismamát és anyukát még életemben nem láttam, akit valamilyen kimódolt indokkal ne tudtak volna más nők megítélni, ennyi erővel mindegy, mit csinál valaki, úgyis lesz, aki megszólja, akkor legalább azt csinálja, amihez igazán kedve van:)