Akik 12 hétig várnak azzal hogy a szülőket beavassák abba hogy babát várnak, de elvetéltek előtte?

Én nem tudnám eltitkolni, pedig nem mondanám hogy nagyon szoros az érzelmi kapcsolat a szüleimmel. De nem tudnék titkolózni ilyen dolgokban. Amint az orvos megerősíti, hogy terhes vagyok, tuti, hogy be fogok számolni róla, úgysem tudnám leplezni az örömömet. Aztán ha baj történik, akkor az nekem és a páromnak lesz nagy veszteség, a rokonok nem fognak összetörni emiatt. Inkább minket sajnálnának és tapintatosabbak lennének esetleg. Nem titkolnám el, hiszen nem a mi hibánk lenne, mert mindent meg fogok tenni, hogy a baba egészséges legyen. Ilyen dolog pedig előfordul, de nem látom értelmét a titkolásának.

(Nagymamámnak 1 gyerek ment el, édesanyám kettőt veszített el. Mi gyerekek tudtunk erről, nem volt titkolózás a témában. Természetesen veszteségként van értékelve, de nem tabu a téma.)

Én amikor először teherbe estem abyumnak elmondtam rögtön, többieknek meg az első ultrahang után akartuk. Már az is el volt tervezve, hogy fogjuk közölni a nagy hírt, de sajnos nem jutottunk el odáig, elment a baba. Senkinek nem szóltunk róla, csak anyumnak, nem szeretem ha sajnálnak.

Amikor ismét terhes lettem megfogadtuk, hogy kivárjuk a 12 hetet, igy is lett, már ismét készültünk a meglepivel, hogy bejelentjük a nagy hírt, amikor csörgött a telefon, hogy apum váratlanul meghalt :-( Annyira nagyon fáj, hogy nem tudtam elmondani neki, hogy nagyapa lesz és hülyének tartom magam, hogy minek vártunk :-(