Szülés után a férjetek milyen mértékben tolerálta azt, hogy a vidéken élő édesanyátok segítség céljából pár hétig nálatok lakott?

A szülés után 2 hétig maradt,utána anyósom jött egy hétre,majd vidéken mi látogattuk meg a nagyszülőket.Így telt el az első hónap,de én még úgy éreztem,egy szükségem van anyukám segítségére (gyomorfájás kínoz egy betegség miatt,ami időnként kiújul),nem pusztán arról van szó,hogy a kezdeti időben jól jön a segítség a folyamatos kialvatlanság miatt,a betegség miatt is gyengének érzem magam.Az a baj,hogy a férjem már látványosan nemkívánatosnak érzi anyukámat (ez a 3.hét,hogy nálunk van),aki ezt érzi,és ez engem nagyon bánt.Most fog hazautazni,és ezután inkább én megyek haza a kicsivel vidékre,ha segítség kell,hogy a férjemnek ne kelljen elviselnie őt többet.De annyira bánt,hogy a férjem szinte megszabta,hogy most - 5 héttel a szülés után -anyukámnak már mennie kell. Eléggé eltérő a természetük,és a férjem egyáltalán nem toleráns vele.

És ez az egész azért esik annyira rosszul,mert a saját családjával végtelenül kedves,mindent elnéz nekik.

A kérdéseim,hogy

1.szerintetek egy férfitől mennyire várható el,hogy szülés után "elviseljen" egy külső 3. személyt,aki segít a feleségének?A férjem este későn ér haza,7 körül,csak utána tud segíteni.

2.hogyan lehet azt jól kezelni,hogy a saját családját szinte isteníti,minden hibájukkal együtt,míg az én családommal sokkal kritikusabb?