Orvosi egyetem és gyermekvállalás?
Sziasztok!
24 éves vagyok, így semmilyen szempontból nem érzem magam lemaradva, azonban vágyom már egy baba után. Az orvosinak még az elején vagyok, tehát valószínűleg nem várunk majd az idők végezetéig! :) A párom 29 éves, és már évek óta praktizál, így egzisztenciálisan, illetve anyagilag nem látja akadályát, viszont azon sokat aggódik, a tanulmányaimmal hogyan egyeztethető majd össze. Minden egyes nap szóba kerül, témázgatunk kicsit, majd elodázzuk a dolgot azzal,hogy holnap visszatérünk rá. A szüleinknek nem merjük még szóba hozni, mert inkább konkrét tervekkel szeretnénk eléjük állni. De valószínűnek tartom, hogy számíthatnánk a segítségükre, mert mindig örülnek, ha tehetnek értünk valamit. Olvastam néhány releváns topicot, de elég vegyes válaszok, vélemények érkeztek. Elsősorban saját tapasztalatokra volnék kíváncsi. Természetesen nem az alapján fogok dönteni, hogy itt milyen a fogadtatása a kérdésnek, de szívesen meghallgatnám azok történetét, akik jártak már hasonló cipőben. :) Egykori tanárnőm szintén orvosi alatt szült, és neki is a férje, illetve édesanyja segített, de tőle nem tudtam megkérdezni, hanyadéves volt, érkezett a baba, illetve tudta-e folytatni, vagy passzív félévet kellett igénybe vennie. Kíváncsi volnék mindenki tapasztalatára, történetére, meglátására! Fontos számomra az egyetem, de robot sem vagyok, így vannak céljaim a magánéletben is. :) Köszönöm előre is, ha valaki megosztja velem a gondolatait!
válasza:ahol en elek egy orvos vagy egyetemista SOHA nem megy gyesre
Ossz kivesz 12 het pihenot es mar jar is vissza az iskolaba vagy a munkaba.
GYES gy szocialista talalmany a nok teljes foglalkoztatasanak megoldasara talaltak ki azota dogma lett
nezz korul egy fejlett tarsadalomban sincs ilyen extrem hosszu szabi szules utan.
Es nem hiszem hogy csak a magyar gyerekek boldogok es egeszseges felnottek lesznek sajnos a statisztika mast mutat
Tehat megszulsz es visszamesz tanulni amilyen gyorsan csak lehet
Mas is jart elotted
baratnom rezidencia alatt 3x szult
válasza:Előző: elég biztos lehet a párkapcsolatuk azért, ha már babát terveznek...:) Az anyagi stabilitásuk pedig ha itt nem is, Németországban teljesen biztosítva lenne, ha végzés után úgy döntenének, hogy kimennek. A párja már szakorvos lesz addigra bőven (hacsak már nem az) és németbe a rezidenseket, frissdiplomásokat is tárt karokkal várják. Szóval szerintem emiatt nem kell aggódnod, 2*3000 euróból szépen el lehet tartani egy családot;)
Amúgy: miért nem házasodtok előbb össze? Mármint nem mintha ez feltétlen szükséges lenne, csak szerintem lekötne egy ideig, elterelné esetleg a baba-kérdésről a figyelmed, amíg "ideális" nem lesz az időpont. Szervezkedés, ruhaválasztás, ezzel elmegy 1 év lazán, és hipp-hopp már negyed-ötödéves is vagy, lehet babázni. :)
Már szakorvos a párom, igen. :) Am, a házasságkötés is tervbe van véve, de a baba kérdés most jobban foglalkoztat minket. :) Tegnap szóba került az is, hogy nem vagyok megkeresztelkedve, és akkor nem lesz templomi esküvő, csak polgári... :) Számomra annyira nem létkérdés. A gyűrű gyönyörű szimbólum. Erre is vágyom. Meg persze, jó volna kimondani, hogy összekötöttük az életünket. :) Külföld igazából akkor jön szóba, ha itthon tartósan úgy érezzük, hogy nem vagy csak nehezen boldogulunk. De a baba-dolog most eléggé befészkelte magát a mindennapjainkba. Nemrég született unokaöcsink, megfogtuk, ölünkbe vettük, puszilgattuk, cirógattuk... Teljesen elbűvölt minket! nem tudom leírni azt az érzést! :$
Igazából azok érzik, akik átélték már! :)
Köszönöm, hogy írtatok!
Egyébként, bár megfogadtam, hogy nem reagálok a kissé indulatos hölgy kommentjére, de ezzel kapcsolatosan mégis felmerült bennem egy gondolat. A szüleim házassága összeomlott, mert nem tervezett baba voltam. Édesapám könyörgött értem, majd csalódott volt, hogy lánynak születtem. És nem is láttuk többet. A baráti körömben több házasság, párkapcsolat válással végződött, hasonló okokból. Mikor csak becsúszott a baba, s nem tervezték, nem volt idejük összecsiszolódni. Vagy amikor nem tudtak mit kezdeni magukkal, csak unalomból vágtak bele életük következő fázisába, mert annyira nem volt produktív az életük, hogy baba nélkül otthon ültek és tévéztek. Mi jól elvagyunk, eseménydús az életünk, de tudva lévő, hogy mindketten vágyunk rá, hiszen órákon át témázgatunk erről napi szinten, s nem azért szeretnénk, mert utáljuk a jelenlegi életünket... A barátom odáig volt, hogy végre a karjaiban tarthat egy csöppséget. Nálunk a jövő tervezgetése nem a stresszről és a negatívumok kereséséről szól, hanem a lehetőségek, a remények, a konstruktív javaslatok összegzéséről. Ezerféle módon meg lehet indokolni, mit hogyan nem lehet. Mi azt az egyet keressük, HoGyAn LeHeT! :)
Az pedig a világ legnagyobb hazugsága volna, ha a párom csak akkor szeretne, mikor üde vagyok és kipihent! Ő a hat együtt töltött évünk alatt látott engem egy súlyos betegségből kigyógyulni, kórházban, ocsmány külsővel, látott teljesen szétcsúszva, és nem, hogy nem hagyott el, hanem akkor segített a legintenzívebben! :) Nem arra vágyom, hogy soha ne legyen problémám (van egyáltalán ilyen életszakasz?), hanem arra, hogy a nehéz időket is olyan csodálatos emberrel élhessem meg, mint ő!
Az érettség tehát relatív. Te engem látsz annak, én pedig úgy vélem, a te életedből maradt ki a csoda, még ha te nem is realizálod, hogy milyen érzések mellett mentél el pusztán azért, mert a materialista felfogásod nem engedte átélni. :)
Nem azt várom, hogy érts velem egyet, hiszem kíváncsi voltam ellenvéleményekre is, csupán azt, hogy "think out of the box"... :)
válasza:Szia!Én három történetet tudok elmesélni,ebből kettö személyes élmény.(mindenki orvos a történetekben,18 évesen kezdtük az egyetemet)
1.Amikor én születtem,anyukám negyedéves volt. Nem hagyott ki évet,márciusba születtem,két vizsgaidőszak között. Gyakorlatilag a nagymamámék neveltek fel...,így minden vizsgára rendesen fel tudott készülni,de így is nagyon nehéz volt,gyakorlatilag soha nem pihent,mert ha nem volt a suliban akkor velem volt,amikor én aludtam akkor tanult.A nagyszüleim nélkül nyilván még nehezebb lett volna,ők a szomszédban laktak,mamámnak otthoni munkája volt. Kórházban lett gyerekorvos és több időt csak onnantól tudott velünk lenni,hogy vett egy körzetet.
2.Barátnőmmel együtt kezdtük a egyetemet,másodévesen lett terhes először ötödévben másodszor,a barátja negyedéves volt az első babánál. A szülők mindkét részről több száz km-el távolabb. Szintén vizsgaidőszakok között születtek a babák.Elvégezte velünk az egyetemet,csak arra járt be amire nagyon muszály volt(a barátja is),soha nem tudta "hol van", merre járunk,vizsgáknál a kettes volt a cél,volt,hogy elsőre összejött,volt amikor csak harmadjára,a puskázás avatatlan királya volt. Ha mindkettőjüknek be kellett menni suliba,bevitték a koliba a gyerkőcöket és valakit kerestek aki vigyázott rájuk 1-1,5órát. Rémálomnak tűnik...A srác pszichiáter lett,a lány az egyetemen maradt tanít,nem klinikai tantárgyat.
3.Én elvégeztem az egyetemet,a rezidensképzést,szakvizsga előtt 1 évvel mentem el szülni(28évesen).Szakvizsgára is nehéz volt felkészülni 3éves gyerek mellett,de ez ugye nem olyan jellegű folyamatos tanulás mint az egyetem,főleg ha az elején vagy.Én aneszteziológus vagyok,gyakorlatilag alig vagyok itthon...
Szóval egyik verzió sem könnyű,de suli alatt a legnehezebb szerintem. Talán egy kis segítség ( ha elfogadod):az a tapasztalatom,hogy akik egyetem alatt szültek,azok jobban tudtak "karriert" építeni(ami -bántás nélkül-abban merül ki,hogy sz@rrá dolgozzák magukat,aránytalanul kevés pénzért,soha nem érnek rá,ritkán vannak otthon,de elismert szakemberek),mert már relatíve nagyobbak voltak a gyerkei amikor elkezdett-megszakítás nélkül-dolgozni.
De persze szakterület válogatja.Remélem tudtam segíteni a döntésben!Sok sikert!:)
válasza:Személyes tapasztalatom nincs, mivel most végeztem az egyetemen, gyerkőcöt pedig még pár évig nem tervezünk a párommal:)
Viszont volt egy idősebb csoporttársam, aki negyedévben szült, akkor olyan 26-28 év körül volt. Neki rengeteget segített a családja, volt, hogy anyukája hozta be a babát, hogy szünetben megszoptassa. Neki sikerült elvégeznie velünk az egyetemet, tehát gyermekvállalás után már nem csúszott (előtte többször is tudtommal). Biztosan baromi nehéz volt, emlékszem, hogy valamelyik szigorlatnál mondta, hogy a tételsor felére ideje sem volt...
Igazából én is sokat gondolkodtam már, hogy mi lenne a legoptimálisabb megoldás, és arra jutottam, amire a tanárod:D Mindennek megvan a maga előnye és hátránya egyaránt.
Ha suli alatt szülsz, akkor nyilván nehezebben tudod elvégezni, nincs mellette időd esetleg arra, hogy TDK-val foglalkozz pl. Viszont mire eljutsz odáig, hogy tényleg dolgoznod kell, már lesz egy olyan korú gyereked, akit bölcsibe/oviba lehet vinni.
Ha rögtön az egyetem után szülsz, akkor nem kell egyszerre két dolgot csinálnod, viszont eléggé kiesel a ritmusból és szerintem később nehezebben rázódsz bele.
Ha dolgozol pár évet, akkor addig már építesz valamiféle betegkört esetleg, de ha elmész szülni, akkor azok az emberek, akik hozzád jártak, váltani fognak...
Ha vársz a szakvizsgáig, akkor meg már idős leszel, mire szülsz:D
Szóval tényleg nem jó sehogy.
Nekem az a véleményem, hogy ha megvan az anyagi háttér, mindketten akarjátok, van segítség, akkor vágjatok bele. Lehet, hogy nem optimális, de sosem lesz az, később más problémák miatt lesz bajos.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!