Orvosi egyetem és gyermekvállalás?

Kedves előttem szóló! 35 év felett igen nagy mértékben megnő az olyan mutációk rátája, mint a Down-syndroma, mivel magzati korban fejlődnek ki az oogóniumok (őspetesejtek), amelyekből keletkeznek a meiózis során a női szervezet petesejtjei. Tehát, egy nő egész élete folyamán ki van téve a különféle ártalmas környezeti hatásoknak. Emellett a legérzékenyebbek a károsító tényezőkkel szemben az éppen osztódásban lévő sejtek. Mint az ivarsejtek. Tehát, ne mondja nekem senki, hogy egészséges dolog idős korban gyermeket vállalni! :) Erről soha, senki nem fog meggyőzni! Pláne úgy, hogy egész gyermekkoromban tapasztaltam, hogy nem kizárólag biológiai értelemben problémás (a mutációkra gondolok), hanem, ha egészséges gyereked is születik idős korban... sokkal nehezebb lesz játszani vele, gondoskodni róla, fittnek, energikusnak maradni úgy, hogy már nem vagy kimondottan fiatal.

Nem a szüleim tartanak el, s ha már szülőkről beszélünk, és ennyire belemélyedünk a magánéletembe, nekem csak egy van. Az édesanyám. Idős, nyugdíjas. (Nem szeretném, hogy a huszonéves gyerekem mellett majd én is a hatvanasok klubját gyarapítsam, mert ez neki is nehéz, mint fentebb írtam!) Természetesen nem engedem neki, hogy ő fizesse a lakhatásomat, a tankönyveimet, vagy bármilyen egyéb költségemet. A párommal élek, s az így természetes, hogy most ő a kereső fél, s egy nap én is az leszek. Amennyit tudok, most is hozzáteszek a közös kasszához (ösztöndíj, szociális támogatás, s ha időm engedi, alkalmanként edzőként dolgozom, illetve az interneten vállalkozom, amely ugyan zsebpénznek minősül, de több a semminél). Tehát, van már végzettségem, van tapasztalatom a munka világában. A páromnak így megfelel, nem kifogásolja a helyzetet, s kifejezetten boldog, és igazi férfinek érzi magát attól, hogy jó szakember, és egy olyan munkával, amiben örömét is leli, tud annyit keresni, hogy nekem ne egy gyorsétteremben kelljen takarítanom, hanem megtehessem, hogy kibontakoztatom a képességeimet, s tanulok, mégpedig egy igen nemes célért! Azt pedig kifejezetten bántónak találom, hogy éretlennek tituláltál! Ha volna fogalmad a múltamról, eszedbe nem jutott volna ilyet írni! :)

Igen. Köszönöm a tanácsot, ez is megfontolandó! :) Ezért is vetettem fel a témát, mert jó meghallgatni különböző állásportokat. Többen írték, hogy a szigorlatok után érdemes inkább. Nem tudom, milyen nehéz az orvosin egy szigorlat. Bizonyára több tanulást igényel, mint anno, más egyetemen. Azért mertem belevágni, mert kedvesem sokat biztatott, hogy ennyi tanulással már az orvosin is helytállnék. De nyilván nem látom előre, milyen lesz a baba mellett az alvásminőségem, mennyi törődést igényel, vagy hasfájós lesz-e, milyen lesz a temperamentuma, stb... :) Ezt előre senki nem látja, de az, hogy mások is megcsinálták már, és boldog emberek, reményt ad. Az is lehetséges, hogy valóban ötödévben vagy hatodévben jobb. De nem tudok objektíven gondolkodni erről a témáról. Szeretném már. :)

Amúgy, érdekes, hogy biztató leveleket többnyire privátban kaptam. Gondolom, azért is, mert név és arc nélkül könnyebb vitát generálni, és a legtöbben nem szívesen szállnak be így. Remélem, a 13-as válaszadó büszkén vonul végig az utcán ma, annak tudatában, hogy ő képviseli a felelősségteljes, érett gondolkodást a "szülj 34 évesen" beállítottsággal. :) Gondolom, nem vagy orvos, sem orvostanhallgató! De az is lehet, hogy nő sem.

Folytathatnánk a vitát azzal, hogy többek közt azért is szeretnék orvosként praktizálni, mert ezzel biztos az elhelyezkedés, míg a másik diplomámmal vagy 500 ft-os órabérért dolgozom látástól vakulásig, vagy ugyanazt a munkát végzem, amit az OKJ-s végzettséggel rendelkezők... Kulimunka, semmiért. Mondhatnám, hogy nem tervezek főállású anya szerepében tetszelegni, és szeretnék dolgozni, a téma nem ezzel kapcsolatos. De inkább nem kezdek bele, nem mondom, hiszem már látom, hogy akármi vetődik fel, mindig lesz rá valami lekezelő válasz, ezért nem szeretném folytatni a csevegést. A lényeg az, hogy te roppant érett vagy. Légy rá büszke!