Ha nagyon kislányt szerettél volna, hogy barátkoznál meg vele, hogy kisfiad lesz?
Tudom, ez így picit fura kérdés, és lelkiismeret-furdalásom is van miatta, hogy nem örülök annyira egy fiúnak. De el se tudom képzelni, mit fogok én csinálni egy kis sráccal. Valahogy annyira nem látom magamat fiús anyaként, hogy még csak ötletem sincs, mit fogok majd kezdeni azzal sok kisautóval, a focilabdákkal, és így tovább. Meg úgy belegondoltam az egészbe, és jajj... :)
Félek, hogy nem is tudok majd megbirkózni egy kisfiúval, meg úgy az egész helyzettel. Viszem majd fociedzésre? Kosárlabda edzésre? Aztán nem győzöm majd megcsináltatni a konyhaablakot, ha a gyerek harmadjára is berúgja a labdával? Vagy talán nem is érdekli majd a sport... de mi van, ha akkor meg ezért csúfolni fogja a többi kisfiú?
Mi lesz, ha verekedős lesz? Egy hisztis kislányt még csak-csak lerendeznék valahogy, de egy verekedős kisfiúval mit csinálok majd?
Jelen pillanatban ezer és egy ezekhez hasonló rémkép kering a fejemben és nem tudom eldönteni, hogy örülök-e annak, hogy fiús anyuka leszek, vagy sem, egyelőre még csak próbálom megemészteni és felfogni a dolgot. Annyira biztos voltam benne, hogy kislány lesz, hogy talán kicsit túlságosan is beleéltem magam a dologba, és most hideg zuhanyként ért a tény, hogy bizony kisfiút várok.
Segítsetek légyszi pár pozitív gondolattal, ha lehet, nagyon jól esne most egy kis bátorítás és persze egy-két jó tanács, hogyan barátkozzam meg a gondolattal, hogy a várva-várt kislány helyett kisfiam lesz.
Persze, tudom, az a fő, hogy egészséges legyen, de valahogy annyira hihetetlen volt számomra, hogy fiam szülessen, hogy nem is számoltam az eshetőséggel, és most tessék, itt vagyok és teljesen be vagyok parázva!
Egyszóval most nagyon örülnék egy-két megnyugtató válasznak. :)
Előre is köszönöm szépen!
Ó, biztosan imádni fogom, csak még azt nem tudom, mit fogok vele kezdeni. :D Együtt tologatjuk majd a szőnyegen a kisautókat, gondolom... :) De valahogy nagyon szokatlan még a fejemben ez a kép, egyelőre még csak próbálom megemészteni. :)
Köszi a válaszodat, remélem, igazad lesz. :)
Na ezt a kérdést én is kiírhattam volna. :) Egyelõre még nem 100% az öröm, csak 99%. Hu, elõször is sokat segített, h az egyik uh-on azt mondták h nem biztos h minden rendben a babával. (Azóta kiderült h nincs gond). Na akkor átfordult bennem, h nem érdekel mi van a lába között, csak édes istenem legyen minden rendben vele.
Aztán az is segít, h olyanokra gondolok:õ lesz a kis szerelmem. Az apja is mondta, most neki így nem lesz kisszerelme, hanem nekem lesz(mosolyogva) és büszke lettem.(na meg cseppet kárörvendõ :) )
Aztán elmentem ruhát venni neki és megláttam egy édes, menõ(de kényelmes fazonú) farmerkertészgatyót matrózos inggel és beleszerettem a ruhába, meg is vettem(akciós volt) és azóta nem bánom, h fiam lesz, mert nekem lesz a legvagányabb fiam(költõi túlzás), meg vettem egy édes kismellényt.. Azután arra gondoltam, h a fiúk úgyis anyásabbak és állítólag a kisfiúk az anyjukra hasonlítanak jobban. A párom mondogatta a focizást nekem meg ilyenek, én meg nyilván nem vagyok ilyen tipus...szóval lazán odafordultam és vigyorogva közöltem, hogy sajnálom, de õ a TE FIAD, ez a te dolgod, addig nekem lesz idõm magamra. :) :)
Én is lányt szerettem volna, és az is lett, aztán másodjára meg fiam, és nekem is fura volt, de komolyan mondom a hisztis csajt nehezebben viseli az idegrendszerem, mint a verekedős fiút. :D
Meg eleinte tök mindegy milyen nemű azon kívül, hogy amikor tisztába teszed az magáért beszél, aztán idővel hozzáidomulsz, nekem is fura volt a lány után, és igen, verekszik, erősködünk, birkózunk, várat építünk, stb. Egy idő után tök mindegy mit csinálsz, hogy játékbabát öltöztetsz, vagy autót tologatsz.
Imádni fogod. :)
én terhesen már tudtam 100-ra hogy fiú, bele is éltem magam, kislánytól mindig is rettegtem volna(félelem, hogy nem tudok majd rá vigyázni és egy lány szerintem védtelenebb az életben, mint egy fiú, de persze erről lehetne vitatkozni)
de szóval megfordult bennem, mi van, ha mégis lány lenne.
elkezdtem beleképzelgetni magam, hogy rózsaszín cumit kell venni, meg stb..és elég rossz érzés volt így mindenbe belegondolni, de a végső az volt, hogy akkor is, igenis becsülettel, a legjobb tudásom szerint felfogom nevelni.
Én nagyon nagyon lányt akartam, és fiam lett. Én is éreztem némi csalódottságot, amikor kiderült, de úgy voltam vele, hogy amíg csecsemő, addig nagy különbség úgysincs, aztán meg majd megszokom :D Igazából pontosan így is lett, és most, 8 év után nem is nagyon tudnám elképzelni, hogy lányom legyen a fiam helyett.
Most várom a kistesót, bízom benne, hogy kislány lesz, de igazából nem fogok meglepődni, ha ő is fiú. Egyébként meg semmi gond nincs vele, én nagyon bírom a fiúgyerekeket is, főleg, mióta nyolc éve nevelek egy igen eleven, vásott fiatalembert :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!