Más is érez így? Kikészültem!
Sziasztok!
32 hetes terhes vagyok, és van egy 20 hónapos lányom is már. Ő tervezett volt, a kicsi nem igazán, de örültünk neki és megtartottuk. Igazából szeretnék kicsit panaszkodni, mert senkit sem érdekel a "nyomorom", és nem is akarom a közvetlen környezetem ezzel fárasztani. De az az igazság, hogy nekem annyira elegem van ebből az egész itthon létből, hogy el sem tudom mondani. Egy mókuskerékben vagyok ahonnan nem lehet kiszállni. Minden napom a következően zajlik: kelés reggel 1/2 7-7 óra között, pelenka csere, reggeliztetés, mosogatás, ha kell felteszem a szennyest mosni, porszívózás, pelus csere,teregetés-ha kell-, az addig szétdobált játékok összeszedése, 10 órai, altatás. Amíg lányom alszik ebéd főzés, ebédeltetés, pelus csere, aztán kimegyünk a játszótérre ahol jó 2, 2 és fél órát vagyunk. Néha hamarabb bejövünk mert a sok emelgetés (hintába be-ki, csúszdára fel, kisebbek által megmászható mászókára felsegítés stb) miatt begörcsöl a pocakom, és nem szeretnék bajt okozni a kis tesónak. Bejövünk pelus csere, egy 20 perc nyugi nekem amikor lepusztulok a tv elé és pihenek kicsit. Megjön apa, az ő vacsiztatása és a lányomé is persze, gyerekfürdetés, altatás. Ha elaludt elkészítem a holnapi ebédjét a páromnak. Fáradtan beájulok az ágyba, és olyan jó lenne aludni, ha a kicsi hagyna. De ő ilyenkor élénkül fel és akár éjjel 1 óráig is képes tereprendezést tartani, amit már annyira utálok hogy csuda. Állandóan pisilnem kell, akár óránként, és mihelyt megmozdulok ő is kezdi elölről a bulit odabent.Hajnalban tudok aludni úgy őszintén egy jót. Reggel pedig mikor kel a lányom már előre rosszul vagyok az egésztől, hogy megint egy hosszú undorító nap, néha azt kívánom bárcsak megállna a szívem, vagy esne rám (csak rám) a plafon, kapjak stroke-ot, vagy bármit csak ne kelljen még egy napot végig csinálnom. Elegem van abból hogy minden nap ugyanazt kell csinálnom, hogy ha megnyitom a facebookom akkor azt látom hogy ismerősök nyaralnak, strandolnak, jól érzik magukat, stb. Amikor itthon van a párom akkor is nagyon ritkán megyünk el bárhová, mert ő dolgozik és pihenni szeretne a szabadnapjain, nem pedig utazni jobbra-balra. Neki a pihenés abból áll, hogy leül a számítógéphez és játszik egész nap, csak addig áll fel amíg eszik, meg wc-re megy. Ha belefáradt akkor meg tv-zik és alszik. És én már úgy érzem annyira elegem van mindenből. Sajnálom a gyerekeim hogy ennyire befásult anyjuk van, aki legszívesebben felkötné már magát. Szeretem őket teljes szívemből, és rossz érzés hogy ennyire ki vagyok. Ma reggel is úgy keltem hogy bőgve, és persze páromnak is csak annyi reakciója volt, hogy se szó se beszéd elhúzott dolgozni, el se köszönt pedig jól esett volna egy puszi, ölelés, bármi... De nem.
Nagymamára sem tudom hagyni a lányom, mert dolgozik, és ha jön is, akkor is csak ebédel és utána angolosan távozik. Bocsánat hogy ilyen hosszú lett az írásom, de olyan jól esett kiírni magamból!
válasza:Te bocsi, de én nem látom az összefüggéseket:
gyerekkoromban éheztem eleget --> ezért most nem eszem meg akármit
gyerekkoromban éheztem eleget --> ezért elvárható a feleségemtől, akinek az egészhez semmi köze, hogy most, felnőttként kiszolgáljon
azért tanultam annyit, hogy ne kelljen éheznem --> mivel én már tanultam egy csomót, az a minimum, hogy a feleségem kiszolgál
Ne haragudj, de nekem ez a rendszer nem áll össze.
Épp azért, mert esetleg éhezett kellene megbecsülnie minden falatot, azt a nőt meg ilyetén módon különösen, aki azt a falatot az asztalára teszi.
Ne haragudj, kedves, de a férjed nagyon csúnyán hülyét csinál belőled nap mint nap. Itt az ideje, hogy a sarkadra állj!
válasza:Szia!
Nagyon át tudom érezni a helyzeted, annak ellenére, hogy nekem csak egy (a tieddel hasonló korú) lányom, és egy nagyon együttműködő, ám rengeteget dolgozó férjem van (=ergo alig van itthon).
Szerintem itt két különböző problémáról van szó, amik azért valamilyen szinten összekapcsolódnak.
1. A monotonitás: szerintem ezt majdnem minden anyuka átéli/átérzi, egy babával/kisgyerekkel nem hullámvasút az élet (leszámítva az érzelmi hullámvasutakat amiket a sokszor indokolatlan hisztik okoznak:) ), a babázás-háztartásvezetés-minimális pihenés ördögi köre számomra sem ismeretlen...
Egyfelől azt tudom tanácsolni neked, hogy kicsit hanyagold a házimunkát, nem kell, hogy mindig csillogjon a lakás, elég ha nincs kosz-por, legyen tiszta ruha a szekrényben és kb ennyi a lényeg. Néhanapján rendelj ételt vagy készíts rakott ételeket, csak beledobálod a tepsibe a hozzávalókat, be a sütőbe és hadd süljön csak magának. Próbáld meg az egyszerűbb ház körüli teendőkbe bevonni a lánykádat, lassabban fogtok haladni, de neki nagy móka lesz, te meg házimunkázol és a gyerekeddel is foglalkozol, 2in1.
Másrészről én úgy vettem észre magamon, hogy már egészen apró változtatások is képesek kizökkenteni a napi rutinból, gondolok itt más útvonalon történő sétára, új játékok kitalálására (neten rengeteg szuper ötlet van, egy 20 hónapossal már nagyon sok mindent lehet játszani), különleges receptek kipróbálására.
Mindemellett szánj egy kis időt magadra, menj el fodrászhoz, manikűröshöz, vagy csak kutyulj össze otthon valami jó kis pakolást, ha már nagyon kivagy, kapcsolj be egy rövid mesét a kicsinek és szusszanj egyet!
2. A férjed: szerintem ebben az egész történetben ő jelenti a nagyobb problémát, tudom, nehéz 6 év együttlét után megbontani az eddigi szabályokat (=ő dirigál a hisztijével), de muszáj lenne beszélnetek a problémáidról, mert hosszú távon ez csak rosszabb lesz. Ketten vállaltatok gyereket és persze, hogy más a helyzetetek, hiszen ő dolgozik, de akkor is muszáj lenne kivennie a részét a háztartásból/gyereknevelésből. Ha más nem, annyiban, hogy ha már ennyire válogatós, akkor magának főzzön. Én sem értem a gyerekkori szegénység és a felnőttkori válogatósság közötti összefüggést, szerintem ezt csak kifogásnak használja (annak viszont nagyon gyenge....).
Ha máshogy nem megy, kössetek kompromisszumot: keress 3 receptet, amik elkészítése egyszerű, és nem igényel fél óránál több munkát, ő pedig válasszon a 3 közül. ha egyik sem tetszik, akkor főzzön magának, rendeljen vagy akármi. Sajnos az elkényelmesedett férfiakat nehéz "megnevelni", de a saját érdekedben muszáj lesz valamilyen szintű szankciókat hozni. Mindezek mellett jó lenne ha esténként ha csak 1-2 óra erejéig is, de átvenné a lányotokat, te addig ejtőzhetnél kicsit. Ő pedig ezt a részét a napnak ne újabb munkaként, hanem aktív kikapcsolódásként fogja fel. Nem muszáj mindig rohangálni, elég lenne ha leülne vele rajzolni, gyurmázni, babázni stb...
Remélem volt valami konstruktív is a mondandómban, kitartást kívánok!
válasza:Apukám is rettentő szegénységben nőtt fel, mégis MINDENT (szószerint) megeszik, amit elé tesznek, az életben nem válogatott még szerintem.
A férjemék meg például elég gazdagok voltak és ő eléggé válogatós. Úgyhogy tényleg hülye kifogást mondott a férjed.
válasza:figyelj, ismered X éve, azóta ilyen.
nos te összeköltöztél vele, hozzámentél, gyereket szültél neki. ennyi. vagyis te elfogadtad hogy ilyen. eddig nem pampogtál, akkor most minek?!
válasza:Talán mert végtelenül fáradt, kimerült és elkeseredett...
Kedves utolsó, ha nem tudsz olvasni, illetve az empátia hiányzik a szótáradból, inkább ne válaszolj!
"Amikor itthon van a párom akkor is nagyon ritkán megyünk el bárhová, mert ő dolgozik és pihenni szeretne a szabadnapjain, nem pedig utazni jobbra-balra."
Te mikor voltál utoljára szabadnapon?
Én azt csinálnám a helyedben, hogy nagyikát meghívnám szombaton ebédre, de még mielőtt leülne falatozni, venném a motyómat, és közölném, hogy övék a terep, mert én több mint másfél éve nem pihentem, úgyhogy most én jövök. És vasárnap este mennék csak haza.
Nem akarom a bajaidat tetézni, de mi lesz a gyerekkel, amikor szülni mész? Viszed magaddal?
válasza:empátia? minek is?
tudta milyen, mégis vele van.
költözzön el? mire fel? eddig jó volt neki így, 6!!!évig okés valami, akkor utána mit pattog, de komolyan?
a nők mindig azt hiszik, majd a gyerek miatt változik a ffi, de nem és mikor nem akkor sírás van!
nem sajnálom, mert magának csinálta, a gyerek meg úgy nő fel hogy apucit alig látja
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!