Szeretném átélni a természetes szülést. Valaki más is érez így vagy csak én vagyok ennyire telhetetlen?

Első babám császármetszéssel született. A másodikat háborítatlanul fogom szülni, hacsak életveszélyes komplikáció nem adódik, ugyebár.

Őket ajánlom jó szívvel, ha valódi háborítatlanságra vágysz: [link]

Abszolút megértelek.

Egy gyermekem van, de van hogy ránézek és elgondolkodok hogy van egy 6 éves fiam és nem szültem.

Mondjuk nálam még rosszabb a helyzet.

32. héten sürgős császárral született a fiam, ráadásul 5 napig nem is láttam.

Bőven az volt bennem hogy van még 2 hónapom hogy anya legyek, eszembe se jutott még reggel hogy már aznap megszületik a fiam. Napi rutin, elmentünk boltba, itthon már olvadozott a főzni való. A bolt elött elöntött a vér, ennek ellenére halál nyugodtan mindenféle fájdalom nélkül bementem a nőgyógyászhoz, ő mentőt hívott a kórházba még "veszekedtem" egy sort a dokival mert azt mondta hogy görcsölök én meg váltig állítottam én ugyan nem. Tényleg abszolút nem éreztem se izgalmat, se idegességet, se fájdalmat semmit. Konkrétan még a folyosón elaltattak, erre emlékszem. Ott már ágyon feküdtem beinfúziózva, toltak a műtő felé amikor a folyosón odaszaladt a nővér hogy valamit írjak alá, a doki rászólt hogy hagyja most a papírokat meghal az anya is és a gyerek is.Erre még felkaptam a fejem, de el is aludtam.

Mire én az altatásból felkeltem a fiam már egy másik kórház koraszülött intenzív osztályán volt, így nem is foghattam kézbe nem is láttam 5 napig.

Nagyon hiányzik mai napig hogy nem éltem át azt az izgalmat hogy "Jaj elfolyt a magzatvíz irány a kórház."

Nem érezhettem a szülési fájdalmakat.(Legalább amiről a doki beszélt hogy görcsölök azt éreztem volna, de még azt sem) Nem hallottam amikor először felsír a fiam. Mondjuk sírni 3 hetesen hallottam először, sose sírt amikor bent voltam nála.

Szóval olyan mintha örökbefogadtam volna, "nem voltam ott" amikor született.

De legalább arra még mindig élénken emlékszem hogy mennyit focizott a pocakomba, meg hogy utálta a tojást minden formába kivéve persze a krémest és apa legnagyobb örömére hajnali kettőkor rángatta meg a köldökzsinórt hogy Ő sajtburger kér vanillia shake-el. :D

Nem gondolom, hogy bármiről lemaradtál volna.

Nekem elfolyt a magzatvíz, utána becammogtunk a kórházba (kb két óra telt el), addig semmit nem éreztem. Ott félreültettek, akkor kezdtek kisebb fájások jönni, de egyúttal a magzatburkot is felcsípték, gondolom nem alul repedt meg.

Végül a kitolási szakaszban elakadt, vákuummal szedték ki. Azt már a zárójelentésről tudtam meg, hogy oxitocint is kaptam. Amennyire emlékszem, infúziót a kitolási szakaszban kötöttek be, gondolom akkor ez volt. (Ott hirtelen nem tudták, hogy miért nem jön ki, aztán forgási rendellenesség és fájásgyengeség volt az ok, mint utólag kiderült. Segítség nélkül túl se élte volna.)

Nem gondolom, hogy az indított szülés sokban más lenne. Szerintem semmiről nem maradtál le.