Miért van, hogy a ti anyukátok hamarabb tud a babáról, mint a férjeteké?

Nekunk még nincs de egyszerre mondanánk el szerintem.

Nálunk nincs ez az egymás anyját utáljuk mentalitás mint sok válaszadónál.

Minden család egyedi, mindenhol más az alaphelyzet. Szerintem normál esetben teljesen természetes, hogy a saját szüleim közelebb állnak hozzám, mint a férjem szülei, még akkor is, ha egyébként mindenkinek mindenkivel oda-vissza jó a viszonya. Ahol nem így van, ott nagy problémák vannak. Normál esetben a férjnek ugyanolyan jó a viszonya a saját szüleivel, mint a nőnek az övéivel. Tehát nem azért mondom el egyszerre a szülőknek, mert ugyanúgy szeretem őket, hanem azért, mert a férjem ugyanúgy szereti őket, mint én az enyémeket és megtanultam, hogy ezt így illik. Ez az ideális eset. Viszont a legtöbb családban nem 100%-osan ideális a helyzet.

Én a szülés előtt sem szimpatizáltam anyósommal, de soha nem volt konfliktudunk, elfogadtuk egymást, csak nem egyformán gondolkodunk. Arról viszont nem én tehetek, hogy a férjemnek sem volt olyan szoros anya-gyerek kapcsolata, mint pl. nekem az anyukámmal. Ennek ellenére, mint már írtam egy korábbi válaszban kb. egyidőben mondtuk el.

Hogy végül anyósom nem ugyanolyan nagymama lett, mint az én anyukám, arról kizárólag anyósom tehet. Őt nem érdekeli az unokája, legalábbis ez az unokája. A lánya gyerekeihez minden nap megy, a miénket van, hogy fél évig sem látja, amiben nem mi akadályozzuk. Tavaly még karácsonykor sem óhajtott velünk (a fiával és az unokájával!!!) találkozni.

Egyébként én bevallom, hogy nekem csak az volt fontos, csak az érintett meg érzelmileg, amikor az én szüleimnek mondtuk el a hírt. De ugyanígy nem érintette érzelmileg anyósomat, amikor 7 hetesen elöntött a vér (miután 6 évet vártunk a babára). Végig kellett feküdnöm a terhességet és a még dolgozó, 100 km-re élő anyukám/apukám jött segíteni, nem a nem dolgozó, velünk egy városban élő anyósom és ez a gyerek születése óta is így van. Ha el kell mennem pl. orvoshoz, akkor anyukám kivesz egy nap szabadságot, felül hajnalban a vonatra, majd este hazamegy és másnap megy dolgozni.

Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem én tehetek arról, hogy a veje gyerekeit jobban szereti, mint a fia gyerekét.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, ez csak egy példa. Örülj neki, ha nálatok jó a viszony anyóssal.

Még annyi, hogy én is úgy gondolom, hogy ha lehet illik úgy elmondani a szülőknek, hogy mindketten ott vagyunk. Viszont ahol a nő csak később szeretné elmondani a férfi szüleinek és erre nincs nyomós oka és a férfi ebbe belemegy, ott nem a nőt kellene hibáztatni. Ha egy férfi úgy gondolja, hogy az ő anyukája ugyanannyit érdemel, mint a a nőé (és remélem nagyon sok ilyen család van), ott álljon a férfi a sarkára, ha a felesége ok nélkül akarja háttrébe szorítani az anyukát. Ha nem így tesz, azért csak és kizárólag ő a hibás.

Kedves 27-es! Nem mentalitás kérdése, hogy utáljuk e egymás anyját.

Előfordul, hogy erről nemcsak a meny, vagy a vő, hanem anyós is tehet.

Kedves kérdező!

Mindenkinél más a rokonokkal a kapcsolat. Nem azért, mert rosszabbak, vagy jobbak vagyunk, hanem mert mások vagyunk. Ennek alapján dől el, hogy együtt, külón, egyszerre, vagy más időpontban mondjuk el az érintetteknek a nagy hírt.

Alapesetben az anya-lánya kapcsolat különbózik az anya-fiú kapcsolattól.

A terhesség a nő testében zajlik, hormonális, testi, lelki dolgok, amiket nyilván könnyebben oszt meg a saját anyjával.

Én konkrétan azért fáztam elmondani az anyósomnak a terhességeimet, mert onnantól elkezdett aggódni, okoskodni, és mindenről részletesen tudni akart. Innen próbálj meg sértódés nélkül hárítani.

Szóval nekem nem lesz túl nagy pofon, ha a fiamék viszonya más lesz az anyósáékkal. Remélem nem fog utálni a menyem, de nem várom el tóle, hogy egy szinten kezeljen az anyjával. A fiam meg természetesen álljon a felesége mellé, ahogy a férjem is kiáll mellettem, azzal egyútt, hogy jó a viszonya az anyjával.

A legtöbb házasságot a kórnyezetemben valamelyik mama mérgezi meg. Nem tudják elfogadni, hogy mi a szerepük, hol a helyük.

Azért az is elég gáz, ha valamelyik anyósnak az a fontos, hogy a másik mama hány nappal előtte tudta meg a hírt. Nem mindegy?

Én egyetértek veled. Alapesetben egyik fél szüleinek sincs több joga, mint a másiknak. Alapesetben, tehát, ha normálisak.

Az én anyósom és apósom valamikor a 20. hét környékén, véletlenül, egy ismerőstől tudta meg, hogy babát várunk. Miért? Mert akkor már 3 éve nem tartottuk a kapcsolatot. Azóta a fiunk 3 éves, anyósom 3 hetesen látta egyszer, apósom egyszer sem, kijelentette, hogy nem kíváncsi rá. Ez extrém eset, ilyenkor természetesen nincsen semmilyen joguk a gyerekkel kapcsolatban, de normális anyós-após (nagymama-nagypapa) esetén nem szabadna különbséget tenni.