Miért van, hogy a ti anyukátok hamarabb tud a babáról, mint a férjeteké?

"a férjeteknek az anyja ugyan úgy az édesanyja, mint nektek a tietek"

Pontosan. Éppen ezért, neki mondja el a fia. Nálunk körülbelül 2 nappal tudta meg előbb az én anyám, egyszerűen azért, mert ő a szomszédban lakik, minden nap találkozunk vele, míg anyósék a szomszéd településen, ezért velük heti 2 találkozunk csak. Teszteltem, pozitív lett, másnap még egyet, az is. Akkor átmentem anyuékhoz, elmeséltem nekik, a férjem 2 nap múlva találkozott az anyjáékkal, ő akkor mondta el. Amúgy nincs bajom az anyósommal, sőt, jól elvagyunk egymással, tehát nincs az, hogy nem akarom beavatni semmibe. De ahogy az én az én anyukámhoz megyek elújságolni ilyesmit, én úgy gondolom, hogy a saját anyukájához a férjemnek kell mennie, nem nekem, nem én vagyok a gyereke.

Az, hogy az anyósok sokszor tényleg jóval később tudják meg a terhességet, szerintem nem a menyeket minősíti, hanem anyós kisfiát, aki nem méltatja arra az anyukáját, hogy beavassa bizalmas dolgokba. Az én férjem nem ilyen, neki természetes volt, hogy elmondja, a két nap csak amiatt volt, mert előbb nem tudott vele találkozni.

A terhességet anyósomnak is hamar elmondtuk, 4-5 hetesen. Pár nappal később, mint anyukámnak, de csak azért, mert épp akkor úgy találkoztunk vele.

Viszont ettől a témától függetlenül anyukám sokkal közelebb áll hozzám, mint az anyósom. Sőt anyósomat kifejezetten utálom, van miért. És igen, csodálkozok azon, hogy a lánya gyerekeit jobban szereti, mint a fia gyerekét. Én az édesanyám és az anyósom között teszek különbséget, ő viszont a gyerekei és az unokái között.

De miért csak anyuka mondhatja csak el a nagymamáknak? Apukának talán nincs szája?

Szerintem senki se ütné ki a férje kezéből a telefont, ha felhívná az anyját, hogy nagymama lesz. Az, hogy később tudta meg, bizony a férj sara.

Nálunk anyukámnak én, anyósomnak férjem mondta el. Senki sem sértődött meg ha jól tudom.

Mi az első terhességemet elmondtuk ugyanaznap mindkét anyukának, aztán sajnos az a babát elveszítettük.

A másodikat anyukámnak rögtön elmondta, ő volt velem végig az egész vetélés és a következő napok nyűglődése alatt, anyósomnak viszont csak a 12. hét után mondtuk el, mert a vetélés hírét nem a legjobban reagálta le sajnos, és ha másodszor is bekövetkezett volna, nem vágytam volna újra rá.