A férjem tejfakasztó bulit akar tartani szülés után, de nekem ez nagyon nem tetszik. Velem van a baj?

Csak egy-két hozzászólást olvastam el. Gondoltam leírom nálunk hogy volt. Pénteken szültem, szombaton este volt a tejfakasztó, hétfőn haza is engedtek. Nálunk csak a gyülekező volt utána kimentek a városba. Én nem éreztem, hogy bármi hátrányom lett volna ebből. Amikor szükségem volt valamire mindig jött, kitakarított míg kórházban voltunk. Szülés után az ember más lelkiállapotba kerül, a központban az újszülött van. Ha kell segítség ott vannak a nővérek és a gyerekápolók.

Szerintem az a fontos, hogy miután hazakerültök akkor tudjon sokat segítsen.

Az én férjem is tartott, egyáltalán nem találtam semmit kivetni valót benne.

Bent volt nálam minden nap több órát. Nekem sosem volt elvem,hogy ha nekem most rossz, akkor "döglődjön" már ő is. Ha mi még bent vagyunk a kórházban, miért ne mehetne el piálni egyet este, amikor már hazament. Én attól nem aludtam volna jobban,hogy tudom, hogy ő is otthon alszik az ágyában. Másnap felkelt, bejött, kaját is hozott. Mikor hazamentünk olyan rend volt a házban,hogy tátva maradt a szám.

Most várom a másodikat, itt ugye a nyár, számos kertiparti, szülinap, lagzi stb. Nem mindegyikre tudok elmenni, mert sokat vagyok rosszul, a meleget egyáltalán nem bírom stb. De eszembe sem jutna,hogy most ő azért nem menjen el, mert én sem "tudok"! Pedig volt olyan kismama, aki megkérdezte,hogy engem nem bánt,hogy néha elmegy a férjem. Nem is értettem. Havonta kb. 1-2x megy el. Dolgozik becsületesen, miért ne járna kikapcsolódás. Azért mert nekem már nincs kedvem elmenni egy koncertre 23 hetesen, ő miért ne mehetne. Annyira önzőnek tartom ezt a hozzáállást.

En sem örültem volna neki. Szerencsére nem is ugy alakult hogy legyen. En sem szeretem ha valaki iszik. Üljön ossze a haverjaival, nem zavar de ne basszon mar be. Eleg gaz ha valakinek csak ez jelenti a lazitast.

Amugymeg tényleg nem fair, hogy amig en bent szenvedek akkor o meg szorakozik. Es en mikor szorakozhatok? Nekem nem jar? En mar csak szülőgép vagyok? Az oroszlan részét ugyis mi nők csinaljuk végig, szoval nekunk sokkal jobban járna. Ők el tudnak menni barmikor barhova kesobb is. A gyerekvallalas KÖZÖS dolog, ezert ugy gondolom a nehézségei is legyenek közösek..

Ha valaki alapvetően nem iszákos fajta és mondjuk az átlagos évi két beborulásból ez az egyik, akkor azzal ugyan mi baj van?

Amikor szültem, akkor a kifejezetten keveset ivó férjem és apám annyira örült a gyerek/unoka születésének, hogy teljesen kiütötték magukat.

Anyám nevetve mesélte, hogy másnap reggel győzte főzni nekik a kávét, hogy ember legyen belőlük, de egy óra alatt összeszedték magukat.

Ráadásul a férjem végig bent volt a szülés alatt, ami az egész éjszakát felölelte. A végén műtőben raktak össze, így az altatás meg az utána kómázás alatt én egész jól kipihentem magam. Ő meg ott ült mellettem bedagadt szemekkel, álmosan, a szülésznő szánta meg és hozott neki egy energiaitalt.

Szóval másnapra kettőnk közül ő volt álmosabb. Én így is, úgy is feküdtem (eléggé trancsírozós szülés volt, ülni se tudtam hetekig) és pihentem, ő meg pörgött végig.

Nem sajnálom tőlük azt az estét, örülök, hogy jól érezték magukat. Az végképp nem érdekelt, hogy most apámmal vagy a haverokkal.

Nem gondolom, hogy szülés után komor arccal kellene mindenkinek otthon ülni, mert mostantól senkinek sem szabad jól éreznie magát, "itten kérem fontos szülősködés van mostantól!"

Kérdező, hidd el, én igazán ramaty állapotban voltam szülés után, jelentős vérveszteséggel, rengeteg öltéssel, sokszorosára dagadt alvázzal. Mégse gondolom, hogy attól nekem jobb lett volna, ha a férjem otthon nézi a falat.

Ne haraguddj de apukàt sajnàlni úgy, hogy közben Téged trancsìroztak....nekem kicsit sok lenne. Vagy hogy fogalmazzak, hogy ne legyek bàntó: talàn visszàs. Ha valakit ott sajnàlni lehet, az te voltàl, nem apuka, aki önszàntàból itta magàt asztal alà. Ez kicsit olyan mint mikor panaszkodnak hogy ellilult a kezük, mert annyira szorìtotta az anyuka.

Egyébként nàlunk is volt tejfakasztó, haverokkal összeültek, 1-2 sör lecsúszott, de nem volt nagy ereszdelahajam. A lakàs puccban, mire hazaértünk, ha nekem kellett valami a kórhàzba, fél óràn belül benn volt a pàrom.