Mikor változott meg ennyire a húsvéti ünnep?

8. vagyok

Igen, lehet, hogy akkor valóban nem a kor számít, hanem az országrész! :) Én "keleti" vagyok, Debreceni, nem hallottam még nyusziajándékról.

Egyébként ez a keresgélés, "fészekrakás" dolgot aranyosnak, gyerek számára izgalmasnak is találom, amennyiben csak csokinyulat, tojást talál a gyerek. De ezt a nagy ajándékozást egyáltalán nem tartom jó dolognak. Valahogy nekem ezzel elvész teljesen az ünnep eredeti jelentősége, értelme. Pedig nem érzem magam földhözragadtnak, nyitott vagyok az újdonságokra. De nálam pont elég nagy ajándékozásnak a karácsony, szülinap, névnap. Egyedül a gyereknap az, amikor kisebb ajándékot kapnak a gyerkőcök, illetve a valami "drágább nyári" ajándék, pl. bicaj, roller, stb. amit amúgy is megvennék, csak így megvan rá a megfelelő alkalom.

33 éves vagyok, nálunk a párnánk alát tojt a nyuszi :DD egy csomag cukrot, egy kis nyuszit, egy harisnyát..ilyesmiket. nem játékot.

mindig nagyon vártuk a bátyámmal :)

Kabai vagyok.Nálunk sosem ajándékozott a nyuszi,az ab lakban volt egy db csokinyuszi nekem.Fészekrakásról még nem hallottam.Tojáskeresésről is csak még tavaly,de ez tetszik,be fogom vetni holnap pár csokitojással.:)

Meg tojást festünk,igaz locsolni nem igen jön senki:D.Max a férjem meglocsol minket.

Én 28 éves vagyok, Pécsről, és amióta az eszemet tudom, nálunk mindig volt nyuszifészek, szombaton este fogtuk öcsémmel a kosarunkat, lementünk füvet szedni bele, kitettük a szobánkba, és reggelre tojt bele a nyuszi csokit, tojást, meg általában valami apró ajándékot is. Nagy dolgot sosem kaptunk húsvétra, de pl. új kifestőt általában ilyenkor kaptam, vagy egyszer kaptam egy hulahopp karikát is.

A fiamnál is ugyanígy van a húsvét, annyival kiegészítve, hogy ő szokott a nyuszinak kitenni egy sárgarépát a fészek mellé (ez teljesen a saját ötlete volt), és reggelre ott van a fészek mellett a répa megrágcsált vége :) Neki is javarészt csak csokit tojik a nyuszi, meg valami apróságot, pl. most idén kap egy buborékfújót.

Nekem inkább az a fura, hogy sok ismerősöm már ma délután (4-5 óra) tett fel képeket arról, hogy a gyerekeiknél már volt a nyuszi. Szombaton, pláne hogy még csak délután volt? Nem értem, hogy hova sietnek, azért a szombat délután még nem húsvét.

Nalunk sem volt ajandekozas es feszekkereses sem. Szabolcsi lany vagyok, harmincas eveim elejen jarok. :)

Mi vasarnap megfoztuk a sonkat es volt hazi fustolt sonkank is, amit nem kellett fozni, (falunk sodarhusnak mondtak), sarga turot csinaltunk, fonott kalacsot vettunk, ilyenkor volt nalunk cola meg fanta (unnepnapokon kivul csak ritkan ittunk ilyeneket, inkabb szorp volt es szodaviz). Zsurkenyerbol nagyon aranyos kis szalamis szendvcseket keszitettunk a vendegeknek es persze magunknak, fott tojassal, uborkaval, sajjtal es a lenyeg, piros arannyal diszitettuk. A legjobb szendvicsek, amit eletem soran ettem, azok voltak, mai napig ha olyat eszek, mindig a gyerekkorom jut eszembe rola. Tobbet ernek ezek az emlekek, mint barmilyen ajandek. A locsolokat szeretettel vartuk, de csak rokont vagy ismerost engedtunk be. Verset mondtak, kaptak festett tojast is, csoki tojast is. Ilyenkor jottek a nagyszuleim is, rokonok is, emiatt duplan vartuk, lestuk a mamat, aki jott a vonattal koran reggel. :)

Ocsem apukammal elment hetfon locsolkodni, es ilyenkor mindig sok penzt is kapott a csokitojasok melle. Sokszor sutemenyeket is hoztak, jobbnal jobb hazi sutiket. :)

Persze mi is csinaltunk, anyukammal pl. kokuszkockat mindig husvetkor csinaltunk egyutt. Apai nagymamam pedig olyan tortat csinalt, hazi kakaos kremmel, hogy azota sem ettem finomabbat...sajnos kicsi voltam meg mikor meghalt, igy a receptet magaval vitte a sirba. Anyukam is csinalt hasonlot, de sajnos az a mamaenak a nyomaba sem ert sosem.

Nem vetett fel minket a penz, sokszor honaprol honapra eltunk, talan emiatt sem volt szokas az ajandekozas nalunk, de nem emlekszem hogy a jobb modu osztalytarsaim valaha is emlitettek volna ajandekozat. Szoval mifelenk ez nem volt szokas.

A csokinyuszi/tojaskeresest a kertben viszont aranyosnak talalom, es ha nagyobb lesz a gyermekem, akkor lehet mi is bevezetjuk, de az ajandekozas nekem mar tulzas lenne.

27 éves vagyok, már az én gyerekkoromban is hozott ajándékot a nyuszi. Sőt, pénzt is kaptunk a mamáktól, pedig lányok vagyunk. Tojást festeni pedig világ életemben utáltam. Azt meg méginkább, hogy minden jöttment becsöngetett, ócska kölnivel összebüdösített, fölzabálta a legfinomabb süteményeket, és még pénzt is elvárt a locsolásért.

Az én gyerekem meg tud már locsolóverset, és megy is locsolni a rokonokhoz.

40-es éveim elején vagyok, Cegléd környékéről és gyerekkoromban nagy Húsvétok voltak felénk. Szombaton tojást festettünk, batikoltunk, virágot szedtünk. Vasárnap reggelre a szüleink a kertben dugták el a nyuszifészket, volt benne csokiféle meg valami apró játék, izgalmas volt megkeresni. Vasárnap délután elsétáltunk a mamákhoz, ahol a locsolásért cserébe (pedig csajok vagyunk) kaptunk csokit és pénzt. Nem volt jómódú a család, így ebből szép ruha, cipő, hasonló hasznos cucc lett. Hétfőn meg vártuk a locsolókat. Felénk egy kis pénzt, festett tojást, szál tavaszi virágot volt szokás adni.

Számoltuk a locsolókat, a suliban első nap az volt a téma, kinél hányan voltak.

Nekem nagy korkülönbséggel születtek gyerekeim. A két szélső között majdnem 18 év van.

A nagyoknál szinte ugyanúgy ment minden, mint az én gyerekkoromban. Annyi, hogy fiaim is lettek, így a lánnyal vártuk a locsolókat, a fiúk meg körbelátogatták apával a rokonságot.

Mire a kicsik megszülettek, már máshol éltünk. Itt is megmaradt a tojásfestés/batikolás/gyöngyözés, de vasárnap reggel a nyuszifészken kívül, amiben egy kevés csoki van és egy közös udvari cucc (idén új hinta), szoktunk a fűben is elrejteni ezt-azt. Itt nem divat a locsolkodás, vagyis már nem az, így marad a nagyszülőlátogatás. Némi csoki és egy kis pénzmag, amiből élményt vásárolunk. Idén az Állatkertbe megyünk.

Nem olvastam végig az összes választ, de nem igazán értem a kirohanást.

A húsvét azon kevés dolgok egyike, amivel kapcsolatban még megmaradt az, hogy az ország különböző vidékein mások a szokások. Én Budapesten nőttem fel, a férjem is, mi mindig kaptunk a húsvéti nyuszitól ajándékot, sőt, a szüleink is kaptak az ötvenes években. Természetes, hogy a mi gyerekeink is kapnak, idén kaptak egy-egy doboz epret meg fejenként 2 db csokinyulat, nehogy már ez legyen az "elanyagiasodás".

A sógornőm debreceni, ő tőlünk hallott először erről, feléjük nem szokás. Idén is megbeszéltük, hogy nahát, de érdekes, valahol így van, máshol meg úgy, de ennyi. Szomorú, sőt szánalmas, ha valaki már ennyi miatt is elítéli a másikat.