Anyukák! Mi volt az "életcélotok" a gyerek előtt? És most mi, ha változott?

Valami olyasmi volt a célom, hogy segíthessek azokon, akik egyedül nem tudnak magukon segíteni. Távlati cél volt, köze nem volt semmi ilyesmihez annak a területnek, ahol dolgoztam. Viszonylag fiatalon szültem, és az élet úgy hozta, hogy az ilyen jellegű terveimet mind már a fiam születése után kezdtem megvalósítani. Gyed alatt tanultam, aztán utána is, végül szociális munkás lettem, úgyhogy azt hiszem, elértem azt, ami hozzásegít a célom "eléréséhez", bár ez egy olyan dolog, hogy úgysem ér a végére sosem az ember, de azt elmondhatom, hogy nekem való szakmát sikerült választanom.

Őszintén szólva sosem tekintettem életcélnak a gyerekvállalást, gyereknevelést. Imádom a fiam, de azt, hogy ő van nekem, az életem részének tekintem, és nem a céljának.

Utolsóhoz csatlakozom, az életem része és nem az (egyetlen) célja a lányom.

Amúgy a fő életcélom a boldogság, ez pedig több lábon áll. A gyerek is része természetesen, de a férjem, a szociális kapcsolataim, a munkám, magam fejlesztése is.

Célom volt jó embernek lenni és boldognak lenni. Csak átlagos dolgokat akartam- munkát, férjet családot.

Sikeresen elhelyezkedtem jó munkahelyen van, megismertem A Férfit és családom lett, 3kisgyerekkel. Tehát ezek az átlagos célok teljesültek- most szeretném őket továbbálmodni, és felnevelni őket.

Nem érzem úgy, hogy ezek az átlagos dolgok ne elégítenék ki az életemet, mert a gyerekőcök család mellett megtalálom önmagam a munkámban, és vannak kisebb célkitűzéseim emellett, amiket próbálok teljesíteni, így a család - gyerekek mellett is van még "miért élnem"! :)

Igazából ezt szerintem nehéz még érezni annak, akinek nincs gyereke. Elég kevéskének tűnik az, hogy az álom a gyerek, meg hogy felneveljem. De tényleg átrendeződik az agya az embernek szülés után. A gyerek lesz az első, mert az a gyerek annyira rá van utalva az anyjára- főleg az elején. És az ember máshogy látja a saját pici újszülöttjét, nem csak egy baba, a szíveddel fogog őt érezni, szeretni, a feltétel nélküli szeretet- az a kapocs, amit tényleg csak akkor értesz-érzel, ha már lesz gyereked.

:)

Én szerettem volna elismert lenni a szakmában. Anyagilag is erkölcsileg is megbecsült szakember lenni, akinek sokan kérik a tanácsát, aki sikeres. Ezt részben sikerült elérnem, de ez itt Sz-Sz-B megye, ez a régió meghalt munkaügyi szempontből és a baba után örülök, ha lesz munkám.

Én csodálkozom azokon, akiknek egyetlen életcéljuk a gyerek. Tényleg nem vágynak semmi másra? Nem akarnak sikeresek lenni? Nem akarnak valakik lenni? Akire felnéz a többi ember, akinek elismerik az intelligenciáját, szakértelmét, stb?

Szép dolog a család, én is terhes vagyok most és az, hogy anya leszek, az mellékes, mert én nemcsak anya akarok lenni és küzdeni fogok azért, h érvényesüljek az élet már területén is, mert bennem annál jóval több van, minthogy megszüljek egy vagy több gyereket és csak otthon legyek velük és tiszta legyen a lakás, meg legyen kaja. Ez nekem nem lehet életcél, ezek csak szükséges dolgok a mindennapokhoz. Ez olyan lenne, mintha valakinek az lenne az életcélja, h ne legyen soha porcica a sarokban.

Perzse, tudom és megértem, h vannak olyan emberek akiket kielégít ennyi, de én nem ilyen vagyok és bármikor kiállok a véleményem mellett, senkinek nem bólogatnék.

Utolsó:

a kettő nem zárja ki egymást! :)