Aggaszt mostanában valami a gyermekeiddel kapcsolatban?

Pénteken viszen a lányaimat (6és 4 évesek) hallásviszgálatra. A védőnő küldte el őket, mert nem lett jó a státuszukon a hallásvizsgálat. A kicsinek szerintem jó a hallása, csak elhülyéskedte a vizsgálatot, ezért nem aggódom. Viszont a nagynak sztem tényleg halláscsökkenése lehet. Éshát félek :(

Köszi hogy leírhattam.

A két- vagy többgyermekes anyukák tipikus dilemmája foglalkoztat: vajon jól csinálom-e, tudok-e mindkét gyermekemnek elegendő időt szentelni? A nagyobb gyermekemmel kapcsolatban plusz az is aggaszt, hogy vajon jól kezelem-e a hisztijeit. Két éves, most durvult be igazán a dackorszak, szeretném nem elveszíteni a türelmem, de sokszor egy hajszál választ el attól, hogy kitörjek.

Ja, viszont van egy nagyob konkrét dilemmám: menjen-e a kétévesem ősztől bölcsibe vagy maradjon itthon a húgával és velem? Imádja a gyerektársaságot, szerintem nagyon jól érezné magát, mégis úgy érzem, inkább itthon kellene maradnia, élete első 3 éve sosem tér már vissza, lesz alkalmam bőven elengedni. Szval ezen gondolkodom. Persze mindez akkor lesz érdekes, ha felveszik. Általában mindig van egy-két üres hely, barátaink gyermekeit is felvették, pedig mindenhol van kistesó, akivel az anyuka otthon van.

sose nyomasztott még ennyire semmi, mint hogy két éves lesz, és vissza kell mennem dolgozni, őt meg a nagymamára / bölcsire kell bízzam.

24 órából 24-et együtt vagyunk, szinte össze vagyunk nőve, együtt alszunk, belelátunk egymás fejébe... cicin alszik el, szopizik ha éhes, ha szomjas, ha fél, ha unatkozik, ha nyűgös, ha mérges, ha bújni szeretne hozzám... nagyon babás még a korosztályához képest. én meg betegesen meg akarom őt mindentől védeni, nagyon szeretek a kedvébe járni, a "rabszolgája" és "hódolója" vagyok...

tökéletes harmónikus életünknek vége.

vége az ő szuper-biztonságos, végtelenül boldog életének.

én még meg tudom érteni, hogy a változás muszáj. a kényszer nagy úr. de ő? félek, nehéz lesz neki átjutnia ezen. és félek, hogy pokolian fog hiányozni. nem tudom hogy fogom érzelmileg, mentálisan kibírni. erős vagyok, kemény vagyok, mint a gyémánt, nő létemre, nőtársaimhoz képest is durván erős vagyok érzelmileg, jól bírom a dolgokat, és mégis, most először életemben nem merek szinte szembe se nézni azzal, hogy mi lesz pár hét múlva...

aggaszt, de végül is minden anya és gyermek azért átesik a tűzkeresztségen...

olyan jó az apjának... az nem érti miért nyavalygok ezen folyton :) biztos sokan nem értik, akik visszavágytak a munkába... hát én nem tudok jobbat elképzelni, mint hogy a gyerekemmel legyek, amíg úgy érzem, szüksége van erre, még a világ legjobb munkájáért se...

Kedves 8-as!

Nagyon megértelek. Szívszorítóan szépen leírtad, hogy mennyire szereted a gyermeked. Olyan jó volt olvasni. Én is pont ezt érzem. Rajongásig szeretem a fiam, aki két éves, de még mindig mintha szimbiózisban élnénk. A kislányommal most kezd kialakulni ez a fajta kötődés, imádok a szemébe nézni, magamhoz ölelni... Egy csoda. Ő még csak 2 hónapos.

Hát, kívánom Neked a legjobbakat, kedves 8-as!:-)

3-as voltam.