Ti az ilyet hogyan kezelitek?
Még csak rövid ideje vagyok anyuka. Amióta a lányom megszületett (de már előtte is), mindenki kötelességének érzi, hogy megmondja nekem a tutit, de kb. úgy, mintha tök hülye lennék a gyerekneveléshez. Tudom, hogy ez egyébként nagyjából általános jelenség, én azért nem tudom nem fölhúzni magam rajta, mert minden ilyen „jószándékú” tanács olyan, mintha a szakmai kompetenciámat vonnák kétségbe. Két pedagógiai főiskolát végeztem el, összesen hét évig tanultam gyermekpszichológiát, pedagógiát és ezzel összefüggő dolgokat, de a tanulmányaimon túl is rengeteget foglalkoztam ezzel, nem mondom, hogy az összes létező szakirodalmat elolvastam, de eleget. A munkahelyemen elismernek, ahol már szintén nem kevés tapasztalatot szereztem (nem vagyok fiatal anyuka), és ha úgy van, nem szégyellek tanácsot kérni a még tapasztaltabbaktól. De a falnak megyek attól, amikor tanulatlan, unintelligens, vagy épp a gyereküket nagyon látványosan rosszul nevelő felnőtt ismerőseim, rokonaim kioktatnak, hogy mit hogyan kellene csinálnom, pláne, hogy nem is panaszkodtam, nem is kértem segítséget, csak esetleg válaszoltam egy feltett kérdésre.
Ja, és ráadásul a tanácsaik égbekiáltó baromságok.
Hogy kell az ilyet kezelni? Mert a fent leírtakat mégsem mondhatom el minden alkalommal, amikor valaki úgy érzi, ki kell oktatnia. Ugyanakkor udvariatlan, nyers sem szeretnék lenni még akkor sem, ha bánt ez a viselkedés.
Vannak erre jól bevált panelmondatok, ami nem bántó, de helyreteszi a dolgot?
válasza:
válasza: válasza:EGyszerűen amivel nem értesz egyet az ne úgy csináld ennyi.
Meghallgatod nem kell nagyon beleszólni vagy tereld is el a beszédtémát. De amúgy mert ezt tanultad meg ilyesmi azért hidd el lesznek majd kérdéseid :) és még abba is biztos vagyok, hogy te sem fogod tudni tökéletesen csinálni hiába tanultál ilyesmit. :) De valóban vannak elég buta tanácsok, meg tudod kinek mi jön be, lehet náluk működött.
válasza:Ha nem vagytok egy szinten, akkor egy kedves, mosolygós "Köszönöm"-mel el lehet intézni az ilyet. Lóval nem lehet kártyázni.
Konkrétan mi húzott fel ennyire?
válasza: válasza:4-es: köszönöm a válaszod, csak azért nem írom le konkrétan, hogy mi húzott föl, mert nem szeretnék vitát indítani a téma körül, a kérdésem szempontjából pedig lényegtelen.
6-os: neked is köszönöm, bár tényleg félreértettél, ha ismernél, tudnád, mennyire nem ez alapján ítélem meg az embereket, és az efféle felszínesség mennyire irritál. Azért írtam le a végzettségem, hogy érthető legyen, miért érzem a dolgot a szakmai kompetenciám megkérdőjelezésének. És történetesen a legfőbb kéretlen tanácsadóim egyike épp egy pedagógus végzettségű illető, aki ennek ellenére katasztrofálisan neveli a gyerekeit.
Ugyanakkor tény, hogy az is szörnyen bosszant, amikor egy szakács akarja elmagyarázni nekem a gyereknevelés alapelveit és pszichológiai folyamatait. Nem az a baj, hogy szakács, hanem hogy én sem tanítom őt főzni, annak ellenére, hogy otthon én is szoktam, és nem is csinálom rosszul. (A valóságban nem szakács az illető, csak az érthetőség kedvéért írtam, egyébként pedig nagyra becsülöm a szakácsokat, mielőtt bárki félreértené ezt a megnyilvánulásomat is. :))
Mindemellett azt sem vitatom, hogy nem a végzettség határozza meg az anyaság, szülőség minőségét. De érdekes módon épp az általam jó szülőnek tartott ismerőseim nem szoktak kéretlen tanácsokkal bombázni. Szerintem ez önmagáért beszél.
válasza:Jaj, nem szabad foglalkozni ilyenekkel. Mosolyogj, és ne is hallgasd mit mondanak, gondolkozz azon közben, hogy mit fogsz főzni másnap, vagy hová mennél nyaralni. Egy pillanatig sem szabad idegesíteni magad ezen. Mindig lesznek ilyenek, és nem is kevesen. Úgyis úgy csinálod, ahogy Te helyesnek gondolod.
Nekem pl. a földszinti néni osztogat okos tanácsokat folyamatosan, eleinte figyeltem és bosszankodtam, volt téma a cumizás az altatás, stb... manapság már nem igen figyelek, had mondja, úgy csinálok, mint aki hallgatja, néha bólogatok :).. egy idő után valamivel kimentem magam, és otthagyom. :)
válasza: válasza:A teljesen sötét embereket azért hagyom figyelmen kívül, mert egy normális vitához sem értelmesek. Hadd mondja. Barátok úgy sem leszünk, sokáig nem kell hallgatnom:)
A gond a hasonló kaliberű, végzettségű emberekkel van, pláne a kicsit idősebb korosztállyal. Velük már volt, hogy vitába szálltam, hogy "én ezt nem így gondolom". Aminek az lett a vége, hogy "majd meglátod, ha majd"...
Ilyenkor szoktam azt válaszolni, hogy ebben az esetben szerencsére az én gyerekemről van szó és nem az ő gondja lesz majd... (tanácsadóé)
Ha bunkón beszólnak az utcán (eddig egyszer volt ilyen), azt viszont kíméletlenül leosztom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!