Ez a sok fiatal "mire" szül?

Csak halkan megjegyzem, hogy a mai vilagban 40-50 eves korodig is varhatnal a babavallalassal es akkor sem lennel semilyen viztonsagban, mert barmikor elveszitheted a munkad.

A keresetfuggo babavallalasrol meg annyit, hogy a batyam 3x annyit keres mint en es uszik az adossagban, amig mi egy even bellul emeletes 100nm-es kertes csaladi hazat veszunk 0 hitellel veszprem megyeben, mert mi meg is fogjuk azt a penzt. Es nekem az a tapasztalatom, hogy nem az szamit menny jon be hanem mennyi amit meg tudsz fogni belole. 26 eves vagyok egyebkent es a nyaron mar baba projekt lesz. :)

11-es vagyok.

A 6 millió Ft egy része kamat, állami adojovairas stb. Okosan kell.forgatni a pénzt. Jól keresek, nem tagadom (cafetériával valamivel több mint 300 ezer Ft-ot), férjem maximum gyedet kapja, de nem is élünk nagylábon. Rezsi, albérleti díj (amit néha el is enged a néni jelképes összeg), előfizetések havi kb 50 ezer Ft. Autónk nincs, gyalog vagy biciklivel járok dolgozni (így például megkapomaz éves parkolojegy árát a fizetésembe, mert az jár minden dolgozónak, csak én nem tudom kihasználni, mert egyedüliként a kollégák közül, nincs autónk), babakocsival bevásárolunk, vagy a szülők kölcsönadják egy délutánra, ha nagyon sokat akarunk vásárolni. Amit lehet egészségpénztári kártyára veszünk, így ezzel is éves szinten spórolunk 150 ezret (minden közeli hozzátartozó be van jelentve, így összejön a kellő számla). Több ltp-t fizetünk már évek óta, így azokra is egy év alatt több mint 200 ezer Ft az állami támogatás. Odafigyelve vásárolunk, kuponnal egyszerre többet például, emellett hitelkártyára a visszatérítések miatt (ez is egy év alatt több mint 20 ezer Ft), így a pelenkát rendszerint fél áron vesszük (az is mehet egészségpénztárra). Külföldön nem nyaraltunk, majd ha lesz saját ház. Terhesség alatt pl nem voltam egy nap szabadságon sem, és inkább kifizették minthogy kivegyem, az is több mint 100 ezer Ft volt. Gyerek rengeteg ajándékot kap, ruhát, játékot pl alig vettünk neki. Ha bármilyen ünnep van, férjem és én pénzt kapunk a családtól, ezzel is éves szinten több mint 100 ezer Ft összejön. Sok minden függ a szernencsétől, például, hogy ilyen jól fizető munkahelyet kaptam, de van kollégám, aki ugyanennyit keres, mégsincs megtakarítása, mert elmegy napi ezer Ft cigire, kétezer az ebédre, mert nem hoz otthonról, hanem vesz, és nem jó akármilyen étel, gyakran cseréli a mobilt, tabletet, minden hétvégén két buliba jár (fizeti a saját és jó pár lány italát, amikor egy vodkanarancs pl ezer Ft), éli a fiatalok életét, ami sajnos nem olcsó. Én más beállítottságú vagyok, én pl főiskolán keményen tanultam, tudományos dolgozatokat írtam, így havi kb 150 ezer Ft volt az ösztöndíjam, diplomaosztón az év hallgatója lettem, kaptam kitüntetést és egy nagyobb pénz jutalmat. Én a vásároljunk be a bulira és ne a diszkóban igyunk vonalat képviseltem a barátnőimmel, és még hosszan sorolhatnám.

Mindenki máshogy él. Van nem egy olyan ismerősöm, aki 19 évesen szakmát szerzett, keres havi 130-150 ezret, otthon lakik, nem él nagy lábon, így rengeteget félre tudott tenni, 25 évesen van több mint 5 millió Ft-ja, ha talál egy hasonló kaliberű társat, az már nem kevés kezdőtőke.

Nem mondom, hogy az csinálja jól, aki hasonlóan él mint mi. Lehet, hogy életem végén megbánom, hogy fiatalként nem szórtam a pénzt, nem buliztam, jártam menő helyekre. De most úgy érzem, hogy ez az életstílus, megfelel nekünk, elégedett vagyok. Nem ítélek el senkit, ha máshogy él, azt sem ítélem el, aki később szül. Én is szeretnék majd 5-10 év múlva még egy-egy gyereket. Ha mindenki csak a saját háza táján söprögetne és azzal lenne elfoglalva, hogy a saját életén hogyan tudna javítani, előbbre tartanánk. Nem a másik feje felett kellene pálcát törni, mert későn vagy korán szül, hanem azért tenni, hogy a saját életünk úgy alakuljon, ahogy szeretnénk. Kevesebb energiát kellene fordítani gyűlölködésre, inkább azt az időt a családra, barátokra szánni. De már nagyon elkanyarodtam a témától, csak kikívankozott belőlem olvasva a down-os veszekedést a válaszok között.

Ha valaki érettségivel talál megfelelő munkát és dolgozik 18-19 éves kora óta, a párja meg nála 5-10 évvel idősebb és már adott esetben jó egzisztenciája van, simán tudnak gyereket vállalni. Nyilván aki egyetemen ül 23-24 éves koráig és még csak utána kezd el dolgozni, hacsak nincs szülői támogatás vagy a párja részéről nincs rendes jövedelem nem tudja a megfelelő anyagi hátteret a gyerekhez előteremteni.

Nekem pl. a munkámból kifolyólag kb. 30 éves koromra jutok el arra a szintre, hogy megfelelő keresetem lesz, és nincsen gazdag párom sem... Rosszul választottam mindkét téren. :)

201 évesen szültem, akkor már két éve ápolónőként dolgoztam, férjem pedig öt éve dolgozott. Albérletben laktunk.

Mire kellett volna várnom? Tudtuk, hogy esélyünk sincs arra, hogy vagyonokat pakoljunk össze, várhattunk volna az örökkévalóságig.

Egész egyszerűen addig nyújtózkodtunk, amíg a takarónk ért. Ami volt, azt osztottuk be. sosem kellett azt mondanunk, hogy nincs pénz ételre, vagy gyógyszerre. Lehet, hogy nem nyaraltunk minden évben, de a gyereknek rengeteg könyve van, futotta szakkörökre, amikor járni akart, különórára, zenesulira, volt zsebpénze is.

18 éves, és igen, volt egy-két alkalom, mikor azt mondtam, két hetet kibír a következő táska megvásárlásáig, de soha nem vettem el tőle pl a húsvétra vagy szülinapra kapott pénzét, hogy abból éljünk...

Pedig amikor szültem, nem is volt gyed, csak gyes...

Sokra mész az anyagi biztonsággal, ha közben elszalad melletted az idő, nem látod a párod, nem látod a gyereked felnőni...