Titeket nem zavar (vagy nem fog zavarni), hogy a kisgyereketekből kb 14 év után langaléta kamasz lesz?
Ezt azoktól is kérdezem, akinek még nincs gyereke. Persze szeretnék gyereket, de egy gyerek csak kb 12 éves koráig aranyos, csak addig az én kis gyerekem, utána lehet, hogy úgy fog kinézni, mint némelyik idióta 16 éves az egyenseprű hajával, mert többet van a suliban és ragad rá ott is minden. Elkezdi majd osztani az észt, stb... nekem ez az egy félelmem van a gyerekvállalásnál.
Ti nem féltek (féltetek) ettől?
Inkább még eszedbe se jusson szülni!
"kisgyereketekből kb 14 év után langaléta kamasz lesz?" ilyet kitalálni, édes Istenem, inkább azon aggódnék ha 14 év múlva akkora lenne mint 2 évesen.
A gyerek olyan lesz tiniként is amilyennek neveled. Ilyen egyszerű. Persze lázadnak, meg okosak, ők mindent tudnak, de értelmes szülő, értelmes tinédzsert nevel.
Húúú, fogsz kapni rendesen kérdező...
Amúgy én értem miről beszélsz. Én is gondolok rá sokszor, hogy nem lehet rossz, hogy megszoksz magad mellett egy aranyos pici babát, aki egyszer csak rossz gyerek lesz, később szemtelen, pattanásos kamasz. Persze, szereted aztán is, de nem hiányzik az aranyos kisbaba? Végülis akit szerettél, egyszer csak már nincs többé, mert teljesen átalakul.
Pl unokaöcsém nagyon aranyos kisbaba volt, imádtam. Mostmár nagy, elég szemtelen, beképzelt, önző, az az igazság, hogy már nem szeretem úgy, mint babakorában. Biztos a saját gyerekkel más, de szerintem én is szomorkodni fogok a drága kisbabám után...
"Végülis akit szerettél, egyszer csak már nincs többé, mert teljesen átalakul."
MOndjátok, hogy ezt nem egy anya gondolja így, csak egy álmodozó tinédzser! Ha anyaként ilyen gondolataim lennének azért, mert a gyerekem felnőtt, beiratkoznék pszichológushoz. Attól, hogy nő, nem tűnik el, ugyanaz a személy, csak változik. Te magad sem az vagy,aki 10 éve, hagyjon el a feleséged érte, mert már nem szeret? A szeretet,jó kapcsolat nem azon múlik, hogy hány kiló, és hogy néz ki! Szánalmas egy világ, ahol ez egyáltalán felmerül! N31
Kamaszkoromban éppen valamivel rettentően felidegesítettem anyámat, aki vett két mély levegőt és annyit mondott, hogy "Azért adatik meg a kamaszkor előtti 13 év, hogy az embernek legyen ideje megszeretni a gyerekét. Most ezért nem fojtalak meg." :)
Amúgy a kamaszkor hozzátartozik a személyiségfejlődéshez, pont úgy, mint a dackorszak kisgyerekkorban (az se sokkal vidámabb). Jó esetben a szülő tisztában van vele, hogy néha nála is elszakadhat a cérna és ezt ki is tudja kommunikálni. Így a gyerek se magát érzi elutasítva, csak a konkrét viselkedését, tettét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!