Az anyaság borzalom?

Anno mikor 8-10 gyereket szültek, akkor egy Nő mit csinált? Jóesetben tudott írni olvasni, kijárta a 8álltot, aztán férjhez ment, és sétáló szülőszoba lett.

Ma mi van? Ovi, állt, közép, és felsőfokú iskola, munka, emberek között pezsgünk. Régen az összes móka az a vasárnapi templom volt, ami után társadalmi életet éltek. Ma mi van? Még ebédelni is csapatban lehet eljutni a kollégákkal.

Nem az a szörnyű, hogy anyák lettünk, nem a gyerek a baj, hanem a pezsgés egyik napról a másikra hussssss, aki voltál husssss.

Hiába vágyik rá a nő, hogy gyermeke legyen, amit megszokott az évek alatt bizony hiányzik. Van aki a munkahelyéről megy szülni, neki tényleg egyik pillanatról a másikra kell leállni, átállni. És itt kezdődik az ütközés, a régi pörgős én és a babázós én között.

Aki kisterhesen kényszerül kikapcsolni, mert veszterhes, annak meg a szülés utáni, egészséges babó érkezése után a felszusszanás után jön, basszus Xhónapja nem éltem, és most meg a pici miatt nem lehet. Pedig ők is imádják a kicsit.

Változott a követelmény velünk szemben.

Legyen munkád, tudj egyedül is élni, találj párt, vállalj max2gyereket, állandóan légy mosolygós, türelmes, legyél gyönyörű akár 20óra vajudás után is:D, két nappal a szülés után akár bikini bemutatón is részt vehess, a gyereked egy évesen legyen két diplomás:D, este vadító fehérnemüben várd a párod meleg étellel, patikatiszta lakásban.

És ezek után egy halandó nő: 20óra vajúdás után úgy érzi magát mint akin egy elefánt csorda átment, úgy is néz ki, két nappal a szülés után szerencsés ha csak 4hónapos terhesnek nézik, a gyerek nem hogy nem két diplomás, de szobaterminátor, jön megy, nyűgösködik, nem érted mit akar, a lakás rohan(mire végzel a kicsi tesz róla, hogy ne is látszódjon az erölködésed), mosoly igen mikor a kicsi valami vicceset csinál, türelem?, munka, ja imátkozunk, hogy a védetség után ne mondjanak fel(én meghallgattam a főnököm, hogy a kolléganőnket nem lehetne e előbb lapátra tenni, mint a gyedgyes lejárta)

És ezek bizony ott kavarognak a fejünkben, nem mondjuk ki, még a kismamák mikor összefutnak, akkor is csak a rózsaszínt emlegetik, pedig 10ből 9,5nek virít az arcáról, bizsony vannak problémái, akár magával, akár a kicsivel, akár a párjával, akár anyagi, akár szellemi, akár....

És a legtöbb bajunk ezért van, mert folyton azt látjuk, hogy 21hónapnyi szopit is féllábbal kibírtunk, jaj a fogzás is milyen gyorsan elment. De azt senki nem írja le, hogy közben majd meggebedt.

Az elmúlt korok nőihez képest puhányak vagyunk, lehet, de mi kicsit többet is adunk fel az élet más területeiről.

Na jó csajok, ez jól esett, panaszáradat kicsit töltött rajtam, 2hét múlva ugyan itt?:D

Tegnap 19:00 vagyok. Csak reagálnék egy másik válaszolónak, ha rám értette a célzást: nem írtam, hogy leányálom volt 21 hónapig szoptatni.

Egész nagy vita alakult ki igazából a semmi körül, elvárások, meg minden, de a lényegről elfeledkeztetek: egy anyuka tanácsot, segítséget, bíztatást vár TŐLÜNK, TŐLETEK. Erre egymás torkának estek.

Kedves kérdező: kitartást neked továbbra is, túlleszel rajta!!! Amikor nekem ilyen időszakom volt, rájöttem, nem jó a társaság, amibe kerültünk a kicsimmel. Játszótér, sétapartner tekintetében. Eleinte jó volt, mert újdonság volt, de aztán ráébredtem, hogy nem mindenki olyan jóindulatú, mint én. A másik ember kibeszélése ne legyen téma, és ha ez elfogy akkor nekedesik valami kedvességgel, és azt érezteti béna, esetlen vagy. Ekkor úgy döntöttem, nem keressük azt a társaságot. Gondolkozz el, nem ugyanez-e a baj.

Még mindig nem borzalom az anyaság, csak egyszerűen bele kell rázódni. :D

Egy: akar a halál 10gyereket szülni, nem ezt írtam(akartam írni), a 4.oldalom 18:18as írta, hogy bezzeg akkor.

Erre akartam úgy reagálni, hogy Ők akkor mit veszítettek egy gyermek vállalásával, semmit. Nem kell bemutatni, elég közelről látom, milyen volt úgy élni(az anyának volt a gyerekekre a legkevesebb ideje, a nagyok figyeltek a kicsikre, amíg nem fogták be őket is robotolni)

Elvárások: engem úgy szeret a párom ahogy vagyok, de baromira szarul esik, hogy úton útfélen azzal piszkálnak, hogy még mindig látszik, szültem, mi az, hogy nem így meg úgy, a sok trendi anyuka marhaságai akár hogy is próbálom eljut hozzám, pedig elég messze kerülöm őket. Meg lehet próbálni nem figyelni rá, de akkor is. Jah és a kisfiam fejlődésébe is belekötnek az okosok. Érezzem magam jól:( nem teljesen szerencsétlennek, és bénának. Mert még mindig ráncos a pocakomon a bőr, mert a fiam nem megy szavalóversenyre 7hónaposan, és mindezt én nem tudom megoldani.

Egy nőci a pár órás babáját hagyta sírni a kórteremben, csak mert ment sminkelni, ugyanis a párja ezt várja tőle... No comment. Nesze elvárások:(

Kedves 21hónapig szoptató anyuka, nem rád értettem, magad is írtad voltak hullámvölgyeid.

Viszont van az ismeretségemben olyan anyuka, aki nálad hosszabb ideje szoptat. A gyerekét mint egy chivavát úgy kezeli, nem fegyelmezi, neveli, fejleszti, de tutujgatja, rosszabb a majomszeretnél is. Szoptatós szobától szoptatós szobáig tud közlekedni, ha a játszótéren rászólsz a gyerekre, vigyázz meg ne üssd magad, hintázik a nagylány, elbőgi magát és rohan szopni AJACICI. Van élete szerinted? Nincs. CSak a gyereke, a párjára tojik lassan 3éve rá se nézett, havonta mosogat, ha nincs edény rendeli a kaját.

Mégis úgy állítja be a dolgott, mintha nem is tudom mit tenne. Hogy ez a tökéletes boldogság vagy nem is tudom mi.

De ha jobban megnézzük, hát, egy idegronycs, és ki nem mondaná, hogy igen is van pár problémája, csak mosolyog, á ez semmiség.