Van olyan nő, akinek nem jött be az anyaság?

Igen,ismerek par ilyet,szerencsere en nem tartozok kozejuk!

Viszont el kellett volna gondolkodni elotte,a gyerekvallalas egy eletre szol,es meg kell tanulni,hogy mar a gyerek szempontjai az elsodlegesek.Nem kerte O,hogy megcsinald!

Én nem vagyok anyatípus, de nem akarom, hogy ez a gyerekemen csattanjon! Úgyhogy próbálok mindent átértékelni az életemben, hogy ne azon járjon a fejem, hogy mi lett volna ha...

Amúgy az érzés egyre jobban enyhül bennem, ahogy nő a babám. Egyre értelmesebb, egyre aranyosabb és nagyon jó látni a fejlődését, úgyhogy most már sokkal jobban érzem magam, és sokkal inkább anyának érzem magam, mint az első hónapokban.

A lányomnak pedig a legjobbat akarom, és nem akarom, hogy felnőtt korában megutáljon, mert az anyja nem anyatípus. Ő aztán nem tehet semmiről, nekem kell megküzdenem a helyzettel, hogy neki jó anyja legyek és ne magamnak akarjak megfelelni, hanem neki.

Most 9 hónapos, és kb. 1 hónapja jobban érzem magam, mert most már kis értelmes, vihetjük magunkkal bárhová, és már nem sírós (nagyon-nagyon sírós volt 6-7 hónapig, azt hittem megőrülök, nem a gügyögés őrjített meg, hanem a napi 12 óra bőgés!!!). De most már sokkal jobb, és ez csak még jobb lesz, azt akarom, hogy boldog gyerekkora legyen, és ne kelljen az anyja hülyeségeivel foglalkoznia. Tudom, nehéz kifordulni önmagunkból, de rajtunk múlik milyen ember lesz, így most ő a fontos, nem én.

Biztos van ilyen is, de az nyilván nem vállal gyereket. Így logikus, nem? Aki nem anyatípus, az ne legyen anya. Senki nem önmaga ellensége, hogy olyan helyzetbe hozza magát amiben aztán szenvedni fog. Csak el tudja egy nő dönteni a gyerekvállalás előtt, hogy bírni fogja-e a "gügyögést" (3 gyerekem van, sose gügyögtem egynek se) vagy nem.

Aki nem anyatípus az keres egy férjet aki nem apatípus, és élnek boldogan, gyerektelenül. Ha nekik így jó, akkor ezzel nincs semmi probléma.

Olyan meg szerintem nincs aki megszüli a gyerekét, aztán rájön hirtelen, hogy ő mégsem anyatípus. Én ilyet nem tudok elképzelni.

Mennyi idős a babád kérdező?

Az első hónapok nehézségei sokakat meglepnek, és olyankor hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy nem is valók anyának (én is azt hittem).

Szerintem sokan nem tudják mit vállalnak, vagy hogy milyen lesz a gyereke. A gyerekvállalás és a terhesség tök más dolog, mint amikor már ott van egy gyerek.

Én nem érzem magam karrieristának, és nem is akarok visszamenni dolgozni, de ettől még nem érzem magam igazi anyatípusnak (én sem gügyögök, nem ez jelenti az anyaságot).

Amúgy úgy látom mindenkinek mást jelent az anyatípus szó.

Kérdező neked mit jelent ez a szó?

Bár nem tőlem kérdezted, de elmondom, hogy számomra mit jelent az anyatipus:

Aki nem érzi nyűgnek a gyermek nevelését, ellátását, aki örömét leli abban, hogy foglalkozhat a kicsivel. Aki nem érzi úgy, hogy unatkozik a gyerekkel, vagy ellenkezőleg, idegesíti őt. Akinek nem áldozat, hogy kevesebb ideje van magára, hanem élvezi a babával (később kisgyermekkel, nagyobb gyermekkel, stb.) való foglalkozást, törődést.

10:57-nek: én is így gondolom, de szerintem van, aki erre egyből érett, és van, aki erre megérik. Valakiben az anyaság benne van, de van akinek fel kell nőni a feladathoz.

lehet, hogy a kérdező azt hiszi ez nem neki való és nem képes rá, de lehet, hogy csak meg kell rá érnie.

Én úgy érzem a baba születésével esetemben nem született egy anya is, hanem én is megértem rá idővel. Ez nem jelenti azt, hogy valaha is utáltam volna a helyzetet, csak lányom őrültem sírós és nyűgös volt, azt hittem csak ebből áll az anyaság, de naná, hogy nem így van. Csak idő kellett míg rájöttem sokkal több csoda van az anyaságban, mint azt hittem!

:)

Remélem a kérdező is megtapasztalja, hogy jó dolog az anyaság, akkor is ha nehéz is.

Nem jött be?! Aztamindenit! Ez nem egy film, vagy étel, ami nem jött be!

Ha nem kívánod a zsigereidben a babát, az otthonlétet, a gügyögést, stb, akkor mi a jó francért vállaltál gyereket?! Azt hitted, hogy meg fog változni?

Még egy lelki sérült gyerek....

Nyugodtan le lehet pontozni, de teljesen kiakadtam! Nem egy kutyáért vállaltál felelősséget, hanem egy gyerekért, akit már nem tudsz visszacsinálni. Mást nem tehetsz, minthogy szereted, gügyögsz neki, stb. fogcsikorgatva, ha kell.