Hogy szedjem magam össze? Ez az anyaság nem nekem való, mert csak beteggé tesz!

Régen sosem volt semmi bajom, imádtam az egészségügyi történeteket, a legtöbb gyerekbetegségnél tudom mi a tehendő, stb... Amióta viszont vannak gyermekeim (2), minden bajom van, ha már az egyik fájlalja a hasát, vagy épp nem 1szer, hanem 2szer kakilt és kicsit hígabbat. Egyszerűen ilyen esetekben bestresszelek, minden bajom lesz. Hozzá tartozik, hogy én már többször kerültem kórházba hasmenős vírus miatt és rettegek, hogy mikor kap el megint valami. Semmi egyéb betegségtől nem félek.

Idegileg eléggé megzuhantam, minden összejött. Nem tudok aludni rendesen, mert folyton jár az agyam a gyerekek és egyebek körül. Pihenni, relaxálni nincs lehetőségem, mert vagy az egyik, vagy a másik gyerek készül valami attrakcióra. Lepasszolni nem tudom őket, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Max anyu viszi el néha 1 órára a kisebbiket, de addig is házimunkázok, és nem a pihenésről szól az az 1 óra. Vagy a nagyot viszi el 1 órára, de akkor ott a pici, szóval egyedül sosem tudok lenni. Férjem rengeteget dolgozik, ha itthon van néha, akkor besegít apróbb dolgokban.

Semmi társaságom nincs, alig lakik ebben a nyüves kisvárosban fiatalság, mert ez egy üdülő övezet inkább. Játszótér nincs.

Már totál kivagyok, ideges, türelmetlen vagyok, teljesen bekattantan és azt veszem észre, egyre csúnyábban írok, pedig adminisztrátor létemre szépen kellett írnom.

Idegesít a gyerek, amint hazaér az oviból és nekiáll örjöngeni, feleselni. Mindenféle pszichés tüneteim vannak már, a hányingertől a szívszúráson át a sorolhatnám még.

Anyám szerint menjek dilidokihoz, viszont én nem akarok gyógyszereket szedni. Csupán egy kis pihenésre, lazításra vágyok, de ez nem adatik meg. Szerinte szedjek gyógyszert, ahelyett hogy észrevenné, hogy már megőrülök a 4 éve itthonléttől. Nincs kihez szólnom, nincs kivel értelmesen beszélgetni, nincs hova kimozdulnom EGYEDÜL.

Tudom, örüljek, hogy van 2 egészséges gyermekem, ez persze szuper, csak közben idegileg már teljesen KO vagyok.

Vettem már B vit. komplexet, Sedatif Pct, de semmit nem érnek. Kaptam már B vit injekció kúrát más okból, de nem sokat ért. Étvágyam is alig van, csak fogyok és fogyok, mert már idegileg totál kivagyok. Senki nem támogat lelkileg, csak azt szajkózzák, hogy menjek dokihoz,, szedjek nyugtatót. Tényleg ez a megoldás?

Hiába mondtam anyámnak is, hogy havi 1 napon hagy menjek el itthonról, ő azt válaszolta, hogy nem vigyáz addig a gyerekekre. De mégis kire bízzam őket? Se egy rokon itt, se egy normális ismerős, barátok. Nagyon el vagyok keseredve, a férjem is szóvá tette már, hogy így rámegyek én is az egészre, lazítsak, ne idegeskedjek. De mégis hogy a francba ne idegeskedjek? Nincs olyan perc, amikor nem kell fél füllel a háttérben lenni, hogy vajon most mit csinálnak a gyerekek. Nem vagyok a nyomukban, de a másik szobából is éberen kell hallgatózni, résen lenni. De ezt minden anyuka tudja szerintem, hogy ebben lehet a legjobban elfáradni, hogy mindig ébernek kell lenni, rögtön ugrani, ha baj van.

Nekem már nem megy ez:( Egy határ szerencsétlenségnek érzem magam. Nagyon szomorú vagyok:(