Az anyaság borzalom?

Igenis néha kiborul az ember. Szerintem pont nem ilyen válaszokat vár, amikor amúgy is el van keseredve, hogy van akinek borzalom van akinek nem.

Én 2,5 éves koráig szoptattam a nagyobbat és ő éjjel is kérte többször. Egy idő után megtanultam félálomban szoptatni, sőt ő húzta fel a pólóm álmomban és kiszolgálta magát. Ja igen velünk is aludt egy ágyban. Emiatt is sokat támadtak, de lesz.rtam. Én mindig avval nyugtattam magam, hogy egyszer csak már nem kell éjjel szoptatnom és lesz egy olyan éjszakám, amikor 8 órát tudok egyhuzamban aludni. Aztán 20 hetes terhes voltam a másodikkal amikor a nagy abbahagyta a cicizést. 4,5 hónapig tudtam normálisan aludni, aztán megszületett a pici és kezdődött minden elölről. Most már nem kell éjjel kellnem, hurrá!

Nyugi, a fáradság és az állandó alváshiány okozza nálad ezeket a gondolatokat és én is keresztül mentem ezen. Helyre fog minden billenni, ha elhagyja a cicizést.

szia!

Nem értek egyet a ne adj neki válaszokkal. Az én fiam 1,5 éves korában hagyta el az hajnali evést.És akkor mi van? Ha kell neki akkor kell.

Kedves kérdező!Se béna se ügyetlen nem vagy,csak fáradt.Hidd el nem vagy egyedül,én is sokszor kiabálok szegénnyel,pedig csak a fáradság beszél belőlem.Én is várom a normális éjjeleket:)

De próbálok valahova mindig elmenni,barátnőkkel,mozi,színház,iszogatni...nagyon feltölt.

Ki kellene neked találni programot,hogy ne csak ezzel foglalkozz!

Szerintem itt az ideje, hogy végiggondold, mit szeretnél!! Ha nem akarsz szoptatni, ne tedd!! 8 hónaposan már igazán nem annyira kritikus, mint 2 hetesen! Akkor fogsz tudni mozogni, sokkal kevésbé kötött már a helyzet, biztos ettől kicsit visszanyernéd magad! A másik hatása a szoptatásnak, hogy addig nem áll vissza a hormonszinted, tehát addig nem leszel megint régi önmagad, amig szoptatsz, utána is jópár hónap, saját tapasztalatom alapján :S Persze a baba önfeláldozással (is) jár, de azt te döntöd el, mit értesz ez alatt, mi az, amit bevállalsz, de mi az, amit már nem. Én pl 6 hónapos kora óta dolgozom, 4.5 hónapot szoptattam, másképp nem birtam volna, igy is hullámvasút volt az első 8-9 hónap hormonálisan :( És nem szőke szilikonos cicababa vagyok, tehát le az előitéletekkel, egyszerűen csak nagyon megterhelt a helyzet. Most viszont boldogan foglalkozom minden fennmaradó időmben a kicsivel, hétvégén is folyamatosan, de jó, hogy elmehetek tornázni, kikapcsolni, még igy is halálra idegeskedem magam, hogy fér bele minden egy napba... Fel a fejjel, vedd kézbe az életed (mert alapvetően a tiéd is, nem csak a babádé ;) )

Egy 10 hónapos kisfiú anyukája