Hogyan tudnánk elfogadni, hogy ilyen gyermekünk született? (többemberes baba)

15 hónapos, Hála Isten teljesen egészséges kisfiúnk van. A problémánk, hogy születése óta nagyon nehéz eset. Minden napunk egy küzdelem vele, tulajdonképpen azért, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Olyan mintha állandóan frusztrált, feszült, ideges lenne. Ő soha nem tud nyugodtan játszani, állandóan jár valamelyik testrésze, szája. Mindig van valami szokása, mindig.. vagy csipked, vagy sikítozik, vagy harap. De amikor nem ezek voltak, akkor a fejét csóválgatta, most éppen folyamatosan az ágyon ugrál. Ő soha nem tud megnyugodni, csak ha ájulásig fárassza magát, már pici baba korától ilyen. Nem lehet megölelni, megszeretni, nagyon ritkán nyugszik meg úgy, hogy hozzánk bújik.

Mi nagyon nyugodt szülei vagyunk, szüleink elmondása alapján a jobbik, nyugodtabbik gyerekek a családból. A kisfiúnk éppen ezért nagyon megvisel minket és legfőképp az, hogy nem tudunk rá hatást gyakorolni, hogy nyugodjon meg. :( Férjemmel sokat beszélgetünk erről, őt is aggasztja ez. Kicsi fejlődést azért látunk az alvásában, napirendjében főképp. Egyébként jobbnál jobb szakemberekhez elvittem már emiatt, mindenki azt mondta, hogy anyuka, egy ilyen gyereket fogott ki, kösse fel a gatyát.

Nagyon fáj és bánt, hogy sokszor azt érzem, hogy nem tudok neki választ adni, megnyugvást biztosítani, nem fogadja úgy a szeretetem. Férjem szerint is nehéz eset, de őt a lelki része ennyire nem viseli meg. Nagyon szeretem a kisfiúnk mindezek ellenére is.

Az lenne a kérdésem, hogy volt már valaki hasonló helyzetben? Javult a helyzet?