Hogyan tudnánk elfogadni, hogy ilyen gyermekünk született? (többemberes baba)
15 hónapos, Hála Isten teljesen egészséges kisfiúnk van. A problémánk, hogy születése óta nagyon nehéz eset. Minden napunk egy küzdelem vele, tulajdonképpen azért, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Olyan mintha állandóan frusztrált, feszült, ideges lenne. Ő soha nem tud nyugodtan játszani, állandóan jár valamelyik testrésze, szája. Mindig van valami szokása, mindig.. vagy csipked, vagy sikítozik, vagy harap. De amikor nem ezek voltak, akkor a fejét csóválgatta, most éppen folyamatosan az ágyon ugrál. Ő soha nem tud megnyugodni, csak ha ájulásig fárassza magát, már pici baba korától ilyen. Nem lehet megölelni, megszeretni, nagyon ritkán nyugszik meg úgy, hogy hozzánk bújik.
Mi nagyon nyugodt szülei vagyunk, szüleink elmondása alapján a jobbik, nyugodtabbik gyerekek a családból. A kisfiúnk éppen ezért nagyon megvisel minket és legfőképp az, hogy nem tudunk rá hatást gyakorolni, hogy nyugodjon meg. :( Férjemmel sokat beszélgetünk erről, őt is aggasztja ez. Kicsi fejlődést azért látunk az alvásában, napirendjében főképp. Egyébként jobbnál jobb szakemberekhez elvittem már emiatt, mindenki azt mondta, hogy anyuka, egy ilyen gyereket fogott ki, kösse fel a gatyát.
Nagyon fáj és bánt, hogy sokszor azt érzem, hogy nem tudok neki választ adni, megnyugvást biztosítani, nem fogadja úgy a szeretetem. Férjem szerint is nehéz eset, de őt a lelki része ennyire nem viseli meg. Nagyon szeretem a kisfiúnk mindezek ellenére is.
Az lenne a kérdésem, hogy volt már valaki hasonló helyzetben? Javult a helyzet?
válasza:azért az erős, hogy kizárták az autizmust :D utána olvastál? tényleg? a védőnő inkább azért tolt le, mert ennyi idősen semmi, de semmi tünete nincs, pont olyan gyerekek mint a többi. 1,5 éves kor körül visszaesnek az autisták. enyém 5 éves, a szemembe néz, borzasztó nyitott, az oviban ő a csorda feje, mindenkit irányít, közvetlen.
ne nem azt mondom, hogy a tiéd az, pusztán azt a tényt szeretném megcáfolni miszerint egy 15 hónaposnál se gyanút se kizárni nem lehet, mert ennyi idősen még élettanilag nincs jelen ez a probléma.
egyébként enyém is ilyen volt :) és őszinte leszek, én örülök neki! szépen neveltük, így a határokat tudja, de nincs annál jobb mikor egy gyereknek be nem áll a szája, ugrál, pörög, rohangál!!! barátnők 5 évese fekszik, vegetál, én nemkívánok sarokban ülő gyereket, nem az a "normális". szerintem egy tök átlagos gyereked van, ha oxigénhiánnyal, agykárosodással született volna, érteném az elfogadás kérdését, de ne haragudj, így nem... és nem is hallottam olyanról, hogy egy szülő azért keseregjen mert egészséges, aktív gyereke van! másokat ez tesz boldoggá
válasza:Az az életkorral is jár, hogy ha valami nem sikerül, szétakad... Nálunk a közeli családtagok között sajnos van autista és hiperaktív gyerek is, de nem vagyok orvos, Ők azért 3 évesen ennél durvább tüneteket produkáltak... Jelzem, hogy az autizmusra pl. már 3-4 évesen megvolt a diagnózis.
Nem akarok okoskodni, csak a saját gyerekeim kapcsán egy tapasztalat, hogy a gyerek a Te tükörképed. Ha ideges vagy, akkor Ő is ideges. Nem látok bele az életetekbe, meg nem is akarlak ezzel bántani, tényleg, de nem lehet, hogy ezen stresszelitek Magatokat és a gyerek ezt érzi? Nálunk a nagyobb fiam volt hasonló, állandóan pörgött, mint én, alig aludt (csecsemőként napi fél órát), brutál dührohamai voltak, nem viselte a testi kapcsolatot (jelzem én is nehezen), aztán 3 éves korára lehiggadt, azóta úgy bújik, hogy néha én is meglepődök rajta.
Tényleg nem akarlak megbántani, csak leírtam a véleményem, remélem nem úgy vetted:) Minden jót és sok-sok türelmet kívánok!
válasza:Másfél éves korban már lehet rá gyanakodni
„Itthon kétéves kor előtt jellemzően nem adunk autizmus diagnózist. A gyanú persze már korábban is felmerülhet, egy 2009-es hazai felmérés szerint a szülők átlagosan 18 hónapos kor körül kezdenek először aggódni, ám jellemzően ilyenkor a gyerekorvos, védőnő még azt tanácsolja, hogy várjanak. Az elmúlt években egyébként a kutatások világszerte abba az irányba tolódtak, hogy minél korábbi korban felismerhetők legyenek az autizmus specifikus tünetei. Jelenleg már hat hónapos csecsemőkkel is folynak kutatások: például figyelik, hogy a gyermek hogyan követi a szülő tekintetét, hogyan tart szemkontaktust, illetve hogy a másik arcán mit figyel meg. Ezekbe a vizsgálatokba gyakran olyan csecsemőket vonnak be, akiknek idősebb testvérük autista, és mivel a rendellenességnek genetikai okai is vannak, náluk nagyobb a rendellenesség kialakulásának kockázata” – mondja dr. Simó Judit gyermekpszichiáter, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány szakembere.
31-es köszönöm a segítő szándékod, de az én fiam 100% hogy nem autista! Ezt nemcsak védőnő, hanem más szakember is kizárta. Autistákat diagnosztizáló nő mondta, hogy nem is lesz az soha, felejtsem el, aki ilyen dolgokat csinál. Szerepjátékok, utánzás, korán beszélés, millió dolgot fel lehetne sorolni. Talán egy dolog, hogy nem szereti a testi kontaktot, de másé sem nagyon ennyi idős korban, úgy veszem észre. Szóval kérlek, ne riogass ezzel, mert ezt a kört már egyszer lefuttattuk és teljes bizonysággal kizártuk. A másik, hogy megkérdeztem az ismerősöket, akiknek autista gyermekük van, hogy annyak idején milyen baba volt, mindegyik azt mondta, hogy pont az ellenkezője mint a mienké.
Mi a fiúnknál hiperaktivitásra, figyelemzavarra vagy valamilyen mániára tippelünk a későbbiekben, ha nem múlna ez nála. Én nagyon bízom benne, hogy elnövi ezt.
32-esköszönöm, nem vagyunk idegesek, stresszesek, maximum emiatt, amit néha fiúnk produkál, de igyekszünk nem belelovalni magunkat és nem túl sokat foglalkozni ezzel.
Egyébként az az érdekes, hogy ja kint vagyunk a levegőn nálunk is lenyugszik, vagy ha vendégségbe megyünk, so új dolog, jobban meghúzza magát. Akkor egy külső szemlélő ezeket nem igazán veszi észre, csak otthon jön ki rajta jobban.
válasza:Szia!
Nem akarok litániába bocsátkozni, csak annyit írnék le, hogy első gyermekem volt ilyen többemberes baba. Most 21 éves.
Mi is hordtuk jobbra-balra, volt ahol azt mondták, nincs is vele baj, volt ahol minket hibáztattak. Végül a Vadaskertben kaptuk meg a diagnózist. Figyelemzavar és hiperaktivitás. A Vadaskert auti gyerekekkel is foglalkozik, de a hiperaktivitás is a szakterületük.
Nálunk sajnos sokára lett meg a diagnózis, így kialakult egy jófajta viselkedészavar is, tetézve diszlexiával, diszgráfiával. Ha hamarabb rájuk találunk, sokkal egyszerűbb lett volna minden. Így viszont szenvedett az egész család.
Ha gondolod, vedd fel velük a kapcsolatot, vagy legalább nézz utána a tevékenységüknek a neten.
Amit így első körben javasolni tudnék neked, az a TSMT torna. Ha van rá kapacitásotok, keressetek hozzá szakembert, előír egy tornasort, amit otthon kell heti 3-4-5 alkalommal végezni, később pedig jöhet a csoportos torna. Mi sokáig jártunk a Madarász utcai kórházba Sütő Csabához csoportos tornára (bár még nem TSMT-nek hívták), de most már minden városban akad szerintem.
De már azzal el tudtok érni valamilyen szintű javulást, ha otthon rámentek a nagymozgásokra. Sokat kell hintáztatni, fejjel lefelé lóbálni, forgatni. Hasznos gyakorlat, ha lassan betekered plédbe, majd hirtelen kigurítod belőle.
Érdemes foglalkozni a dologgal, nem elég a túlélésre hajtani. A mi helyzetünk iszonyú nehéz volt, mert nem kaptunk időben segítséget. A 3. iskolában tudott csak beilleszkedni, ott sem könnyen, az előző kettőből gyakorlatilag kirúgták, és szenvedett önmagától, de nem tudott más lenni. Közben meg nyílt tekintetű, cserfes, könnyen barátkozó kisfiú volt,és ha valaki elfogadta, azért a tűzbe beugrott volna.
válasza:Én írtam, hogy én is ilyen gyerek voltam.
Szerintem a babádnak csak annyi a baja, hogy még nem érett annyira, hogy sokáig tudjon koncentrálni, a mozgását pedig már ismeri és abban keresi a határokat. Meg persze unatkozik :)
válasza:Mintha az en lanyomrol irtad volna!
Mi most tervezunk nevelesi tanacsadoba menni vele. 5 eves lesz par honap mulva es nem birok vele egyszeruen. Anyosom gyogypedagogus de par nap utan kikeszult tole. Szoval sejtheted. De a lanyom emelle a kényszeres pörgés es száj jartatas mellett meg pofatlan is es nagyon bunko tud lenni. Foleg velem. Csunyan visszabeszel es azt hiszi o a fonok, probal nekem parancsolgatni. Es hiaba ovodaban rohangal vagy viszem ki a jatszoterre, nem farad el! Meg este 9kor is kepes ugralni meg szaladgalni, en meg le vagyok strapalva. Ilyenkor megmondom neki, hogy ne nyuzzon mar, foglalja el magat. Hamar duhos lesz vagy elkezd hisztizni ha valami nem megy neki. Sokszor mar azelott elkezd hisztizni rajta, mielott hozzafogna. Pl. szoba kerul, hogy nemsokara oltozni kell, mert megyunk vasarolni. Mar latom, hogy gorbul lefele a szaja es nekiall bőgni, kerdezzuk hogy mi a baj, erre bőgve mondja, hogy: hat mert nem tudom mit csinaljak... Es ezt minden nap, ovi elott is eljatssza. Es meg nem kerne, hogy anya legyszi vedd le a kabatomat, hanem inkabb bőg es szenved. 2 eve mondjuk neki, hogy attol nem fog megoldodni ha hisztizik, de mintha a falnak beszelnenk. Kepes 1,5 oran keresztul ezt csinalni. Babakent is ilyen volt, egesz nap csak vergődött, nyavalygott, nem tudott mit kezdeni.
Igen kosd fel a gatyat szerintem! :( A te fiad meg csak 15 honapos, de lesz annyi mint az en lanyom es hat... Nem irigyellek.. Majd megirom mit mondott a nevelesi tanacsado. Mivel se a te fiadnak (ahogy olvastam), se az en lanyomnak nincs se szervi se idegrendszeri baja, majd szakember megmondja hogyan kell banni az ilyen típusú gyerekekkel.
Ma a többi családtaggal is beszéltünk az aggodalmunkról és mindenki próbálta felnyitni a szeme, hogy azért sokat javult a fiúnk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest. Ez valóban így van, csak most egy nehezebb hullámunk van.
Én nem gondolom azt, hogy olyan nagyon nagy a gond, csak lelkileg és idegileg nehéz, de nagyon.. Látom, hogy értelmes, okos és meg fogja érteni, hogy mit hogy szeretnénk.
Tsmt-re jártunk egy időben, mikor később kezdett mászni és annyira megszerette, hogy azóta is csináljuk :) A védőnő szerint semmivel nincs lemaradva, én is csak a biztonság kedvéért vittem el és mivel már kezdett kifutni az időből ezért kaptunk gyakorlatokat.
A védőnők egyébként eg ytapasztalt, sokat látott, nyugdíj előtt álló nő, aki már sokszor megnyugtatott, hogy higgyem le nincs semmi komoly baja, csak ilyen, nehezebb eset. De ezt mondta a házi orvos neurológus is.
Anno én is a vadasos nővel beszélgettem a gyerkőccel, ismerettség révén tudtam neki elmondani az aggályaimat. Ő mondta, hogy autizmus kizárva, sok autistát látott, de az egészen más. Azt, hogy hiperaktív figyelemzavaros-e, ez pedig olyan dolog, hogy mé pici, hogy ilyeneket ráaggassunk, mivel valamilyen szinte természetes életkori sajátosság, mit ahogy más is írta.
Sajnos én is azt hiszem, hogy nem lesz sétagalopp az elkövetkezendő időszak sem :( de bízom benne, hogy változni fog a helyzet. Számomra az egyik rokonunk nagyon nagy reményt ad, 2-3 osztályos korig nagyon komolyan hiperaktív és figyelemzavaros volt a gyereke, gyógyszerezni is akarták, de nem engedte, mára pedig teljesne nyugodt, értelmes, békés. Mondjuk beleőszült na :)
Köszönöm, hogy írtatok, bízom benne, hogy javulni fog a helyzet.Mindenkinek kitartást :)
válasza:Szia!
Azt hiszem,bátran mondthatom,hogy az én fiam is ilyesmi gyerek. Pici korától gondunk van az alvással. Lassan 6éves,de még mindig felkel. Egyszerűen nem fáradt. Nálunk ami segített,ahogy nagyobb lett,a különböző foglalkoztató füzetek,játékok. Persze hosszútávon egyik sem köti le,és egyedül szintén nem marad el,folyamatosan igényli a figyelmet,lehetőleg mindenkiét :D
Sajnos az tény,hogy rengeteg apró balesete volt,de olyan igazi komoly baj nem.
Hagyd,hogy kimozogja,lefárassza magát, mégha neked esetleg furcsa,amit csinál akkor is. Az enyém van,hogy nekiáll körbefutni a szobában. Biciklizni,görkorizmi,túrázni járunk. Ha fizikailag lefárad,sokkal könyebb vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!