Hogyan tudnánk elfogadni, hogy ilyen gyermekünk született? (többemberes baba)
15 hónapos, Hála Isten teljesen egészséges kisfiúnk van. A problémánk, hogy születése óta nagyon nehéz eset. Minden napunk egy küzdelem vele, tulajdonképpen azért, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Olyan mintha állandóan frusztrált, feszült, ideges lenne. Ő soha nem tud nyugodtan játszani, állandóan jár valamelyik testrésze, szája. Mindig van valami szokása, mindig.. vagy csipked, vagy sikítozik, vagy harap. De amikor nem ezek voltak, akkor a fejét csóválgatta, most éppen folyamatosan az ágyon ugrál. Ő soha nem tud megnyugodni, csak ha ájulásig fárassza magát, már pici baba korától ilyen. Nem lehet megölelni, megszeretni, nagyon ritkán nyugszik meg úgy, hogy hozzánk bújik.
Mi nagyon nyugodt szülei vagyunk, szüleink elmondása alapján a jobbik, nyugodtabbik gyerekek a családból. A kisfiúnk éppen ezért nagyon megvisel minket és legfőképp az, hogy nem tudunk rá hatást gyakorolni, hogy nyugodjon meg. :( Férjemmel sokat beszélgetünk erről, őt is aggasztja ez. Kicsi fejlődést azért látunk az alvásában, napirendjében főképp. Egyébként jobbnál jobb szakemberekhez elvittem már emiatt, mindenki azt mondta, hogy anyuka, egy ilyen gyereket fogott ki, kösse fel a gatyát.
Nagyon fáj és bánt, hogy sokszor azt érzem, hogy nem tudok neki választ adni, megnyugvást biztosítani, nem fogadja úgy a szeretetem. Férjem szerint is nehéz eset, de őt a lelki része ennyire nem viseli meg. Nagyon szeretem a kisfiúnk mindezek ellenére is.
Az lenne a kérdésem, hogy volt már valaki hasonló helyzetben? Javult a helyzet?
válasza:Közvetlen környezetemben volt egy ilyen kisbaba, akiről 3 éves korában kiderült, hogy a autista. Szerencsére csak enyhén. Most 9 éves. Nincs vele semmi baj, iskolába jár, minden rendben van körülötte.
Védőnővel nem vagytok jóba? Nekem olyan sok kételyemet oszlatta el, mikor kicsi volt a lányom, és én is véltem rajta felfedezni "fura" dolgokat, de szerencsére csak én aggódtam túl mindent.
válasza:El foglak keseríteni: a kisfiad tényleg ez a típus, és nem fog megnyugodni. Nem tudom, mit lehetne az érdekében. Vagy ráfekszel a témára, és megpróbálod megtanítani neki az ellazulást, és foglalkozásokra viszed, és olvasol a témába. Vagy szabadjára engeded, és akkor vagy ott, amikor kéri. Előbbinek is van buktatója, utóbbinak meg akár tragikus következménye is.
Ráadásul, ha ez a figyelemzavarnak, figyelemhiánynak, hiperaktivitásnak a nyitánya, akkor nem is biztos, hogy a nyugtatás, hanem épp az ellenkezője kell: fokozótt ingerek az agynak, hogy lekösse az összes érzékszervét, és kifáradjon.
válasza:a gyereknek semi baja csak a szülei lusták, szép is lenne ha a sarokba gubasztana az ágyon való ugrálás helyet,
és igen fárasztó de hát ezzel jár egy gyerek
válasza:Akkor örülök, hogy ezt kizárták. :)
És akkor ők mit mondanak rá? Ilyen gyerek, és kösse fel a gatyáját, és ennyi? Vagy van rá valamilyen teóriájuk?
válasza:Túl részletes infóm ugyan nincs, de én ilyesmi gyerek voltam. Kb. 6 hónapig szünet nélkül ordítottam (biztos volt rá okom) aztán pedig nem lehetett leállítani, ahogy fejlődtem. Egy évvel előbb kerültem ovodából iskolába, mert nem tudtak lefoglalni, nagyon nagyon jól rajzoltam (később festettem is) szuper voltam a számokból, matekból is. A tini korom szörnyű volt. Már nem nekem, a szüleimnek. Akkor lett minden jobb, amikor szabad lettem. 13 éves koromban kezdtem a középsulit, kollégista lettem és a saját ura, tini fejjel gondolva. Szüleim majd meg őrültek, de végülis egyetemet végeztem, tervezőmérnök vagyok és elég jól alakítottam maganak az életemet. Ja, családom is van, kissé akaratos gyerekekkel :)
Én így visszanézve azt tudo tanácsolni (ha nem igényel egészségi állapot miatt különös figyelmet a gyerek), hogy hagyd és a tapasztalással, az aktivitásával és érdeklődésével építi a kis életét, agyát. Nagyon nehéz lehet, anyukám mai napig csak rázza a fejét, ha a gyerekkorom kerül szóba, de ha ti is ilyen gyereket húztatok, hátha segítettem elfogadni kicsit a helyzetet :)
válasza:2-es, honnan tudod, hogy ilyen marad? :( találkoztál ilyen gyerkőccel? :( Én is attól félek, amit írsz, de bízom benne, hogy talán meg fog nyugodni :( :(
3-as mi nem vagyunk lusták, hidd el kérlek, az egész család a gyerek igényeit nézi és mindenkit leszív, még ha többen is vagyunk rá, akkor is. Amúgy ha próbálunk vele kevesebbet foglalkozni, még fokozza a dolgot, tehát az semmi esetre sem megoldás.
Pedagógiai végzettségem van és több hasonló, de már nagyobb gyerekkel is találkoztam (Hiperaktív ilyesmi) Volt akit gyógyszereztek, de ma már középiskolás és nem kell szednie. És volt, akinek az anyukája nem szedette be a gyógyszert és a gyerek 3. osztályos korától lenyugodott teljesen. Pedig előtte nagyon nehéz eset volt. Ezek már nagyobb gyerekek, ezért vagyok tanácstalan.
Igen, ennyit mondtak, hogy kössem fel a gatyát és kész :( Hozzáteszem az ország egyik legjobb gyerekneurológusa mondta ezt mikor 8 hónaposan elvittem hozzá, hasonló problémákkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!