Hogyan tudnánk elfogadni, hogy ilyen gyermekünk született? (többemberes baba)
15 hónapos, Hála Isten teljesen egészséges kisfiúnk van. A problémánk, hogy születése óta nagyon nehéz eset. Minden napunk egy küzdelem vele, tulajdonképpen azért, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Olyan mintha állandóan frusztrált, feszült, ideges lenne. Ő soha nem tud nyugodtan játszani, állandóan jár valamelyik testrésze, szája. Mindig van valami szokása, mindig.. vagy csipked, vagy sikítozik, vagy harap. De amikor nem ezek voltak, akkor a fejét csóválgatta, most éppen folyamatosan az ágyon ugrál. Ő soha nem tud megnyugodni, csak ha ájulásig fárassza magát, már pici baba korától ilyen. Nem lehet megölelni, megszeretni, nagyon ritkán nyugszik meg úgy, hogy hozzánk bújik.
Mi nagyon nyugodt szülei vagyunk, szüleink elmondása alapján a jobbik, nyugodtabbik gyerekek a családból. A kisfiúnk éppen ezért nagyon megvisel minket és legfőképp az, hogy nem tudunk rá hatást gyakorolni, hogy nyugodjon meg. :( Férjemmel sokat beszélgetünk erről, őt is aggasztja ez. Kicsi fejlődést azért látunk az alvásában, napirendjében főképp. Egyébként jobbnál jobb szakemberekhez elvittem már emiatt, mindenki azt mondta, hogy anyuka, egy ilyen gyereket fogott ki, kösse fel a gatyát.
Nagyon fáj és bánt, hogy sokszor azt érzem, hogy nem tudok neki választ adni, megnyugvást biztosítani, nem fogadja úgy a szeretetem. Férjem szerint is nehéz eset, de őt a lelki része ennyire nem viseli meg. Nagyon szeretem a kisfiúnk mindezek ellenére is.
Az lenne a kérdésem, hogy volt már valaki hasonló helyzetben? Javult a helyzet?
válasza:Igen, biztos az is fog javítani a helyzeten! Én fiam is rohangál fel-alá, és közben dumál, kiabál, néha rá is rájön a sikítozhatnék. Nagyon aktív kis krapek, minden nap ki kell vinnem sétálni, ha épp délutánra esik, akkor hallgathatom egész nap, hogy "sétáljunk!! sétáljunk"" :)
Viszont ő annyiban más a fiadtól, hogy szeret kézben lenni, szeret beülni az ölembe, meghallgatja a mesét (és kommentálja szüntelen :) ), el tud bíbelődni séta közben ezzel-azzal. De amikor fogacska jön, akkor pl sétálni sem akar, csak babakocsizni, kedvtelen, semmi nem jó neki...
Én is mindig ebben reménykedem, hogy lassú víz partot most, megtérül a sok-sok befektetett energiánk.. :)
Nálatok a kistesó kérdése hogy áll? Nálunk már mindenki kérdezi, de igazán még most sem tudok erre gondolni, úgy vagyok vele, hogy annnyira, de annnnyira örülök, hogy már 2 éves, és könnyebb egy kicsit, mint az elmúlt 1.5 évben bármikor...
(11-es)
válasza:Igeeen, nálunk is dettó: pl beletenni egy kockát a dobozba, de nem fér bele, akkor rögtön ideges lesz, befeszíti magát, csapkod, dobál, ordít. Férjemmel ilyenkor "idegbetegnek" hívjuk magunk között :)
Amúgy érdekes, mert én is és férjem is nyugis gyerekek voltunk, én amolyan "álomgyerek", kórházból hazahoztak és onnantól aludtam éjjel is, nappal is "szinte észre sem lehetett venni", fogzás nem fogott ki rajtam....
(11-es)
válasza:Magammal beszélgetek???
Mintha magamat olvasnám, dettó... velem együtt szült ismerősöknek már jön a kistesó, mindenki kérdezi, nekünk ugyan miért nem (Hiszem, hogy aki nem éli ezt át, és segítség nélkül!! -nem úgy, hogy ott az anyu, vagy ez, vagy az...- nem tudja elképzelni sem, hogy milyen ez, nem aludni éveken át, egész nap együtt lenni egy ilyen gyerkőccel)... És nekem is szívfájdalmam, mert 1.5-2 év korkülönbséggel szerettem volna kistesót, de már az első évben láttam, hogy ez lehetetlen lesz... egyszerűen kikészültem, nem voltam önmagam. Most jutottam el odáig, 2 év után, hogy szeretnék majd (majd, valamikor..).
És dettó, örülök, hogy a férjemmel együtt vagyunk még, pont 1 éve volt egy nagyon mély hullámvölgyünk...
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!