Hogyan tudnánk elfogadni, hogy ilyen gyermekünk született? (többemberes baba)

Nálunk nem teljesen ilyen az eset, de a fiam is többemberes gyerek. Már a kórházban sem aludt, csak ha rajtam feküdt (éjjelente volt, h elvitték a csecsemősök, mondván anyuka is aludhasson egy kicsit..). Amint hazahoztuk, csak velem volt hajlandó aludni, napközben sem aludt, ha letettem kiságyba, csak hordozókendőben, rajtam. Idővel hasfájós lett, de kegyetlenül, szopizást abbahagyta, nem volt 3 hós kora után tovább hajlandó szopizni. Nekem segítségem alig volt, sajnos férjem sem tud, tudott sokat segíteni napközben és az éjszakázásban. Nagyon kemény időszaknak éltem meg az elmúlt 2 évet. A fogzás rettentően megviseli a fiamat, talán most vagyunk már a végén, de iszonyat, hogy milyen éjszakáink voltak, hasa is sokat fájt még most is. Még 1.5 évesen is volt, hogy hajnali 1-kor a teraszon tologattam babakocsiban, mert máshogy nem tudott elaludni...

Ő tud nyugisan eljátszani, de egyedül csak rövid ideig, viszont ha ott vagyok vele, egész jól elvan. Viszont ő nagyon fél mindentől, ami szintén nehézségeket okoz. Idegenektől fél, ha jön hozzánk valaki ismerős (de ő ritkábban látja), tőle is fél. Ha megyünk valahova, alig lehet letenni...fél a kortársaitól, játszótérről sokszor haza kell jönni, mert jönnek mások is és ő fél... fél a kutyáktól...

Altatni kell, 2 kezemen megszámolom, hányszor tudott elaludni egyedül... az éjszakákról nem is írnék részletesen, mert nagyon durvák voltak... most, hogy elmúlt 2 éves, az utóbbi napokban volt néhány jobb éjszakánk. (Ráadásul 7 hós korától napközben csak 1x alszik 1-1.5 órát... de volt, h hónapokig kimaradt a délutáni alvás...)

Tanácsot csak annyit tudok adni, hogy el kell fogadni. Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz, nem egyszer borultam ki én is, de mindig rájöttem, az nem visz előbbre. Ha ő érzi, hogy te feszült vagy, csak rosszabb lesz a helyzet.

Egyébként nálunk most, a 1.5-2 éves kor közötti időszakban lett kicsit jobb a helyzet, de inkább a 2-höz közeledvén. Mostmár szépen beszél, jól lehet vele kommunikálni, szerintem ez sokat lendített a helyzeten. Én úgy érzem, hogy innentől talán könnyebb lesz. Nálunk mondjuk a fogzás nagyon bezavart, attól rettentő nyűgös volt mindig, és mivel folyamatosan jönnek a fogai, így alig volt 1-2 hét, ami olyan igazán harmóniában telt....

Biztosat csak pár hét-hónap múlva tudnék írni, de most úgy néz ki, nálunk javul a helyzet.

Az autizmust ilyen korban nem lehet sem diganosztizálni, sem kizárni.

A védönö meg eleve nem valószíü, hogy erre specializálódott szakember.

A családban van (diagnosztizált) autista gyerek, kis korában neki is ilyen volt a viselkedése.

Több ilyen típusú gyerekkel találkoztam. Van akinél biztosan rontotta a helyzetet, a bizonytalan családi háttér (ezért is akar mindig a középpontban lenni, de minimum egyvalakit had szórakoztasson a bohóckodásával). A másik művészlélek, imádja előadni magát. A harmadiknál szintúgy nevelési-családi dolgok erősítik a dolgot.

De! Mind a három igen szeretnivaló, értelmes, de ha olyasmivel találkoznak, amiben nem jók, akkor a pörgés hirtelen átvált borzasztó visszahúzódásba. Úgy néz ki, kamaszkorban normalizálódik a helyzet. Vagy legalábbis megtanulnak "viselkedni", késleltetni a mozgás iránti vágyukat.

11-es válaszoló vagyok:

Az lemaradt, hogy nálunk is vannak furcsa szokások: pl nagyon érdeklik a betűk, már fel is ismer sokat, pedig csak 2 éves. Folyton azt lesi mindenhol, hogy hol milyen betű van, kérdezi, mi az.

Beszéddel hogy áll? Nálunk az is korán beindult, és most pl folyton beszél...(de tényleg, kb. 5 perc csönd nincs...)

Van olyan dolog, ami érdekli? Pl. labdáztok és az leköti egy picit, vagy nézegettek könyvet? Esetleg építeni kockákból?

Elalvás hogy megy nálatok?

(Lehet, hogy nálatok más a helyzet teljesen, de azért látok hasonlóságot a fiaink között. Bár az enyém szerintem inkább hiperszenzitív, őt minden nagyon megviseli)

Hááát, én sajnos mindig erre fogom, hogy "fogzik". De csak azért, mert szokott lenni 1-2 hét, ami tök szuper és utána kezdődik minden elölről...Másra nem tudtam gondolni.. aztán lehet, hogy nincs igazam..

(11-es vagyok)

Nagyon fontos, hogy a rengeteg mozgással, a saját tapasztalataival tanuljon. Gondolj arra, hogy tuti okos lesz és egyre több dologgal tudod majd megfogni. A természettel, ahogy majd kirándulni jártok és a növényeket tanulja, az állatokat, nem csak a meséket hallgatja, hanem látja is élőben, amikről szól. Most még a mozgás van "csak" neki. Azt érti a leginkább és ezek szerint nagyon élvezi.

Én már alig várom pl. hogy az országok zászlóit végignézzük a fiammal majd. Még nem jött el az ideje, de hamarosan. Pici koromban imádtam ezt tanulni nézni színezni apukámmal és alig várom, mikor kezdhetjük el a gyerekekkel is.