Néhány őszinte választ haphatnék?

Gratulálok azoknak, akik egy kérdésre rögtön ítéletet mondanak. :)

Kérdező: Köszönöm a válaszod. Nekem "munkahelyi ártalom". Egyrészt nagyjából tudom, hogy mikre képes a tudomány. Másrészt látom, hogy milyen okból vetetnek el gyerekeket.

Egyik terhességemben sem határoztam el, bár vágyaim voltak.

Változunk, a tapasztalataink is mások idővel.

Én soha nem akartam volna fiút, boldog voltam, hogy lányom lett, mindig lányra vágytam. Így le is rendezhetném a választ azzal, hogy igen, meghatároznám, lányt akarok, de már nem így van. Még a második terhességem közepéig is így éreztem volna. Aztán megszületett a fiam. Imádom őt is, a szerelmem, szóval, hülye voltam, a lányos dologgal.

Ma már azt válaszolnám, hogy a természetre bíznám. De már van mindkettő (így könnyű ezt mondanom), ha nem így lenne, nem tudom, mit válaszolnék. :) Valószínű, ha csak fiaim lennének, szeretnék még egy kislányt. Ellenkező esetben nem vagyok teljesen biztos ebben.