Szívetek mélyén mit szeretnétek, mi legyen a gyereketek, ha felnő?

Nekem nincs gyerekem, de a bátyámnak van 3 lánya. Már mindhárom felnőtt családos nő. Bár nagyon régen volt már de emlékszem amikor a lányok kicsik voltak, a bátyámnak milyen érdekes tervei voltak a lányokkal illetően.

Megvolt a határozott elképzelése arról, hogy a lányoknak mi a jó, és mit kéne tanulniuk. Mivel a lányok anyja örökre lelépett amikor a legkisebb született, így a bátyám nagyon szigorú volt a lányokkal.

A legidősebb lánynál mindenáron azt akarta, hogy tanítónő legyen. Évekig úgy is volt, hiszen arra is készült. Orosz nyelv tanárnő akart lenni. De amikor 14 évesen eljött a pályaválasztás ideje a leányzó megmakacsolta magát, és közgazdasági iskolába ment, mert ő úgy döntött könyvelő akar lenni. Sok-sok vita volt a bátyám és a lánya között, de végül is a lány nyerte meg a csatát. Közgazdasági szakközépiskolába ment, és könyvelő lett belőle. Azóta le is diplomázott, és ma is könyvelőként dolgozik vezető beosztásban.

A középső lány aki 3 évvel később került pályaválasztás elé mint a nővére, nem akart vitát, így szó nélkül engedelmeskedett az apjának. Az apja azt akarta, hogy hegesztő vagy autószerelő legyen. Elment autószerelőnek, lány létére. Elvégezte, de ez az a tipikusan olyan szakma ahová mindig a férfiaknak van esélye. Hiába végzett autószerelő , sosem vették komolyan, nem is igazán alkalmazták. De az én drágám, nem adta fel. Évekig segédmunkásként dolgozott, hol nyomdában, hol gyárban, hol takarított, de végül is jelentkezett abba az iskolába ahová mindig szeretett volna menni. Rendőrtiszti főiskolába. Azóta elvégezte, és rendőrként dolgozik.

A legkisebb lánynál a bátyám szerint az a legjobb megoldás ha háziasszony képzőbe megy. (nem is tudom ma minek nevezik ezt a szakmát) de okulva a középső lány rossz választása, és a legidősebb lány harcias fellépésére a kicsi lány mellé álltunk, és nem engedtük, hogy az apja döntsön helyette. A kicsi lány fodrász szeretett volna lenni. Támogattuk, az apja ellenezte. Ma mesterfodrászként dolgozik.

Ma idős asszonyként (és a bátyám idős emberként) úgy gondolom, hogy soha nem szabad egy gyermeket sem erőltetni arra, amit nem ő akar. Ne kövessétek el azt a hibát amit a bátyám elkövetett. Ugyanis a elvárásainak, vitáknak, megjuhászkodásnak, ellenérveknek ma is meg van a következménye..

Az én anyukám azt szeretné, ha orvos/pszichiáter/igazságügyi orvosszakértő lennék. Egy baj van, hogy én tolmácsnak készülök. :)

14/L

A nagyobb lanyomat szinesznonek vagy drama tanarnak tudom elkepzelni. A kicsit eddig barmilyen allatokkal valo szakmaba 😊

Nem azert mert ezt szeretnem, hanem ert ez illik hozzajuk 😊 barmik lehetnek ha igazan akarjak 😊 a lehetoseg adott barmire. Szerencsesek ok mar kettos allampolgarok nyitottabb szamukra a vilag 😊

Apja orvos,én nővér vagyok. Nagyon remélem, hogy messze elkerüli az egészségügyet!! Van olyan nap, hogy nem is találkozik az apjával, mert pont elkerülik egymást. Apa dolgozik, lányunk bölcsibe. Jobb napokon 2-3 órát látjuk. Az orvosi szakma nem munka, hanem hivatàs és rengeteg lemondással jàr!

Nekem mindegy mit csinál majd csak boldog legyen és szeresse a munkáját!

Bár ez még odébb van. 26 hónapos a lányunk.

Boldog! :)

Ha ezt úgy találja meg,hogy kőműves lesz, hát úgy. Ha meg úgy, hogy ügyvéd, vagy kutató, hát úgy.